A jelenlegi tőzsdei hossz, különösen Amerikában, páratlannak mondható, mivel több, mint egy éve, Donald Trump megválasztása óta nem volt érdemi korrekció, az indexek csak emelkedtek. Mindez úgy történik, hogy összességében 8 és fél éve tart az emelkedő trend, ami az egyik leghosszabb a tőzsdetörténelemben. Ez önmagában valóban ijesztő, hisz pont az ilyeneket szokták heves korrekciók, esetenként összeomlások követni, de meglepődni ezen a legkevésbé annak kéne, aki ezt az egészet okozza.
Ők fűtik
A furcsa folyamatnak ugyanis megvan a pontos oka: a világ jegybankjai, közülük is leginkább a három legfontosabb: az amerikai Fed, az eurózónás EKB és a japán BoJ több év alatt töméntelen pénzt, nagyjából 10 ezer milliárd dollárt zúdított a piacra úgynevezett kötvény-, vagy eszközvásárlási programokkal. A Fed ezt már évekkel ezelőtt befejezte, az EKB azonban még mindig nem szánta rá magát erre a lépésre, noha válságnak évek óta nyoma sincs már, még Görögország is kievickél lassan a gödörből.
Egyelőre Japán is folytatja a pénznyomtatást, ami annyival ijesztőbb, hogy gazdaságának méretéhez képest háromszor annyi fedezetlen pénzt szórt ki, mint Amerika, ráadásul így saját adósságának túl nagy hányadát vásárolja vissza. Miután azonban nem a japán tőzsde ment az égbe, feltételezzük, hogy a japán jegybank által kiszórt pénznek nem kis hányada is az amerikai és európai tőzsdéket fűti.
Nem meglepő
A véget nem érő hegymenetnek tehát megvan az oka, és persze hozzáadódik mindaz, ami ilyenkor teljesen természetes: a befektetők a vég nélküli emelkedést látva özönlenek a piacra, mindenki részesülni akar a soha véget nem érni nem látszó hosszból, így az utána önmagát gerjeszti, amíg az utolsó is be nem vásárolt.
Az Európai Központi Bank ma figyelmeztetést adott ki, miszerint a részvénypiacok túl sokat emelkedtek, túl nagy az optimizmus, ezért megnőhet a volatilitás, jöhetnek a kisebb-nagyobb összeomlások. Az eurózóna központi bankja pénzügyi stabilitási jelentésében azt írja, hogy a kockázati prémiumok lecsökkenése, a lecsökkent volatilitás és a fokozott, mondhatni vég nélküli kockázatvállalási hajlandóság aggasztóak, mert rá fognak jönni a befektetők, hogy kezelhetetlen kockázatot vállaltak.
Különös
Jegybankok már máskor is figyelmeztettek hasonló esetben, a legemlékezetesebb eset Alan Greenspan amerikai jegybankelnök beszéde volt „irrational exuberance” címmel, de az időzítés nem volt tökéletes: még évekig szárnyaltak az árfolyamok, teljesen irreális szinteket elérve, mire végül az ezredfordulón kipukkadt a lufi. Greenspan megállapítása ugyanakkor helytálló volt, hisz a túlértékeltség és a túlfűtöttség már fennállt, így a továbbiakban óvatosabb lehetett, aki hajlott az óvatosságra, ugyanakkor magának az amerikai jegybanknak nem sok köze volt a kialakulóban lévő lufihoz. Az EKB figyelmeztetése most kissé különösnek hat annak fényében, hogy idén havi 60 milliárd euróval ő maga fűti leginkább a tőzsdei lufit.
