Kecskepite, kannás bor, türkizkék tenger – őszi ejtőzés Kefalónián

„Hű, ez nagy volt!” – csúszott ki George, a borkóstoló vezetőjének száján. Az iváshoz még hozzá sem kezdtünk, de a poharak és az üvegek már remegtek az asztalon. A kóstolónkat egy 2,4-es erősségű földrengés vezette fel, mi pedig alig néhány kilométerre ültünk az epicentrumtól. 

A Budapesttől több mint ezer kilométerre délre fekvő Kefalónia a görög robola bor, a kecskék és az óriási teknősök otthona.

Kicsit nagyobb, mint a 100 kilométerre lévő Korfu, és sokkal kevésbé felkapott a turisták által. Különösen október végén, amikor a legtöbben már nem számítanak arra, hogy lehet napozni, és fürdeni a Jón-tengerben.

Ebben az időszakban a kefalóniai görögök sem számolnak turistaáradattal. A szigeten a hatnapos utazásunk során egyetlen buszt sem láttunk, pedig a szezonban viszonylag gyakran közlekednek a kisvárosok között. A repülőtéren is megszűnt a tömegközlekedés, de az autóbérlés olcsó és zökkenőmentes: 20 eurós (7760 forintos) napidíjért könnyen bejárható a sziget nagy része. 

Nagy teljesítményű autót felesleges keresni, a dimbes-dombos szigetet szűk utak, hajtűkanyarok és néhol földutak jellemzik. A külterületeken érdemes figyelni a kecskékre, akik akár a fél útpályát is elfoglalhatják. A nyakukban lévő kolomp eredetileg arra szolgált, hogy elijessze a kígyókat, de az autósok számára is hasznos, főleg sötétben. 

Rakott tészta, kecskepite, kannás bor

A sziget fővárosával, Argostolival egybeépült Lassit egy legalább 60 méter magas, meredek domb választja el a központtól. Lassiban – Kefalónia többi részéhez hasonlóan – az éttermek, bárok többsége október végéig bezár, ezért autó nélkül az ebédhez vagy vacsorához hegyet kell mászni. Megfelelő kondival ez jó móka lehet, a tetőpontról csodálatos látvány tárul elénk.

A görögországi éttermeknél az év bármelyik részében legfeljebb szerencsejátékként érdemes a Google-oldalak nyitvatartási idejét irányadónak tekinteni. Mi is inkább arra hagyatkoztunk, hogy spontán városnézés közben találunk rejtett gyöngyszemeket.

A nyitva tartó éttermek közül a Patsouras Taverna volt az abszolút kedvencünk: itt kóstoltam meg először a pastitsiot, amit a hozzám hasonló, kevésbé ínyenc étteremlátogatók nehezen különböztetnek meg az olasz lasagnától. A megszokott, lapos tészta helyett a görögök csőtésztával készítik, és a helyi sajtok mellett eltérő fűszereket – akár fahéjat is – használnak. Én több városban is kipróbáltam, és biztos vagyok abban, hogy aki a lasagnát szereti, annak a pastistio is ízleni fog. 

A rakott tésztát Görögország más részein is meg lehet találni az éttermekben, a kreatopita viszont Kefalónia jellegzetessége. A kecske- és sertéshúsból készült pite óriási, még a felét is kihívás elfogyasztani vacsorára, de szinte eteti magát.

Az igazi kreatopita készítésénél a paradicsomszósz és a sajtok mellett egy kis robolát is öntenek a szószhoz. 

A görög éttermekre jellemző, hogy a számlához egy-egy röviditalt (jellemzően masztikát vagy cipúrót) is felszolgálnak. A görög törvények szerint 0,05 százalékos véralkoholszintig megengedett az autóvezetés, de egy italnál többet már csak a kefalóniai útviszonyok miatt sem érdemes fogyasztani.

Autómentes napokon érdemes kipróbálni a nagyobb, öt-héttételes borkóstolókat a helyi termésből. A földrengés a Sarris borászatnál ért minket, de ott ezzel együtt is nyugodtabb, felszabadultabb fogadtatást tapasztaltunk, mint a repülőtér közelében lévő Gentillininél. A robola viszont mindenhol finom: enyhén citrusosabb a legtöbb magyar fehérbornál – ezt a szőlőt jellemzően a 300 méter feletti hegyvidékeken termesztik.

