David Cameron a világ legnagyobb politikai hazardőre lett egy olyan népszavazás kiírásával, melynek elbukása saját bukását is hozta, de olyan magabiztos volt, hogy fel sem mérte a kockázatokat. Miután kiírta a népszavazást, felhangosodtak a hazug, törtető alakok, mint Boris Johnson vagy Nigel Farage, miközben öntelten azt hitték, ők lesznek a nagy nyertesek, ha a népszavazás úgy alakul, ahogy végül alakult.

Brit, skót, észak-ír

Nem így lett, mind nagyot bukott, sőt még a Boris Johnsont megbuktató Michael Gove is pofára esett. Az egész öntelt, kakaskodó brigád elvérzett, hátrahagyva egy csődtömeget, melynek kezelésében immár nők fogják a kulcsszerepet játszani. A megrendült ország vezetése Theresa Mayre marad, ugyanakkor van két ország az országon belül, akik máshogy szavaztak. Skóciáról és Észak-Írországról van szó, és mindkettőt ugyancsak egy-egy hölgy, Nicola Sturgeon ill. Arlene Foster vezeti.

Theresa May. Kép forrása: EPA

Nem véletlen

A helyzetet bonyolítja, hogy a három hölgy különböző érdekeket képvisel, így még egymással is nehéz lesz dűlőre jutniuk. Theresa May, noha szeretett volna az EU-ban maradni, azt mondja, a népszavazás eredménye kötelezi, így nekik kell végigvinni a kilépést, és megállapodni az azt követő európai kapcsolatokról. A skót miniszterelnök ugyanakkor az Európai Unióban akarja tartani népét akár az Egyesült Királyságból való kiválás árán is, hacsak olyan megállapodás nem születik, ami biztosítja az eddigi jogokat (vagyis szinte csak névleges az uniós kilépés). Az ír helyzet még összetettebb: ott is az EU-ban maradnának, ha ez nem megy, akkor az ország fele Írországhoz csatlakozna, a másik fele maradna Angliával, mindörökké.

A hölgyek előretörése nem a véletlen műve. Az országban korábban megindult egy politikai folyamat, melynek során a pártok igyekeztek minél több női jelöltet állítani, hogy a parlamentben (mind a britben, mind a skótban) kiegyensúlyozottabb legyen a nemek aránya. Míg 1990-ben 9 százalék volt a női képviselők aránya a Westminsterben, addig most már 29 százalék. A munkáspárt sokkal jobban áll: náluk 43 százalék az arány, a toryknál 21 százalék.

Kihívás

A szigetország és vezetői előtt álló legnagyobb kihívás az Európai Unióval való tárgyalás lesz, ami egy roppant nehéz feladat, a két oldal érdekeinek rendkívül eltérő volta miatt. A népszavazás óta eltelt idő ezt mutatja, hogy európai oldalról az egész folyamat legfőbb alakja Angela Merkel lesz, és ezáltal jórészt nők fogják meghatározni a brit kilépés utáni Európa sorsát. Ráadásul jó esély van arra, hogy a világpolitika szintjén is bejön egy női szereplő, mégpedig a világ legerősebb hatalma, Amerika élén, Hillary Clinton személyében.

May vs. Merkel

Theresa Mayt és Angela Merkelt újabban sokan hasonlítják össze, és találnak is hasonló pontokat. Kezdésképpen kiemelik, hogy mindketten egy-egy pap lányai, igaz hogy itt aztán jön egy nagy eltérés: May a gyorsan fejlődő, és épp az Európához csatlakozó demokratikus rendszerű szigetországban, míg Merkel a kommunista NDK-ban nőtt fel. Munkamódszereiket illetően viszont megint sok az azonosság: régóta viselnek magas politikai hivatalt, munkabíróak, kemény tárgyalópartnerek, de hajlanak az ésszerű kompromisszumokra. Lássuk, mit hoznak össze, rajtuk a világ szeme.