Orosz Dániel, az AXA Csoport stratégiai elemzési igazgatója szerint ugyan a helyzet komolyságát egy pillanatra sem szabad alábecsülni, fontos látni, hogy a részleteket elemezve Olaszország helyzete nem annyira vészes, mint, ahogy az első pillantásra látszik.
Mégsem olyan nagy a baj Olaszországban?
Az 1589 milliárd eurós olasz piaci adósság hosszútávú kamatterhe - amennyiben a kötvényhozamok 7 százalékos szinten beragadnak - mintegy 111 milliárd euróra nőne, ami a jövő évi adóbevételek mintegy 25 százalékát emésztenék fel. Ez több éves viszonylatban valószínűleg fenntarthatatlan kiadásokat róna az államháztartásra. Orosz Dániel szerint ugyanakkor ez a megugró kamatteher nem jelentkezne azonnal, mivel az olasz államkötvény portfólió hátralévő lejárata viszonylag magas, mintegy 7 év, így viszonylag csak lassan, évek alatt, árazódna át az egész adósságállomány és ketyegne fenntarthatatlanul magas kamatokon. Ráadásul, Olaszországnak jövőre csak mintegy 300 milliárd eurós lejáratot kell megújítani, ami a kritikusnak vélt hozamszintek mellett sem teremtene elviselhetetlen, extra kamatkiadásokat a költségvetés számára.
Olaszországban a 120 százalék körüli GDP arányos adósságállomány mellett a privátszféra eladósodottsága kifejezetten alacsonynak tekinthető, mivel mindössze 40 százalék a 75 százalékos EU átlaghoz képest. Nem beszélve arról, hogy az olasz háztartások igen jómódúnak számítanak, a teljes államadósság csupán a negyede a lakosság nettó vagyonának. Így nem véletlen, hogy többen már azzal ötleteknek, hogy a helyzet enyhítése céljából egy egyszeri vagyonadót kellene kivetni a háztartásokra.
A szakértő további kedvező hírnek tartja, hogy az olasz állampapírok több mint fele a belföldi szereplők kezében van, így ellentétben Magyarországgal nem csak a külföldi befektetők kockázatvállalási hajlandóságától függ, hogy mennyire ragaszkodnak az olasz papírokhoz.
Orosz Dániel pozitívumként értékeli, hogy vész esetén bevethető lehet Olaszország közel 2500 tonnás aranytartaléka is, ami jelenleg körülbelül 120 milliárd eurót érhet és mellesleg a világ negyedik legnagyobb készletének tekinthető.
A probléma elsősorban bizalmi jellegű
A szakértő szerint Olaszországban a probléma elsősorban bizalmi jellegű, részben a politikai vezetéshez kapcsolódóan és nem az ország tényleges fizetőképessége körül forog, ugyanis már a líra megszűnésekor is 100 százalék felett volt GDP arányos államadósság. Ugyanakkor a nyomott gazdasági növekedés annál inkább aggasztó. 2000 óta negyedéves bontásban, alig több mint fél százalékos átlagos, éves GDP növekedést volt képes Olaszország felmutatni. Azaz már az elmúlt években sem látszott körvonalazódni egy olyan alternatíva, hogy a gazdaság felpörgetésével Olaszország lassan kinövi a hatalmas adósságát.
Az olasz front így most újabb kihívások elé állítja az eurozóna, IMF és EKB döntéshozót, Orosz Dániel véleménye szerint ugyanakkor amilyen gyors ütemben csak lehet koordináltan fognak fellépni és beavatkozni a piacok megnyugtatása érdekében. Annyi már bizonyos, hogy hétvégén Napolitano, olasz államfő, Mario Montit, korábbi EU-biztost bízta meg a kormányalapítással.
Jelenleg az EKB-ra vár a tűzoltás feladata
A szakértő szerint amíg az átalakítás megtörténik és olasz államháztartás strukturális megreformálásának terve megszületik, rövid- és középtávon a legfontosabb, hogy az olasz hosszú hozamokat a kritikus 7 százalékos szint alatt tartsák. Amíg a háttéregyeztetések zajlanak a „tűzoltás” feladatai, így most az EKB-ra hárulnak, amely kötvényvásárlásai mesterséges keresletet generálva kisimíthatják a nemrég látott felszúrásokat; és a folyamatos piaci beavatkozással a piac által kritikusnak vélt szintek alatt tartja az olasz hozamokat.
Az elemző agyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az EKB ilyen piaci beavatkozása az újonnan kinevezett jegybank elnök szavai szerint nem feladata a központi banknak. Így Draghi, hasonlóan Trichet elődjéhez, továbbra is kitart amellett, hogy a jegybank célja az infláció megfelelő szinten való lehorgonyzása, nem pedig az, hogy a jelenlegihez hasonló vészhelyzetben masszív eszközvásárlásokat hajtson végre annak érdekében, hogy stabilizálja a nyomás alá került állampapír piacokat.
Orosz Dániel véleménye szerint azonban az EKB nem biztos, hogy sokáig kitart majd ezen álláspontja mellett (a november 10-én, 7,4%-ról napközben – igen látványosan – egészen 6,8%-ig szánkázó olasz 10 éves kötvény hozamesésében is szerepet játszhatott az EKB). Annak ellenére, hogy Németország sem tekinti optimális megoldásnak az államadósság jegybankok általi „felvásárlását”, Merkel egyik pénzügyi tanácsadója, Bofinger is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy végső esetben az EKB-nak kellene a vásárlásaival beavatkoznia, azonban a jelenleginél egy sokkal célzottabb módon. Az AXA Csoport véleménye szerint, a kérdés inkább az, hogy mikor érkezik el az a fájdalomküszöb, ahol az EKB-nak kényszerűen és elkötelezetten be kell avatkoznia az eurozóna egységének megőrzése érdekében.