Néhány tengerparti bárban megtévesztő lehet, hog a pultosok „kannából” öntik a bort a poharunkba. A görög vendéglátók ízlésében lehet bízni – általában minőségi bort adnak –, de a boltokban nem érdemes próbálkozni.

A kereskedelmi forgalomban kapható műanyag palackos borok ízvilága hasonlít a magyarországi versenytársaikhoz.

Őszi szünetben is lehet strandolni

Időjárás szempontjából október vége még strandidőnek számít Görögországban. Minden délután volt lehetőségünk megmártózni a tengerben, a legtöbbször a Lassihoz tartozó Markos Gialos strandon éltünk a lehetőséggel. Az itteni bár volt az egyetlen, ahol még nem szedték be a napozóágyakat, a repülőtér közvetlen közelében fekvő Ammes strandon már csak egy fapad várt minket. A naplemente egyik, nyugat felé néző strandról sem fapados élmény.

A sziget másik oldalán található az Antisamos strand, ahol a Nicolas Cage főszereplésével készült Corelli kapitány mandolinja című filmet is forgatták. A táj valóban filmbe illő, de a napozást könnyen megzavarhatják a tömegesen rajzó darazsak. A Tripadvisor oldalán egy hozzászóló darázspokolként emlegette a helyet, és a barátnőm – aki legalább tíz görög szigeten megfordult már – szintén nem találkozott még hasonlóval.

Chemotoxszal (és vízicipővel) a táskámban viszont ide biztosan vissza fogok térni, mert ennyire tiszta, türkizkék színű tengert kevés helyen láttam eddig.

A fővárostól távolabb fekvő Myrtos strandot is érdemes meglátogatni. Az öbölben található partszakaszt több mint 300 méter magas sziklák veszik körbe, az úton pedig több ponton is félre lehet állni, hogy gyönyörködjünk a látványban. Innen nem messze található a Fteri strand is, amelyet a világ legszebb tengerpartjai között tartanak számon. Az idei, utazóbloggerek által összeállíított globális listán a negyedik helyen szerepel. Amiatt is különleges, mert csak vízitaxival közelíthető meg, ami azonban október végén már nem közlekedett.

A legnyugodtabb, legcsendesebb napozást a sziget nyugati nyúlványának partján, a Xi strandon tapasztaltuk. A vörös homokos tengerpartnak nincs köze a kínai elnökhöz, nevét a görög khí betűről kapta, amelyre hasonlít az alakja a térképen.

A strandon található agyag a tengervízzel keveredve természetes iszappakolásként is használható, a mi bőrünknek is jót tett.

A partokon kis szerencsével álcserepes teknősökkel is találkozhatunk. Nekünk a fővárosban, a De Bosset hídról sikerült megfigyelni két példányt.

A tömeg még nem fedezte fel

Kefalónián kevés a történelmi jelentőségű épület: az 1953-as földrengés után szinte az egész szigetet újjá kellett építeni. Az egyik kivétel az Assosban található „Velencei kastély”, amelynek nagy része a mai napig ép. A kastélyhoz vezető út elején egy tábla erdőtűzre figyelmeztetett, ezért a turistáknak nem javasolták a túrát, de egy félúton található kilátópontig felmentünk. A naplementét onnan még fák takarták, de a hegy tövéből, a partról csodálatos látvány.

Hamar rájöttünk, hogy Kefalónia annyi látnivalót nyújt, amire egy hatnapos utazás nem elég. A Fteri beach mellett az északi halászfalu, Fiskardo, a nyulak szigete, a Vardiani és az Ainos-hegy miatt is vissza fogok térni.

Különösen tetszett, hogy a szigeten ugyan szívesen látják a turistákat, de a vendéglátás alapvetően nem a tömegturizmusra épül.

Budapestről legkönnyebben a bécsi repülőtérről, a Ryanair járataival juthatunk el Kefalóniára, a légitársaság emellett Milánóval, Rómával, Pisával és Londonnal köti össze a szigetet. A másik fapados cég, a Wizz Air egyáltalán nem érinti Kefalóniát.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.