Akkor és most
Persze nem Amerikában rossz a helyzet, ott igen komoly biztonsági intézkedéseket hoztak, nem lehetne még egyszer repülőkkel épületeket dönteni. Ma már arra sem gondolnak a heveskedő terroristák, hogy Amerikát össze lehet dönteni, mint korábban a Szovjetuniót. Amerikát tehát ilyen értelemben nem fenyegeti semmi, ezért nem is nagyon erőlteti meg magát, hogy az akkori kiváltó okokkal foglalkozzon. Ez viszont nagy baj a világnak.
Akkor a képlet nagyon egyszerű volt: a hidegháború utolsó fázisa Afganisztánban játszódott élesben, ott vívtak a felek egy kis igazi háborút. Brezsnyev meggondolatlanul beküldte csapatait, aztán utódai bennragadtak, és a Szovjetuniót megroggyantani szándékozó Reagan amerikai elnök minden eszközt bevetett ellene. Nem a saját katonáit, az már az atomháborúval fenyegetett volna, hanem felfegyverzett boldog-boldogtalant. Köztük bin Ladent is.
Az oroszlán felébredt
A háborút és a hidegháborút megnyerte Amerika, Afganisztánban viszont az általa támogatott sötét erők igényelték és meg is szerezték a hatalmat. Létrehozták a világ legsötétebb rendszerét, a Talibánt, amely először csak népét sanyargatta, majd kenyéradó gazdája, Amerika ellen fordult. Fel is ébresztette a szunnyadó oroszlánt, aki odavonult a távoli Afganisztánba, és pikk-pakk megdöntötte a Talibánt. Bin Laden elmenekült, de a macska-egér harc csak ideig-óráig, pontosabban néhány évig tartott: végül ellenségei a házában puffantották le.
A siker hevében az ifjabb Bush elnök mindjárt apja hiányosságát is pótolta, és ugyanilyen hatékonyan megbuktatta a másik ősellenséget, Szaddam Husszein iraki elnököt, aki utána egy lyukban bújt el, de onnan is kihúzták az amerikaiak. Látszott tehát, hogy nem jó túl nagyot rúgni Amerikába, mert bárhol oda tud csapni.
Nem működött
Csakhogy mindezek után jött a nem várt fordulat. A két felszabadított ország nem tudott működő rendszert teremteni, amit Irakban az a körülmény is nehezített, hogy a mesterségesen kreált országban síita és szunnita arabok és kurdok vannak összezárva, és ugyanúgy nem akarnak együtt élni, mint ahogy a szerbek, horvátok és szlovének sem akartak.
Egy ideig próbált Amerika rendet tartani, aztán következett a nemzetközi békefenntartás, de Irakból végülis teljesen kivonult mindenki, az ország szétesett. Utána jött az arab tavasz, elűzte Egyiptom, Líbia és Tunézia urait, az Irakkal szomszédos Szíriában viszont ez nem sikerült, és szörnyű polgárháború következett. Amerika távozása űrt hagyott, a helyzet ugyanolyan lett mint szeptember 11 előtt, csak most nem a Talibán jelent meg teljes erővel, hanem az iszlám állam nevű hasonló szervezet, ezúttal Irak és Szíria anarchia sújtotta területén.
Most még nagyobb a baj
A baj bizonyos tekintetben még nagyobb, mint akkor. Most egész népeket gyilkolnak le, űznek el hazájukból, akik kétségbeesetten menekülnek. Eddig a világ elfordította a fejét, de közben Törökország és Libanon megtelt, a sok millió elüldözött ember rengeteg gyerekkel pedig Európa szívébe tart. Ezt a világ nem nézheti tovább tétlenül, már csak azért sem, mert a gonoszok megint fel fognak bátorodni ellenségeik gyengeségét látva, és megint elszánják magukat valami nagy dobásra. Amerikát már nem tudják megtámadni, de itt a közelben rengeteg gondot okozhatnak még, pláne ha újabb területeket szereznek és újabb népeket űznek el.
De ezzel csak a tüntetők egyik követelését teljesítette. 
