Emmott az Alapblognak azt mondta: szerinte Cameron brit kormányfő a kelet-európai országok kormányai közt is fog szövetségeseket keresni az Unió gyökeres reformja érdekében folytatott sajátságos harcához. Szerinte Amerika szépen javítja világgazdasági pozícióit, a Fed kamatemelését decemberre jósolja.
Láttunk már ilyet, de azért tényleg durva
Az Európát sújtó válság kapcsán Emmott kifejti, hogy a jelenlegi szituáció nem példa nélküli, hiszen az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején is rendkívüli módon sűrűsödtek össze a kihívások: Japán úgy tűnt, átveszi Amerika vezető szerepét, az Egyesült Államok gazdasága stagnált, a Szovjetunió összeomlása nyomán káosz fenyegetett, Kínában a Tienanmen téri események keltették a feszültséget, majd Szaddam Husszein lerohanta Kuvaitot.
Ugyanakkor elismeri, hogy az Európai Unióra egyszerre zúdult most rengeteg olyan kihívás – menekült krízis, stagnáló gazdaságok, az euró körüli bizonytalanság, adósságválság, a nacionalizmus erősödése, Nagy-Britannia lehetséges távozása, a megoldatlan ukrán válság –, amelyeket egyesével is nehéz lenne kezelni. „Veszélyes irányba indultak tehát a dolgok, az összetetten súlyos helyzet a nacionalizmus erősödésének melegágya is lehet egyre több tagállamban. Ezt tapasztalhatjuk Franciaországban, az ön hazájában, sőt az enyémben is” – mondta az Economist volt főszerkesztője.
Autokratikus irányba mozdulunk
Emmott foglalkozik azzal, hogy a liberális demokráciák vagy az erős kézzel irányított kormányzatok tudnak-e most hatékonyabban problémát megoldani: „Ez egy létező frontvonal, amely elválasztja a tagállamokat egymástól. Más kérdés, hogy az autokraták „álruhát öltenek” azáltal, hogy egy demokratikus keretrendszerben működnek, ilyen például Franciaországban Marine Le Pen és pártja. Attól tartok, hogy a populista nacionalizmus ilyesfajta erősödése végső esetben akár totalitarizmushoz is vezethet.
Más országokban, beleértve Magyarországot is, egyértelműen határozottabb erőfeszítéseket tesznek az erősebb kormány irányába. Miközben körülbástyázzák a kormány hatalmát egy névlegesen demokratikus intézményrendszer keretein belül, az ellenzéket folyamatosan gyengítik. Mindenesetre az Unió több országában tapintható egy tendenciaszerű elmozdulás autokratikus irányba.”
Még a tőzsdét is a politika tépázza
Elsősorban Kína, másodsorban a feltörekvő gazdaságok lassulása vagy adósság- és korrupciós problémák – lásd Malajzia, Brazília – kicsúcsosodása, illetve a nyersanyagárak zuhanása miatt éleződtek ki a piaci feszültségek, ezek miatt kerültek lejtmenetbe a tőzsdei árfolyamok. Ezek azonban csak felszíni okok, a valódi ok a politika.
Ezen országok politikai döntéshozói felett nincs érdemleges kontroll. A világgazdaság változásai nyomán kialakuló válságok közepette ezért aztán nem tudnak és nem is akarnak rugalmasan reagálni a kihívásokra: a szükséges reformok, változtatások végrehajtását megtagadják.
A nyugati világ azért kiheveri
Ezzel szemben a nyugat-európai gazdaságok és társadalmak alkalmazkodóképességüknél fogva a végén tudják azért kezelni a súlyos kihívásokat. Annál is inkább, mert nem másokban keresik a problémák okozóit. Az európai országok többsége, illetve az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan bizonyítják, hogy legtöbbször tanulnak a hibákból és alkalmassá válnak az újra és újra előforduló nagyobb gazdasági-pénzügyi problémáik kezelésére.
„A kínai probléma kirobbanása előtt is azt mondtam – most sem változtatok ezen a véleményemen –, a Fed decemberben fog beindulni, azaz kamatemelésbe kezdeni.”
Több év kiváló teljesítménye áll a döntés mögött. 
