Az elmúlt napokban tovább folytatódtak az Ukrajnának tulajdonított, ám többségében ukrán részről hivatalosan el nem ismert dróntámadások oroszországi célpontok ellen. Moszkva környékén már szinte naponta jelennek meg drónok a légtérben, és noha a legutóbbi becsapódás óta ezeket mind semlegesítette az orosz légvédelem, a város repülőtereit rendszeresen le kell zárni. De a támadások most már messze nem korlátozódnak Moszkvára és a front környékére. Talán nem túlzás azt állítani, hogy augusztus végére az ukránok kiegyenlítették az oroszok korábban elsöprő fölényét a távoli célpontok ellen intézett támadások tekintetében. Hiába nem tudnak még most sem olyan fegyvereket bevetni, mint az orosz cirkáló- és ballisztikus rakéták, az ukrán dróntámadások léptéke lassan eléri az oroszokét, hatékonyságuk pedig talán még jobb is annál.
A lengyel OSW helyzetértékelését idézve (a Válasz Online fordításában): "Augusztus 30-án az ukránok az eddigi legnagyobb dróntámadást hajtották végre Oroszország területén – egyúttal a célpontok listáját is kiterjesztették arra a pszkovi reptérre, mely közel 700 kilométerre északra található az ukrán határtól, s mely a 334. légiszállító ezred repülőbázisaként szolgál.
Legnagyobb valószínűség szerint lelőtt drón roncsai okoztak tüzet a brjanszki „Kremnij EL” (Oroszország egyik legnagyobb mikroelektronikai termékeket, köztük az Iszkander- és a Pancir-rendszerekben felhasználtakat előállító) gyárának területén.
Fentieken kívül az ukránok támadták Moszkvát, illetve a Moszkvai, a Kalugai, az Orlovi, a Rjazanyi, illetve a Tulszki területeket – de onnan nem jelentettek károkat (az oroszok szerint az összes drónt lelőtték, vagy rádióelektronikai eszközök segítségével semlegesítették azokat), Szevasztopolból pedig sikertelen, ukrán vízfelszíni dróntámadásokat jelentettek. A Brjanszk, illetve a Krímben található Feodoszija elleni újabb, augusztus 30-án este végrehajtott dróntámadások is sikertelennek bizonyulhattak – ugyanúgy, ahogy a másnapi, Moszkva és Brjanszk ellen indítottak vagy a szeptember 1-jei, a Belgorodi és a Kurszki területeket célzók. Ezzel szemben a szeptember 1-jén, a Moszkva alatti Ljuberci ellen végrehajtott támadás sikeres lehetett – itt (legnagyobb valószínűség szerint a lelőtt drón leesésének következtében) tűz ütött ki egy újabb orosz mikroelektronikai előállító, a tomilinszki elektronikai gyár területén.”
Messzire jutottak
A legnagyobbat – átvitt értelemben biztos – a pszkovi orosz légitámaszpont ellen intézett augusztus 30-ai támadás szólt. Először is ott vannak az eredmények: a felvételek alapján egyértelműen megállapítható, hogy két Il-76-os szállítógép megsemmisült, de ezen kívül legalább két másik ilyen gép megsérült valamilyen mértékben. Ugyan az 1960-as években tervezett, és az 1970-es évek első felétől szolgálatba állított Il-76-osok már nem éppen képviselik a mai csúcstechnikát, fontos részét képezik az orosz légi szállítási kapacitásoknak. Ráadásul – ahogy a nemrég egy hasonló ukrán támadásban megsemmisült Tu-22 nehézbombázók – évtizedek óta nem gyártják őket, így gyakorlatilag pótolhatatlanok – jelenleg nagyjából száz darab ilyennel rendelkezik az orosz légierő. (Még 2021-ben volt egy olyan bejelentés, hogy a gyártást újraindítják, és évi akár 18 darab is készülhet a gépből, de ezt majd hisszük, ha látjuk – ugyebár T-14 Armatából is évi több száz darabot tudna gyártani Oroszország, csak úgy látszik, nem akar.)
PSKOV AIR BASE
— MT Anderson (@MT_Anderson) August 31, 2023
True carnage revealed. Special thanks to @umbraspace for the SAR imagery from Pskov combined with Optical imagery from @planet. Imagery from the morning of the 30 August showed the damage on 2x Il-76 but cloud cover obstructed the rest. pic.twitter.com/hq69mhZ5pF
Az igazi mélyütés azonban nem is a támadás eredménye, hanem annak helye volt az oroszoknak. Pszkov ugyanis nagyon messze, még Moszkvánál is messzebb van Ukrajnától, az ukrán határ legközelebbi pontja is több mint 700 kilométerre van innen. Tom Cooper szerint éppen ezért annyira váratlanul érte a támadás az oroszokat, hogy Szergej Sojgu hadügyminiszter meg volt róla győződve, Észtország területéről (az észt határ viszont csak nagyjából húsz kilométerre van a bázistól) indították a támadást – sőt még válaszcsapást is követelt Észtország, azaz a NATO ellen. Az oroszok még a NATO-val fenntartott forródrótot is igénybe vették, hogy rákérdezzenek, mi történt, de végül szerencsére elvetették az ötletet.
GUR and Sternenko dropped an exclusive with the defeat of Ilushek-76 in the Pskov, Ruzzia marshes. pic.twitter.com/7MCdrol53s
— Feher_Junior (@Feher_Junior) September 1, 2023
Mivel Volodimir Zelenszkij éppen a támadás utáni napon beszélt arról, hogy Ukrajna új, „700 kilométernél is nagyobb” hatótávolságú, saját fejlesztésű fegyverekkel rendelkezik, sokan érthető módon összekapcsolták a két információt, és a pszkovi csapást ezeknek az új fegyvereknek tulajdonították.
