Joseph E. Stiglitz

A gazdasági jólét megteremtésének alapja a tanuláson alapuló társadalom (learning society) megléte, amelyet csak a liberális demokráciák tudnak garantálni; az illiberális demokrácia rendszere ezért nem alkalmas a széleskörű és tartós jólét megteremtésére – mondta Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász budapesti előadásán.

A tanuláson alapuló társadalom több, mint pusztán közgazdaságtani kérdés, Joseph Stiglitz szerint ahhoz gondolkodásmódbeli változás és erős politikai intézményi rendszer kell. Olyan társadalmi normákon alapszik, amelyeket csak liberális demokráciák tudnak létrehozni - szögezte le.

Ördögi kör

Stiglitz szerint a jólét megteremtésében az oktatásnak van a legnagyobb szerepe, megelőzve a hatékonyság javítását vagy a bőséges erőforrásokat. Hangsúlyozta, hogy magas árat kell fizetni a gazdasági egyenlőtlenségért. A gazdasági egyenlőtlenség politikai egyenlőtlenséget teremt, így olyan szabályok keletkeznek, amelyek mélyítik az előbbit, azaz ördögi körforgás jön létre.

Joseph Stiglitz szerint olyan jogállamiság kell, amely a gyengéket védi, hozzátette, hogy néhol a törvény pont a gazdagokat óvja, például Oroszországban. Ott arra használják a törvényi szisztémát, hogy még több egyenlőtlenséget teremtsenek. Egy illiberális rendszerben nincsenek meg az ellensúlyok, hogy elosszák a gazdasági jólétet - mondta.

Oroszország nem követendő példa

Az oroszországi modellre senkinek sem szabad sikerként tekintenie - hangsúlyozta. A növekedési számok átlagosak, de az egész rendszer az olaj és gázbevételeken alapszik, nem a jó gazdasági igazgatáson. Az ipar leépülése ment végbe, csökkent a várható életkor, ez egy rosszul működő társadalomnak a jele - hívta fel a figyelmet.

Joseph Stiglitz szerint az Egyesült Államok is megbukott azon a próbán, hogy széles körű jólétet biztosítson. A gazdasági növekedésből nem részesült mindenki. Amerikában olyan demokrácia van, ahol a pénznek aránytalanul nagy befolyása van.

Mi a baj az eurózónával?

Az eurózónáról beszélve Stiglitz elmondta, hogy az alapvető probléma maga az euró rendszere. Az euró politikai projekt volt, de nem volt meg a politikai akarat, hogy teljesen végigvigyék. Nem a tagországokkal van a gond, hanem az eurózóna struktúrájával. Ezt már sok politikai vezető elismerte, de néhányan nem, a legfontosabb kivétel szerinte pont Németország.

A Nobel-díjas közgazdász hangsúlyozta, hogy a szabad piacok önmagukban nem feltétlenül segítik a tanuláson alapuló társadalmak létrejöttét, ilyenkor kormányzati beavatkozás kell. A kutatást például támogatni kell, mert ha az korlátozva van, akkor egyben a gazdasági növekedést is korlátozzák.