Számos olyan hír jelent meg az utóbbi hetekben, amely a tradicionális német gyártók nehézségeire hívja fel a figyelmet. Elég a BMW néhány hete közzétett profitfigyelmeztetésére utalni, vagy a Volkswagen napokban jelzett, akár 100 ezer főt érintő racionalizálására. De laptársunknak, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor-nak a magyarországi üzemek tavalyi eredményeit összegző cikkéből az is kiderült, hogy a kecskeméti Mercedes gyár 2025-ben jóval kevesebb autót gyártott, mint egy évvel korábban. A nagy európai márkák elsősorban a kínai konkurensek rovására veszítenek a piaci részesdésükből, az utóbbi években ugyanis az eladott darabszámokat nézve nem volt már komoly visszaesés.
Az iparág egyik mérvadó szervezete, az ACEA statisztikái szerint 2026 első hónapjaiban a kínai márkák részesedése tovább emelkedett az uniós újautó-piacon. 2026 áprilisában a kínai eredetű járművek aránya az EU-ban forgalomba helyezett új autók piacán elérte a 8,5 százalékot, míg az elektromos autók szegmensében ez az arány 15 százalék feletti. A kínai gyártók, mint a BYD, MG (amely a SAIC tulajdonában van), a Geely vagy a Chery-csoporthoz tartozó márkák, főként a kedvező ár-értékarányú elektromos modellekkel tudtak gyorsan teret nyerni. Az ACEA adatai azt is megmutatják, hogy a kínai importból származó elektromos autók volumene három év alatt közel megháromszorozódott, ami jól tükrözi a piaci átrendeződést.
Igaz, a legnagyobbakhoz képest – mint a Volkswagen-csoport vagy a Stellantis – viszonylag kicsik a távol-keleti márkák eladásai, ám a növekedés dinamikája mindenképpen figyelemre méltó.
A kínai gyártók erős növekedése mögött az elektromos és részben a plug-in hibrid kategória áll, ahol a kínai gyártók gyors termékfejlesztéssel és agresszív árazással jól tudnak pozíciót építeni. A folyamat azért különösen fontos, mert nem egyszerű exportoffenzíváról van szó, hanem tartós piacszerzésről az EU-ban.
Szigorú szabályozás jön?
A folyamatok miatt egyre többen szeretnének szigorú szabályozást, példaként az Egyesült Államokat felmutatva, ahol a kínai elektromos járműveket gyakorlatilag kitiltották a helyi piacról. Az EU-ban ugyanakkor kicsit bonyolultabb a helyzet, mert számos vállalat értékesít még mindig jelentős mennyiségben a kínai piacon, egy tiltás pedig nagy valószínűséggel kölcsönös lenne, ami rövid távon a német és francia vállalatok számára nehézséget okozhatna.
Az Európai Bizottság 2024 óta extravámokat alkalmaz a Kínában gyártott elektromos autókra, ez azonban szemmel láthatólag nem hozott megoldást. Éppen ezért idén olyan keretrendszert ismertettek, amely minimumáras vállalásokkal és modellenkénti feltételekkel részben kiválthatja ezeket a terheket. Ez azt jelenti, hogy az EU nem teljes tiltásban gondolkodik, hanem a kínai behozatal fékezésében és a tisztább versenyfeltételek kialakításában. A magyar gazdaság szempontjából ez fontos, mert az uniós szabályozás egyszerre lassíthatja a kínai importnyomást, ugyanakkor teret is adhat annak, hogy az EU-n belüli termelés felé terelje a befektetéseket.
Milyen hatása lehet ennek a magyar gazdaságra?
Az elmúlt évek egyértelműen jelezték, hogy a jelentős kormányzati támogatással felpumpált jármű- és akkumulátorgyártó kapacitások kihasználtsága döntő hatással van a makrogazdasági mutatókra. Nem véletlenül láttuk az ipar mélyrepülését, ami a GDP-mutatót is visszahúzta. A szektor a magyar GDP megközelítőleg 4-5 százalékát adja, míg a teljes ipari kibocsátáson belüli súlya ennél jóval magasabb, mintegy 10 százalékos. Az autógyártásban foglalkoztatottak száma meghaladja a 170 ezret, így minden jelentős piaci átrendeződés közvetlenül érinti a magyar gazdaságot.
A kínai előretörés és a német gyártók problémái között ugyan párhuzamot vontunk, ám a szakértők szerint az Audi, Mercedes és BMW hazai üzemei rövid távon valószínűleg nem a kínai gyártók közvetlen jelenléte miatt teljesítenek gyengébben, hanem amiatt, hogy a teljes európai autópiac belső erőviszonyai változnak meg. Ha a kínai verseny gyorsítja az árleszorítást és az elektromos átállást, ezek a cégek egyszerre kényszerülnek nagyobb fejlesztési költségre és marginnyomásra, ami a magyarországi termelésük stratégiai súlyát is átértékelheti. Ugyanakkor a magyarországi üzemek előnyt is élvezhetnek, ha a konszernek az EU-n belüli, költséghatékony és jól szervezett gyártóhelyeket keresik a védekezés részeként.
A BYD megjelenése kapcsán nem egyértelmű a szakértők véleménye. Abban egyetértés mutatkozik, hogy már részkapacitáson is érezhető GDP-hatást adhat, teljes felfutásnál pedig a hozzájárulás jelentősen nagyobb lehet. Azt is pozitívumként emlegetik, hogy a kínai beruházás diverzifikálja a hazai autóipari portfóliót, csökkentve a kizárólag német gyártókra való kitettséget.
Ellentétes ugyanakkor, hogy a hazai kkv-kra a kínaiak előretörése és a BYD magyarországi megjelenése milyen hatást gyakorolhat. A német vállalatok körül ugyanis az elmúlt 25 évben komoly beszállítói lánc alakult ki. Ennek hatásai pedig megjelentek az oktatásban, a kutatás-fejlesztésben és a logisztikai szektorban is, hozzájárulva a gazdaság szerkezetének modernizációjához. Ugyanakkor a kínai vállalatok a tapasztalatok szerint sokkal óvatosabban vonnak be helyi beszállítókat, a K+F tevékenységet pedig – egyebek mellett politikai utasítások miatt – nem is szívesen viszik külföldre.
Így magyar szempontból a legfontosabb kérdés nem az, hogy a kínai autógyártók nőnek-e Európában, hanem az, hogy ebből mennyi érték jelenik meg ténylegesen Magyarországon. Ha a BYD-termelés gyorsan felfut, akkor Magyarország nyertese lehet az európai átrendeződésnek, miközben a német gyártók hazai bázisai továbbra is stabil pillérek maradhatnak. Ha viszont az uniós korlátozások elhúzódó kereskedelmi bizonytalanságot okoznak, az visszafoghatja a piaci bővülést, és a magyar előnyök csak késve, részben jelentkeznek.
