Egyik buborékból a másikba vándorlunk
Steen Jakobsen rávilágított arra, hogy a jegybankok a hozamgörbének hagyományosan csak az egy napostól maximum az egy éves távlatig terjedő részét tartották ellenőrzésük alatt, csakhogy a részvényárfolyamok 2008/2009 évi jelentős zuhanása miatt és a történelemben példátlan fiskális ösztönzés nyomán kialakult hatalmas költségvetési egyensúlyhiányok okán muszáj volt a "normális üzletmenetet" alacsony kamatok mellett elérhető bőséges likviditással biztosítani - miközben azt hirdették a politikusokkal karöltve: mindenki nyugodjon meg, mindent kézben tartunk. A közgazdász szerint azóta megállás nélkül egyik buboréktól a másikig vándorlunk, és olyan adósságcsapdába jutottunk, ahol a kormányok és a bankok zsebében gyéren mutatkozik tőke, hitelhez nem jutnak, illetve csak akkor, ha a jegybanknak úgy tartja a kedve.
Az elemzés értelmében a kormányok és kereskedelmi bankok manapság akkora szeletet hasítanak maguknak a "hiteltortából", hogy a magánszektornak már csak a morzsa marad. Ennek következtében a gazdaságban hagyományosan a kockázatot vállaló és a nyereséget termelő privátszektor nem jut levegőhöz, hitel nélkül fulladozik. Steen Jakobsen rávilágított arra a problémára, hogy aki vállalkozik, nyilván maximális rugalmasságot igényel, tőkéhez akar jutni, kockáztatni kíván, ehelyett falakba ütközik, nyögi a túlzott adók és a túlszabályozás terhét.
A piac túl optimista
Az elemző kiemelte, hogy idén a kamatok fokozatosan normalizálódni látszanak, így most már arról lehet hallani, hogy változnak a növekedés fundamentumai, és talán végre a gazdaság is a célegyenesbe fordul. Steen Jakobsen szerint a piac túl hamar jutott arra a következtetésre, hogy a közelmúlt "stabilizációjának" bimbóiból a jövő hosszú távú növekedésének virágja fakad. Véleménye szerint a jövőben inkább némi lassulás várható, az USA-t illetően prognózisa szerint az előző évnél jobb lesz a gazdaság teljesítménye, de csak azért, mert másutt mindenhol sokkal rosszabbul alakulnak majd a dolgok.
A közgazdász éppen ezért áll megrökönyödve a kamatok hirtelen emelkedése láttán, hiszen a kormányoknak, a gyengélkedő bankoknak és az adósságban úszó vállalatoknak alacsony kamatok kellenek, hogy a nagy méretű adósságterhüket tovább görgethessék, ezért a kamat alapvető fontosságú, hiszen alakulása óriási hatást gyakorol a jövőbeli növekedésre és a befektetők hangulatára.
A közgazdász a jövőre nézve három forgatókönyvet valószínűsít. Hatvan százalékos esélyt lát arra, hogy a kamatlábak tovább csökkennek és újabb unortodox intézkedéseket alkalmaznak a jegybankok. Steen Jakobsen szerint ez a reflációs futam, a politikusok által kedvelt, mérleg alatti és ezért számukra "felelősségmentes" lehetőség, hiszen a jegybank a bankóprés üzembe helyezésével folytatólagosan kimenti a szuverén meg a többi nagy adóst.
Ahogy duzzad az adósság úgy csökken a növekedés révén elérhető megtérülés
Az elemző 30 százalékos esélyt lát arra, hogy a jegybankok lassabbra veszik a tempót a bankóprés tekintetében, mivel a kamatok már elég hosszú időt töltöttek a mélyben, így az "unortodox intézkedések" ideje lassan lejár. A pénzügyi piac és a kormányok felszínen tartása érdekében több mint háromezer-milliárd dollárt bocsátottak forgalomba a politikai döntéshozók a világon. Ebből következik, hogy további hatás kiváltásához az új kibocsátású pénzt nominális értelemben jóval nagyobb kalappal kell mérni, és ahogy az adósság terhe duzzad, minden további egységnyi adóssággal együtt egyre csökken a növekedés révén elérhető megtérülés.
A Saxo Bank elemzője 10 százalékos esélyt lát arra, hogy egy dupla fenekű válság fog kialakulni, mely szerint a piaci szereplők kiábrándulnak a kormányból, és nem hiszik el, hogy képes törleszteni. Hozzátette, hogy bizonyos fokig az euró övezet perifériáján, a Mediterrán Klub országaiban már le is zajlott a második válság, az Eurózóna magját alkotó gazdaságokra, így Németországra és Franciaországra azonban még csak alig, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Japánban pedig még kevésbé érezteti a hatását.
Steen Jakobsen szerint ha helytelennek bizonyul az a piaci vélekedés, hogy a "következő mentőcsomag mindig készen áll", akkor az unortodox intézkedések, azaz a féktelen-végtelen pénznyomtatás beszüntetése alapvetően átírja a játékszabályokat. A bankokat és a kormányzatokat a biztonság tévhitébe ringatják az alacsony kamatok.
Az elemző azt is hozzáteszi, hogy Európában és az USA-ban egyaránt tűkön ülnek a lakóingatlan-tulajdonosok, mert egy nagyobbacska kamatemeléssel több millió ember kerülhet még nagyobb kutyaszorítóba ingatlanalapú jelzáloghitele miatt. Ez az adósságcsapda negatív következménye, így járunk, ha képtelenek vagyunk olyan gazdasági környezetet teremteni, amelyben ki tudjuk gyógyítani magunkat az adósságszolgálat nyavalyájából.
