Korfu, ami még hőviharban is nagy élmény

Azt mondják, hogy aki egyszer Korfun járt, vissza akar térni a sziget bája miatt. Nos, mi is erre a véleményre jutottunk, annyi megjegyzéssel, hogy ne főidényben, ugyanis a huzamos ideig tomboló 40 Celsius fok földi pokol tud lenni. Görögországban 1842 óta nem volt olyan meleg, mint július utolsó hetében. Klímatudósok szerint a mediterrán országokban át fognak alakulni a nyaralási szokásaink, és az elő- vagy utószezont fogjuk preferálni.

Hogy élő példaként alá is támasszam: a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ilyen hőmérsékletnél a nap micsoda kárt tud okozni. Anélkül, hogy szánt szándékkal kifeküdtünk volna napozni, csak a fürdésnél, a napernyő alatt és némi városnézés közben hólyagosra égettek minket a korfui napsugarak. Konkrétan az első és másodfokú égési sérüléseinknek majd egy hét kellett, hogy meggyógyuljanak.

A hőviharnak nevezett extrém kánikulában egyébként még a tenger is alig nyújtott hűs pillanatokat, soha nem volt még olyan magas (közel 30 Celsius fokos) a hőmérséklete, mint az ottlétünk alatt. El sem tudom képzelni, hogy klimatizált hotelszoba híján hogyan bírta ki bárki is azt a jópár napot.

De mivel nem sűrűn jár az ember a görög szigeteken, háromszor is nekiduráltuk magunkat kora este az ott töltött kilenc nap alatt Korfu óvárosának. Igaz, hogy fél órát kellett buszoznunk ehhez, az pedig igencsak hasonlított a dél-olasz közlekedésre. A menetrend ugyanis csak halvány útmutatót jelentett a hőgutához közeli állapotban várakozó utasoknak. Cserébe a végre bekanyarodó buszon hatásos klíma várt minket. A buszjegyet érdemes a közértben megvenni 1,5 euróért, mert a sofőrnél 2,4 euró.

Kerkyra óvárosa

Az óváros persze egyből szíven találja az embert. Korfu fővárosa Kerkyra, de sok külföldi csak Korfuként emlegeti azt is. Bár a Velencére hajazó szűk utcácskák labirintusában sem lélegezhettünk fel a hőségtől, a turisták tömegével együtt mi is kíváncsian róttuk a sikátorokat. A girbe-gurba utcácskák és terek zsonganak az élettől, de nem csak olaszos, hanem franciás, Párizst idéző épületei és tipikus, angol stílusú középületei, valamint görög stílusú házainak keveredése adja a város sajátos báját. 

Visszagondolva egyébként, a kánikula miatt mintha egy film lassított felvételeit éltük volna át, egyfajta kábultságban zajlottak az események, s örültünk, ha a klimatizált üzletek nyitott ajtaján megcsapott minket egy-egy hűs fuvallat.

Persze amikor épp nem ájuldozik az ember a hőségtől, érdemes megnézni a Régi és az Új Erődöt, melyekről pazar kilátás nyílik a tengerre. A James Bond-helyvadászok is jól járnak itt: a Régi Erődben forgatták ugyanis 1980-ban Roger Moore főszereplésével a For Your Eyes Only című epizód jó pár jelenetét, de Korfu más helyein is vettek fel részeket. Gerard Durrell több házat is bérelt Korfun a családjával, Danilában pedig az író könyveiből készült filmsorozat egyes részeit forgatták.

De vissza a fővároshoz: nyüzsgő központja a Régi Erőd bejáratával szemben kialakított hatalmas tér, az Esplanada, melynek az óváros felőli oldalán áll az árkádos épületekkel zsúfolt Liston. Az árnyas épületegyüttes kissé a velencei Dóm térre hajaz, itt is számos bár és étterem várja a szomjas és éhes turistákat, ahol bizony tényleg jólesik egy frappé, a görögök jeges kávéja. 

Érdemes megnézni a városházát is, amit a velenceiek emeltek 1663-ban a városi kereskedők kaszinójaként, majd 1720-ban színházzá építettek át. Vagy ellátogatni Fülöp edingburghi herceg, II. Erzsébet királynő férjének szülőházába, amely ma múzeumként működik és az UNESCO Világörökség része.  

Nem tiszta, mi miatt tört ki az erdőtűz

A szállásunk 9 kilométerre a repülőtértől délre, Peramában volt, így aki nem szereti a hangosan le- és felszálló gépeket, foglaljon messzebb. Bár a reptér nincs a világ 10 legijesztőbb leszállópályája között, nem árt tudni, hogy a repülő kereke itt is szinte már a tengerbe lóg, mikor a pilóta végre landol.

Peramából egy gyaloghíd vezet a túlpartra, ahova sokan kijárnak, hogy a szinte kézzel fogható repülőket fotózzák és videózzák.

Átérve a Korfu védjegyének számító, legendás Panagia Vlacherna templomhoz jutunk, ahol James Bond szintén megfordult, ottjártunkkor épp esküvőt tartottak. Érdemes vízibusszal 5 euróért átpöfögni a szemben álló híres Pontikonisire, azaz Egér-szigetre, ami versenyre kelhet a világ legkisebb szigete címért. Aztán felkaptatni a hegyoldalban álló, páratlan panorámájú zárdához és étteremhez, ahonnan páholyból nézheti az ember a korfui reptér életét.

