Mikor élnek majd úgy a magyarok, mint a németek? Itt a felzárkózás receptje

Kónya István a Privátbankár.hu egy korábbi konferenciáján

Kónya István, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa az 53. Közgazdász-vándorgyűlésen tartott előadásában egy vizsgálat eredményét ismertette: a négy visegrádi ország gazdasági teljesítményét hasonlította össze Németországgal több tényező alapján.

Hogyan csinálják?

1. Foglalkoztatottság: kevesebben, de többet dolgozunk

A vizsgált országok között Magyarország és Lengyelország van leginkább lemaradva a német foglalkoztatottságtól, de az egész régióra jellemző némi hátrány. Meghökkentő viszont az átlagos munkaórák száma: egy német dolgozó drasztikusan kevesebbet dolgozik, mint a visegrádi országok alkalmazottai – a nagyobb foglalkoztatottsághoz tehát alacsonyabb munkaóraszám párosul.

A mennyiség mellett persze a minőség is lényeges, a foglalkoztatottsági rátát az iskolai végzettség szerint is megvizsgálták, megnézték, az emberi tőke állománya mekkora a folgalkoztatottak között és a munkaerő-tartalékon belül. A vizsgált 5 országban a népességen belül nálunk a legmagasabb a legfeljebb 8 általános végzettségűek száma, és alacsony a magas végzettségűek aránya, de a német népességhez képest nem drámai az eltérés.

Ha viszont a foglalkoztatottakon belül vizsgáljuk ugyanezt, azt látjuk: Németországban kiugró az alacsony végzettségűek aránya a többi országhoz képest.

Ez látványosan a részmunkaidőnek köszönhető: az a „német csoda”, amit az alacsony képzettségűek bevonása a munkaerőpiacra jelent, jórészt részmunkaidőben történik. Ez járható út lenne Magyarország számára is.

A foglalkoztatást, a munkaórát, az iskolázottságot is figyelembe véve azt találjuk: minden visegrádi ország több munkával termeli a GDP-t, mint a németek (a teljes munkainput Németországhoz képest nem alacsony), ebben a tényezőben tehát nem igazán vannak tartalékaink a felzárkózásra.

2. Tőkeintenzitás – ha úgy vesszük, nem is vagyunk tőkeszegények

Az átlagos tőkeellátottság Magyarországon nagyjából a fele a németnek, ezen a téren persze komoly növekedési lehetőségek vannak. Ha a kibocsátáshoz képest nézzük, akkor viszont már messze nem ekkora a lemaradásunk: a magasabb német tőkeállomány a magas termelékenységnek köszönhető. Ahhoz képest, hogy milyen alacsony a termelékenységünk, nem is tűnünk tőkeszegénynek – mondta Kónya István.

3. Növekedési tartalékaink – termelékenységben sehol sem vagyunk

Ha azt nézzük, Magyarország mennyire hatékonyan használja fel termelési tényezőit, nagyjából az egész visegrádi régióval együtt vagyunk lemaradva a némettől. Az egy főre eső GDP és a termelékenység az a két tényező, amiben erőteljesen le vannak maradva a négyek a németektől.

Német foglalkoztatás kellene magyar munkaórákkal

Kónya István felvázolt egy „optimista forgatókönyvet”, ennek összetevői:

-          a foglalkoztatottság a német szintre nő

-          az iskolázottság igazodik a német szinthez

-          a részmunkaidősök aránya is a német szinrre nő

-          de a munkaórák összességében nem csökkennek

A termelékenység javítása a termelési beruházásokkal együtt ahhoz vezetne, hogy meg is előzhetnénk a német teljesítményt – hívta fel a figyelmet a szakember.

Mi kell ahhoz, hogy 30 év alatt utolérjük a németeket?

Ha szeretnénk 30 év alatt felzárkózni az (akkori) német szintre (feltételezve, hogy a német gazdaság évente 1,5 százalékot növekszik), akkor tartósan évi 3,5 százalékos magyar GDP-növekedést  kellene összehoznunk.

A felzárkózáshoz a termelékenység 1,5 százalékos növekedése, az ez által indukált  1 százalékos többletberuházás kellene, miközben a munkaórák száma fél százalékkal csökkenhetne évente. A termelékenység növelése nélkül hiába öntenénk tőkét a gazdaságba – így a beruházási ütem legalább 30 százalékos növekedésére lenne szükség, ami a jelenlegi 20 százalék alatti mértékhez képest nem realitás.

Hogyan lehet a termelékenységet növelni?

Rövid távon erre nincs különösebb lehetősége a gazdaságpolitikának – válaszolta egy kérdésre Kónya István. Középtávon a kutatás-fejlesztésbe történő beruházás, új technológiák hatékony átvétele, külföldön tanultak hazahozatala szükséges a fejlesztéshez.