Orbán bűneinek listája és a családi ezüst elkótyavetyélése

Magyarország lényegesen kritikusabb helyzetben van, mint 2008-ban, amikor a válság első hulláma elérte az országot. A forint átváltási árfolyama, az államadósság szintje, a kockázati felárunk és a kötvényhozamaink húsz éve a legrosszabb szinten vannak. (Ami az államkötvény-hozamokat illeti, azok a kilencvenes évek elején-közepén voltak 20-30 százalék felett is – a szerk.) A kormány egyszerű választás előtt áll: vagy meg kell egyeznie a Nemzetközi Valutaalappal egy stand by-hitelről az összes szigorú feltételével együtt, vagy államcsődöt kell jelentenie – írja Bajnai.

Egymásnak ellentmondó választási ígéretek csapdája

Törzsválasztóinak, elsősorban a gazdaságilag aktív középrétegnek azonnali és radikális adócsökkentést ígért, ezzel párhuzamosan az alacsonyabb jövedelműeket biztosította arról, hogy fenntartja a szociális kiadásokat és befejezi  a takarékossági intézkedéseket. Mindkét ígéret betartása az államháztartási egyensúly azonnali összeomlásával járt volna.

Egyre újabb családi ezüstöt tékozoltak el

A láthatólag megijedt brüsszeli EU-bizottság azonnal tiltakozott, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a magyar kormányt visszavonulásra késztesse. Ehelyett az időt próbálta húzni, ezáltal eltékozolta az utolsó tartalékokat. Az első tartalék a magyarországi külföldi befektetéseket érintette, ami elijesztette az új befektetőket, akik munkahelyeket teremthettek, tőkét és technológiát exportálhattak volna.

Amikor ez nem volt elég, a második fázisban a nyugdíjpénztári tartalékok államosítása következett, amelyket 12 éven keresztül gyűjtöttek össze és az összes jövőbeli nyugdíjfizetés 25 százalékát kellett volna fedezzék. Nyugdíjmegtakarításokat arra használni, hogy államadósság fedezete legyen, már eleve kétséges, az viszont, hogy ezek nagy részét megsemmisítsük, hogy a deficitet finanszírozzuk, az már gazdasági bűncselekmény – írja Bajnai. Magyarország eltékozolta a családi ezüst egy részét.

A kapitalizmus alapja a bizalom, nem a buldózer-stílus

A bankok elleni háború - amely kezdetben népszerű, de végső soron indenkinek káros – nemcsak megsemmisítette Magyarország szavahihetőségének utolsó maradékait, hanem a vállalatok adósságcsapdájához is vezetett. Csakhogy a hitelek a gazdasági fejlődés egyik tartópillérét alkotják. A magyar kormány a meghozott intézkedésekkel nemcsak a hosszútávú növekedési kilátásokat rombolta szét,  az átmeneti kiadáscsökkentésekkel és adóemelésekkel „buldózer-stílusban” kísérelte meg fenntartani a rövid távú egyensúlyt.

Nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy a kapitalizmus alapja a bizalom – folytatja a szerző. A magyar nyilvánosság és a befektetők, akik az ország küladósságát finanszírozzák, csaknem egy év türelmi időt adtak a kormánynak. Ma egyre érthetőbb, hogy az érthetetlen gazdaságpolitika, az agresszív kommunikációs stílus, a beváltatlan reformígéretek, az eltűnő növekedési kilátások, a borús deficitkilátások, valamint a támadások a független gazdaságpolitikai intézmények, mint a jegybank ellen, összességében a bizalom teljes elvesztésébe torkollnak. Ez az államcsőd veszélyét vetíti előre.

Az államcsőd hatalmas káoszt és feszültséget okozna

Az IMF-el aláírandó stand-by hitel az egyetlen reális lehetőség arra, hogy az összeomlást elhárítsuk. Bizonyosan nem egy sikertörténet, hogy Magyarország most az IMF és az EU-bizottság segítségére van utalva. Ez mindenképpen a kudarc beismerése. Ám az IMF és az EU közreműködése Magyarország gazdaságpolitkájának újbóli felépítésében nagy lépés lehet a helyes irányba.

Rövid távon az államcsőd átláthatatlan káoszhoz és a lakosság számára tragikus következményekhez vezetne, vállalkozók  és alkalmazottak, közalkalmazottak és nyugdíjasok avgy egyetemisták számára, akik jövőjükön dolgoznak – írja Bajnai. Orbitális magasságokba repítené az árakat és elolvasztaná a megtakarítások értékét. Drámaian megnőne a munkanélküliség és mindent felölelő gazdasági lejtmenet következne be.

Hosszú távon az államcsőd oda vezetne, hogy Magyarország tartósan visszaesik és szociálisan destabilizálódik. Akkor pedig soha nem látott szélsőségeket és szociális feszültségeket élnénk át – fejezte be Bajnai.