Éveken át elképedve nézte a világ, hogy a kurd erők, teljes női hadosztályokkal kiegészítve, milyen elképesztő sikerrel veszik fel a harcot az Iszlám Állammal szemben mind Irakban, mind Szíriában. Mindenki tehetetlen volt, az iraki állam és hadsereg megroppant, Szíriát polgárháború tépázta, amikor az Iszlám Állam kiterjesztette csápjait Irántól majdnem a Földközi-tengerig. Csak a kurdok tudták őket megállítani saját területükön, majd amerikai segítséggel visszaszorítani.
Téves számítás
Először csak a kurd területeket tisztították meg, majd a vegyes lakosságúakat, végül már arab területeket is. Irakban még szövetséget is kötöttek a kormánnyal, amely gigantikus amerikai segítséggel és méretes iráni támogatással kezdett magához térni, sőt, tehetséges kormányfőt is találtak Haider al-Abadi személyében. A kurdok vállvetve küzdöttek az iraki hadsereggel és az iráni milíciákkal Moszulért, és azt hitték, hálából vihetik, ami nekik tetszik, a független hazába.
A számítás tévesnek bizonyult. A függetlenségi népszavazással gondosan megvárták, amíg Irak megerősödik, az amerikai pénz és paripa, no meg az iráni irányítású síita milíciák segítségével leverik az Iszlám Állam nagy részét, és olyan erősek lesznek, hogy adott esetben a kurdokkal is elbírjanak. Így is tettek: gyorsan felszámolták az Iszlám Állam utolsó kis enklávéját Kirkuk mellett, majd ugyanazzal a lendülettel be is vonultak Kirkukba, ahonnan a kurd pesmega erők békésen kivonultak, harc nélkül feladták a várost, sőt az összes vitatott területet, melyet a korábbi autonómia idején nem volt az övék, de az Iszlám Állam elleni harcban megszerezték.
Érthetetlen
A dolog teljesen érthetetlennek tűnik: miért oldalognak el, vonulnak ki harc nélkül? Erre csak egyetlen magyarázat lehet, miszerint megegyeztek valamiben az iraki kormánnyal és esetleg Amerikával, de nagyon jól tartják a titkot. A megegyezés tartalma logikusan valami olyasmi lehetne, hogy visszaadják ezeket a területeket (mellesleg tele olajlelőhellyel), és a régebbi, elismert területük valamiféle, majdnem teljesen szuverén államiságot kap, olyat, ami a kurdoknak már megfelel, de még a Törökország és Irán számára is elfogadható. Ez valamilyen jelképes föderális szövetség lehetne Irakkal.
Hogy erről van-e szó, rövidesen kiderül. Azt nehéz elképzelni, hogy a kurd haderő, amely egyedül állta a sarat a főgonosszal szemben, minden ellenszolgáltatás és harc nélkül elvonuljon. Legyőzni nagyon nehéz lenne őket, és Amerika számára roppant kínos lenne, ha két, általa felfegyverzett szövetséges egymást aprítaná. Ugyanakkor gyanúsan nagy a csend, alig hangzanak el nyilatkozatok, sőt még amerikai katonai erők is vannak a körzetben, akik békésen szemlélik a fejleményeket.
Elszalasztották
A kurdoknak ez mindenképpen kellemetlen, sokkal jobban is járhattak volna. Egyszerűen csak annyit kellett volna tenni, hogy a 100 éve joggal vágyott független államot akkor kiáltják ki, amikor közel s távol ők az egyetlen legény a gáton. Amikor az Iszlám Állam mindent lerohant, Irak szinte nem is létezett, Törökország is félt a határa mentén sok száz kilométeren át húzódó terrorállamtól, és még Irán is el volt foglalva a szerződés aláírásával, amely véget vetett az őt sújtó olajembargónak. Senki nem lett volna, aki bármiben meggátolja a kurdokat, és ebben a helyzetben valószínűleg akadt volna bőven ország, aki elismerje őket, talán még Amerika is, hisz teljesen rájuk volt szorulva a világ, mint egyetlen erőre, aki féken tartja az Iszlám Államot.
Ez a hajó elment, ebben a műfajban a hála, mint olyan, nem létezik, ráadásul senki nem is ígért semmit. Az Iszlám Állam az utolsókat rúgja, Irak, Irán és Törökország ismét ereje teljében, a teljesen független Kurdisztánról hallani sem akarnak, és most már Irak sem mond le az olajban gazdag kirkuki területekről. A szeparatizmus most már ismét mindenkinek kényelmetlen. A történelmi lehetőséget kihagyták az iraki kurdok, egyébként lett volna nekik (sőt a katalánoknak is) még egy időpontjuk: amikor Koszovó szavazott. Ki mondhatta volna akkor, ugyanabban az időben, hogy Szerbiát szét lehet szedni, Irakot és Spanyolországot nem?
A szakszervezet egy hétre elássa a csatabárdot. 
