Októberben már dönthetnek az új Európáról – és mi lesz velünk?

Mint ismeretes, Emmanuel Macron francia elnök pártja, a Köztársaság Lendületben abszolút többséget szerzett a francia törvényhozási választások vasárnapi második fordulójában. A részvétel rekordalacsony volt, alig 43 százalékos, 10 százalékkal alacsonyabb minden korábbi negatív rekordnál. Ez erős emlékeztető arra vonatkozóan, hogy az áprilisi elnökválasztás első fordulójában a szavazatok csaknem felét olyan jelöltek kapták, akik ellenzik az EU nyitott határait és szabadpiacát.

Meghasadt ország

Macronnak tehát mélyen megosztott országban kell most munkaerőpiaci reformjait bevezetnie és összefognia Berlinnel egy szorosabb európai integráció érdekében. Macron az utolsó esélye a francia politikai centrizmusnak, ha elbukik, a szélsőség veszi át a hatalmat.  Európa lélegzetét visszafojtva figyeli az elkövetkező hetekben, hogy az elnök miként reformálja meg a 3000 (!) oldalas munka törvénykönyvét, amely túlságos merevségével a francia növekedési ütemet az euró-övezeti átlag alatt tartja és miközben a francia munkanélküliség duplája a németországinak.

Macron a skandináv munkaerő-piaci rendszert tekinti példaképének, ahol ahelyett, hogy a munkahelyek megvédését részesítenék előnyben, inkább a munkavállalókat támogatnák, például képzési programokkal. Emellett könnyítene a cégek terhein is, a vállalati adót 33-ról 25 százalékra mérsékelné. A cégek jóval szabadabban határozhatnák meg a beosztottak munkaidejét és bérét, sőt, lehetőséget adnának a szakszervezetek megkerülésére: ha a dolgozók beleegyeznek, a munkáltató akkor is változtathat a bérezésen, vagy egyéb munkakörülményeken, ha azt egyébként a szakszervezet ellenzi.

Októberi mesterterv

Miközben Macront a nyáron lefoglalják a belpolitikai küzdelmek, fél szemével már az őszi német választásokra figyel. Mára mind Berlinben, mind Párizsban világossá vált, hogy a választásokat nagy valószínűséggel megnyerő Merkel csak Macronnal szövetkezve tudja egyben tartani az Európai Uniót. Sőt Brüsszelben azt rebesgetik, hogy októberben már az asztalon lehet az a német-francia mesterterv, amely érdemi lökést adhat az eurózónán belüli integrációnak. Egyesek tudni vélik, hogy Berlin és Párizs közös kötvénykibocsátáson, vagyis közös felelősségvállaláson gondolkozik. Ebből pedig azok az országok részesülhetnének például egy mini euróövezeti büdzsé, vagy még inkább egy stabilizációs célra létrehozandó makrogazdasági alap révén, amelyek elfogadják a játékszabályokat.

Káncz Csaba

A Brexittel megspékelve ez az új dinamika igen gyorsan lépéskényszerbe hozhatja azokat a tagállamokat, mint Magyarország és Lengyelország, amelyek látszólag az integráció jelenlegi szinten történő megrekedésében és a nemzetállami válaszok előtérbe kerülésében érdekeltek. Lehet, hogy gyorsabban dönteniük kell majd, mint gondolnák az euró bevezetéséről (ami persze nem megy 1-2 év alatt), különben a leszakadást, a tartósan kívülre szorulást kockáztatják. Ha megindul a konvoj és ennek az uniós politikák más területein is kézzelfogható jelei lesznek, annak szívóhatása lesz a kívülállókra. A jól informált brüsszeli portál úgy értesült: a csehek néhány nappal ezelőtt azt súgták a Prágába látogató Juncker elnök fülébe, hogy ők bizony felszállnának a gyorsvonatra, ahogy a szlovákok is.

Ezek az értesülések csak megerősítik azt, amelyre már múlt héten figyelmeztettünk. A menekültügyben létrejött és megerősödött visegrádi egységre hazánknak illúzió régiós, avagy európai külpolitikát építeni. Prága és Pozsony ugyanis egy pillanat alatt kifarolhat és átugorhat a Párizs és Berlin által létrehozandó "mag-Európa" projekt alapító tagjának.

Káncz Csaba jegyzete.