Mindeközben észrevétlenül leszállt az éj, s visszafelé a gyaloghídon döbbenten vettük észre a távolban izzó hegyoldalt. 20-25 kilométernyire égett tőlünk az erdő, de egész éjjel arra készültünk, hogy kopognak az ajtónkon, hogy csomagoljunk és indulás.

Reggelre hatalmas füstcsík takarta el a napot. Hajnalban ugyan lokalizálták a tüzet, de utána még napokig láttuk a kisrepülőket és helikoptereket a vizes ballonokkal repkedni. Rossznyelvek gyújtogatást emlegettek, de állítólag csak azért, hogy ne pánikoljanak az emberek. Ugyanis, ha nem szándékos tűzgyújtás van a háttérben, sok turista megijedhet, hogy bármikor tűz üthet ki a forró szigeten. Az azért felmerül az emberben, hogy a szemben látható albán hegyekben vajon miért nincs soha erdőtűz.

Érdemes autót bérelni

Közben a hőség is megemberelte magát, kicsit jobb idő lett, ezért úgy döntöttünk, egy napra autót bérelünk. Mivel szállodában laktunk, nem kellett nagy összegű kauciót letennünk, csak a kötelező 50 eurót (amiben a 10 eurós biztosítás is benne volt). A benzin viszont nem olcsó, literje 2 euró. Mivel a sziget mindössze 62 kilométer hosszú és 32 kilométer széles, három híres strand is belefért a napba, ám a közöttük kanyargó hegyi utak csak tapasztalt vezetőknek ajánlottak, egyik hajtűkanyarból a másikba kunkorodtunk bele. Igaz, kárpótlásként hihetetlen panorámákkal.

Sidariban rácsodálkoztunk a páratlan Canal d’Amourra, azaz a Szerelmesek csatornájára, ahol a legenda szerint az ott fürdőzők egész életükre együtt maradnak. Sajnos szomorú mementóként ott magasodik a homokkő parton Gősi Zoltán emlékhelye, aki 2000-ben egy kisgyermek életét megmentve hősi halált halt a tenger hullámai között.

Paleokastritsában szintén homokos a part, és a dombok közé ékelődött, égszínkék színű tengerrel megáldott kis strandok mintha a Paradicsomban hullámoznának. Végül Glyfadán kötöttünk ki, ami voltaképpen mintha Korfu Ibizája lenne. Tele jókedvű és már nem szomjas fiatallal, ahol egész nap szól a végtelenre állított, monoton zene. Leginkább azoknak ajánlott, akik bírják a tömeget és az éjjel-nappal tartó bulizást. Állítólag a környéken áll Roman Abramovics korfui villája is, bár mi nem találtuk meg.

Útba ejtettük még a Gastouriban álló, gyönyörű Achilleion palotát is, amelyet 1890-ben Sissi királyné építtetett, s a már említett James Bond-film kaszinójeleneteit itt forgatták. A nyári rezidencia ma múzeumként működik, ám nem volt szerencsnénk, jelenleg zárva tart.

Végül, de nem utolsósorban: a görög gasztroélmény

Lehet, hogy rossz helyeket választottunk, de finom gyrost (pitában 4, tányéron 12 euró) nem sikerült ennünk. Ahogy a grillezett polip (18 euró) is csalódás, pedig olyan hívogató volt a nagy műgonddal kiválasztott tengerparti taverna.

Viszont minden más finom volt: a souvlaki (grillezett húsnyársak – 10 euró), a stifado (görög pörköltféle – 14 euró), a muszaka (darált húsos rakott padlizsán – 12 euró), a dolmades (töltött szőlőlevél – 10 darab 4 euró), a frappé (4 euró), a rusztikus görög saláta (8 euró), a beef burger (14 euró), a rántott halak és rákok (2 személyes tál 25 euró), a pitába tuszkolt tonhal zöldséggel (4,5 euró), a baklava (3 darab 2,5 euró) és más mézédes sütemények, melyekre reggelente jókora adag görög joghurtot csapott rá az ember.

Az utolsó estén elszopogatott ouzo és a helyi fehér bor, a retsina pedig már olyan finoman szellős 30 fokban búcsúztatott minket, hogy elámultunk: ilyen is lehet a görög nyár? Aztán másnap – bár 10 napig szinte egy felhőt sem láttunk – beszállás előtt, a reptér betonján villámokkal csapkodó zivatarral intett búcsút Korfu.

Egy furcsa dolog viszont feltűnt az ott töltött napok alatt. Szinte alig láttunk sirályt, ám fecskéket annál inkább, akik nap nap után őrülten repkednek a lenyugvó nap által megfestett égen. Még az erkélyünkön is volt egy fecskefészek, amelyben két éhes száj várta folyamatosan az élelmet, este pedig villásfarkát kilógatva hajtotta álomra a fejét a fiókák anyja.

Világjáró rovatunk további cikkeit itt olvashatják.