Mi történt volna, ha egy évvel ezelőtt Angela Merkel német kancellár nem engedi Németországba utazni Magyarországról a menekülteket? – tette fel a kérdést a német RTL-csoporthoz tartozó N.Tv.de weboldala. Tavaly szeptember 4-én volt, hogy sok száz eltökélt menekült elindult gyalog Budapestről Németország felé az M1-es autópályán. Az interneten sok helyen „a remény menetének” nevezték őket.
Emlékeztetnek arra, hogy Orbán Viktor a menet megállítása helyett úgy döntött, hogy buszokba teszi az embereket és a határra szállítja. Magyarország nem volt képes a menekültek ekkora tömegét regisztrálni. Így Merkelnek csak órái voltak, hogy eldöntse, beengedi-e a tömeget országába.
A cikk szerint egy év után korai még mérleget vonni, de vannak „keserű tények”, mint a német társadalom megosztottsága, a rasszizmus olyan mértékű előretörése, amire a kilencvenes évek eleje óta nem volt példa. (Vélhetően a délszláv háború menekülthullámára gondolnak.) Emlékeztetnek arra, hogy a kancellárt rengeteg kritika éri, és népszerűsége mélyponton van.
Mi lett volna, ha másként döntenek? A cikk szerint a német kormány tudta, hogy az embereket csak komoly rendőri bevetés árán, például vízágyúkkal, könnygázzal lehetett volna megállítani. A menet sok résztvevője eleve elcsigázott volt, voltak közöttük betegek és sérültek, sok kétségbeesés, vér, talán halál is lett volna egy ilyen bevetés eredménye.
Ez a németek számára nehezen lett volna elképzelhető. Tavaly szeptember 4-e előtt a németek többsége még támogatta a befogadás kultúráját (Willkommenskultur), ezért ha a kancellár asszony nemet mond, valószínűleg ugyanakkora ellenállásba ütközik, mint amekkorát az igennel kiváltott. Kétségek merülnek fel egy ilyen elzárkózó lépés jogszerűségével kapcsolatban is.
Bár Németország nem volt felkészülve a szituációra, mégis nehezen lehetett volna megmagyarázni, ha a német rendőrség erőszakkal próbálja a tömeget a határaitól távol tartani. Az is kétséges, mi lett volna azokkal, akik valahogy mégis átjutnak. Kiutasítják őket? Ez ellentétes lett volna az érvényes menekültügyi törvényekkel, emberi jogi egyezményekkel, melyek szerint mindenkinek joga van az országban menedékjogot kérelmezni.
Ha Merkel nemet mond, azt minden bizonnyal meg lehetett volna magyarázni a közvéleménynek azzal, hogy az ország nincs ekkora tömegre felkészülve, vagy azzal, hogy a terrorizmus elleni védekezés ezt kívánja. Merkel kritikusai is általában ezt hangsúlyozzák. Ám emlékeztetnek arra, hogy olyan országokkal szemben, amelyek kemény álláspontot képviselnek a menekültkérésben, a szélsőjobboldali AfD súlya a német politikában még viszonylag csekély.
Ha Németország elutasító lett volna a menekültekkel szemben, akkor azóta azt hallgathatná, hogy „hogyan lehettetek ezzel a történelmi múlttal ilyen kemények és ennyire híján a szolidaritásnak”, célozva ezzel az embertelen náci rezsimre. Ha Merkel eleget tett volna az „agyafúrt magyar elnök” felszólításának, és nem csalogatta volna Németországba a menekülteket, akkor magára hagyta volna Magyarországot, Ausztriát és a balkáni útvonal más államait a menekültáradattal.
Ez újabb igazságtalansággal lett volna egyenértékű – írja a cikk. De valószínűleg ez sem mentette volna meg Merkelt attól, hogy a törökökkel meg kelljen állapodnia.
Ha Németország lezárta volna a határait, akkor a balkáni útvonal többi országa még inkább, és tíz- meg tízezer menekült rekedt volna Görögországban, Olaszországban. Akkora humanitárius katasztrófával fenyegetve, amekkorát Európa a Második Világháború óta nem látott. Ebben az esetben megint csak kellett volna valamilyen megoldást találnia a politikusoknak.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