Today was full of events.
— Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) August 31, 2023
With government officials and military, we focused on the frontlines and our offensive operations. The range of our new Ukrainian weapons is now 700 kilometers. The task is to make this number bigger.
Another important piece of news for the frontline… pic.twitter.com/MmfSQupY2L
Azóta azonban már azt tartják valószínűnek, hogy a támadást orosz vagy belarusz területekről indították ukrán diverzánsok, rövidebb hatótávolságú drónokat használva. Erre utalnak a támadásról kikerült felvételek is, amelyek között vannak a támadó drónok infravörös kamerái által rögzített képek is – ebből arra lehet következtetni, hogy valakik a közelből, valós időben irányították a drónokat. Maga Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés (GRU) vezetője is erre engedett következtetni, amikor a pszkovi eseményeket firtató kérdésre annyit mondott:
„Orosz területről dolgozunk.”
Azt nem árulta el, hogy közvetlenül a GRU egységei vagy orosz partizánok „munkája” volt-e ez a támadás, és persze mind Budanov, mind Zelenszkij esetében elképzelhető, hogy csak a zavart fokozandó mondták, amit mondtak. Biztosat arról, hogy ki, honnan és pontosan hogyan követte el a támadást – ahogy annyi mindenről a háborúban – nem fogunk tudni egy jó darabig, az mindenesetre tény, hogy immár Pszkov sem tekinthető biztonságosnak orosz szempontból.
Márpedig Pszkov fontos bázis, elsősorban az ukrán fronton fontos szerepet játszó, a reguláris gyalogság gyengeségeit ellensúlyozandó sokszor bevetett légideszantos erők, valamint több, a Wagnerhez hasonlatos, bár kisebb méretű magánhadsereg szállításában és utánpótlásában van nagy jelentősége.
Polgári légvédelem
Mindenesetre az oroszok érthetően idegesek, és egy elég szokatlan megoldást is bevetnek a bázis védelmére. A régió kormányzója jelentette be, hogy önkéntes polgári védelmi alakulatot állítanak fel a légitámaszpont, illetve a régió más „szenzitív” létesítményeinek védelmére. Az alakulat részére autókat vásárolnak, tagjai pedig egyenruhát és jelvényt is kapnak.
A kormányzó elmondása szerint már 800 ember csatlakozott az alakulathoz, akiknek a kiképzése is megkezdődik.
„Csak ma reggel nagyjából 50-en csatlakoztak. A kiképzési programnak része lesz a területvédelem, a bűnüldözés, illetve az őrjáratozáshoz szükséges alapképességek is – ez most a legfontosabb prioritás.”
Nem lebecsülve a lelkes orosz állampolgárokat, azért csodálkoznánk, ha ez és hasonló alakulatok képesek lennének megvédeni a fontos orosz bázisokat és egyéb, katonailag fontos létesítményeket. De mit tehet ezen túl az orosz hadügyminisztérium? Az ukrán támadások hatótávolságának kitolódásával mindenesetre a feladat exponenciálisan nehezedik. Azzal valószínűleg senkinek nem mondunk újdonságot, hogy Oroszország nagy. Az orosz légvédelem ugyan erős, és az Ukrajnában elszenvedett veszteségek sem érintették egyelőre annyira kritikusan, mint egyes más fegyvernemeket, azonban arra már nincs elég eszköz, hogy mindenhova jusson belőle elég.
Betömhetetlen lyukak
Az orosz hadvezetésnek, illetve végső soron a prioritásokat meghatározó politikai vezetésnek ezért most már azt kell eldöntenie, melyik ujjába harapjon, pontosabban azt, hogy melyik hagyja védtelenül az ukránok számára. A hírek szerint a szolci bázis – ahol a Tu-22-esek nemrég megsemmisültek – légvédelmét azért gyengítették meg, mert Moszkvába vezényeltek egyes eszközöket innen, hogy a fővárost támadó drónok elfogásában segítsenek. Azóta Moszkvában nem is történt becsapódás, csakhogy pótolhatatlan veszteségeket szenvedett az orosz légierő. Vissza lehet irányítani ezeket az egységeket, de akkor fel kell vállalni azt a politikailag nehezen eladható üzenetet, hogy a polgári lakosság tökéletes megvédésére már nincs kapacitása az orosz fegyveres erőknek. Ha a frontokról kezdik el visszavonni az eszközöket, akkor a harcoló csapatok és közvetlen hátországuk kerül nagyobb veszélybe – jó megoldás nincs.
Mindenesetre, ahogy már csapatok esetében is láttuk, az orosz vezetés az ország Ukrajnától távol eső vidékeinek védelmét kezdi el beáldozni: két, Oroszország és Japán között vitatott hovatartozású szigetről már több légvédelmi eszközt elszállítottak – nyilván valahova, ahol jelenleg nagyobb szükség van rájuk. Persze nem is valószínű, hogy Japán katonai erőt bevetve használná ki a kínálkozó lehetőséget, de az orosz nagyhatalmi ambíciókba azért nem nagyon kéne annak beleférnie, hogy teljesen kiüríti a határait, ha éppen valahol háborút visel. Ha közvetlen fegyveres támadástól azért nem is kell tartania az oroszoknak, azért az ilyesmit észreveszik és megjegyzik a környék államai. Kína minden bizonnyal figyel és jegyzetel, de például az azeri-örmény összetűzések sem fajulhattak volna idáig, ha a felek a korábbiakhoz hasonlóan érzik az erőtől duzzadó orosz medve lélegzetét a nyakukon.
Karcsúsítják a bürokráciát.
