Lehet Ön is tőzsdeguru – de hogyan?

Warren Buffett a világ leggazdagabb embereinek egyike. Úgy szerezte vagyonát, hogy fiatalkorától kezdve részvényeket vásárolt, és nagyon okosan választotta ki ezeket. Cége, a Berkshire Hathaway árfolyamát mintegy hat évtized alatt mintegy százezerszeresére növelte. De általában is számos kőgazdag részvénybefektetőt találunk a világ multimilliomosainak listáin, így biztos, hogy részvényekkel lehet rengeteg pénzt keresni, még ha ez keveseknek is sikerül.

Csakhogy ma már számos gazdag ember vagyona vagy tevékenysége nyitott könyv számunkra, főleg mivel a különböző tőkepiaci jogszabályok előírják, hogy bizonyos társaságoknak, befektetési alapoknak, hedge fundoknak, alapítványoknak vagy más intézményeknek közzé kell tenniük a portfóliójuk összetételét. Azaz be kell vallaniuk a főbb vagyonelemeiket, valamint ezek változásáról is jelenteniük kell időnként. Egyes esetekben félévente, máskor negyedévente.

Nem minden információ ér aranyat

Mi sem lenne tehát egyszerűbb, mint követni a gurukat, követni a nagyon sikeres befektetési társaságokat, befektetési alapokat és más intézményeket, és akkor mi is csodálatos eredményeket érhetünk el. Vagy mégsem? Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Az egyik probléma ezzel az, hogy mire a kisbefektetők értesülnek valamelyik nagykutya új húzásáról, például amikor bevásárolta magát egy új cégbe, vagy kiszállt valamelyikből, addigra általában hónapok telnek el. A magyarországi befektetési alapok például csak félévente tesznek közzé komolyabb jelentést. Az amerikai szabályok sok esetben negyedéves jelentési kötelezettséget írnak elő, de ez még így is rengeteg idő. Rossz esetben négy hónap is lehet, mire ideér az infó, jó esetben pár hét az átfutás. Egyes nagyobb tranzakciókat ugyan soron kívül, egy-két napon belül be kell jelenteni, de ez ritkább eset.

Átláthatatlan kapcsolt ügyletek

Azután, ha a széles nagyközönség értesül arról, hogy valamilyen meglepő húzást csinált valamelyik guru, akkor az adott részvény árfolyama csak ettől azonnal, percek alatt fel tud menni öt-tíz-tizenöt százalékkal. Tehát mire egy átlagember, akinek csak hobbija a tőzsdézés, hozzányúl az adott értékpapírhoz, máris teljesen másképp néz ki a dolog, mint eredetileg. Lehet, hogy pont azt a tíz-húsz százalékos árfolyamelőnyt, diszkontot veszíti el így a kisbefektető, ami miatt a szakember az egészet csinálta.

Egy másik probléma ezekkel a történetekkel az, hogy nem tudjuk, nincs-e a tranzakció mögött valamilyen másik, kapcsolódó ügylet. Ha például azt látjuk egy jelentésben, hogy valaki shortolt valamilyen részvényt, vagyis az esésére játszó határidős ügyleteket kötött, azt gondolhatjuk, hogy pesszimista a céggel kapcsolatban és az árfolyam zuhanását várja, holott ez nem biztos. Lehetséges például, hogy ugyanennek a cégnek a kötvényeit vásárolta meg, s annak az árfolyamát akarja fedezni, azaz úgynevezett hedge-ügyletet kötött a kockázat csökkentése érdekében.

Ha tartja, attól még lehet drága

Hasonló eset, amikor valaki bejelenti, hogy shortolta az S&P 500 részvényindexet, amiből az következne, hogy az amerikai részvénypiac esését várja. Holott esetleg arról van szó, hogy vásárolt valamilyen részvényt, majd határidős indexeladással fedezte, mert arra számít, hogy ez az adott részvény ki fog emelkedni a piaci mezőnyből. Ugyanakkor az egész piacról nincs kifejezett véleménye.

Ha pedig olyan részvényt vásárolunk, amelyet valamely híresség már régóta tartogat a portfóliójában, nem tudhatjuk, nem tartja-e már túlértékeltnek. Lehet, hogy éppen eladni készül, sőt mire – az említett információs késés miatt – mi megvesszük, esetleg már el is adta.

Le szabad másolni a házit

Összességében ezeket a hosszabb távú befektetéseket nagyon nehéz reprodukálni. Hatalmas információs hátrányban vannak a kisbefektetők. Ráadásul olyan befektetők is vannak, akik csak napokra, hetekre vagy pár hónapra vásárolnak (vagy shortolnak). Az említett kötelező jelentések csak egy pillanatképet rögzítenek, így mire napvilágot látnak, talán már semmi közük az aktuális állapothoz.

Van azonban egy olyan befektetési stratégia, a copy trading, azaz a kereskedők másolása, amelyet pontosan erre találtak ki. A lényege, hogy a befektetők – általában valamilyen részvételi díjért cserébe és sokszor automatizálva – követhetik a sikeres befektetőket, kereskedőket egy adott online platformon belül. Azokat, akik már bizonyítottan jelentős nyereséget értek el az üzleteikkel.

Szerencse vagy tudás?

Ennek is számos hátulütője és veszélye van, például nem tudjuk, hogy az illető csak szerencsés volt-e, akár többször is egymás után. Érdemes hosszabb távú idősorokat vizsgálni, hogy ezt kiszűrjük. Egy másik veszély, hogy például emelkedő piacon nagyon sokan teljesítenek jól, ám ha valami nagy változás van a piaci viszonyokban, trendekben, lehet, hogy a legjobban teljesítők nagy része keményen mínuszba fog fordulni.

A copy trading módszerét, mint szolgáltatást számos online platformon, kereskedési rendszeren kínálják már. Egy rövid felsorolás a Perplexity alapján, anélkül, hogy az egyes platformok részleteivel foglalkoztunk volna:

• eToro (eToro CopyPortfolios)
• Trade Republic
• Swissquote
• ZuluTrade
• AvaTrade (AvaSocial)
• Pepperstone
• Vantage
• NAGA
• Darwinex

Rövid táv-hosszú táv

Ami fontos még a copy tradingnél, hogy nem árt jól belőni, mik a céljaink és hol a helyünk. Sokan például rövid távon kereskednek, órákra, napokra vagy egy-két-hétre vásárolnak. Ha a mi célunk az, hogy a következő években vagy például a nyugdíjunkra félretett pénzünkből jó befektetést csináljunk, akkor nem őket kell választanunk.

De vannak olyan platformok is, ahol legalábbis középtávra tervező befektetők tudnak jó ETF-eket kiválasztani maguknak (tőzsdén kereskedett alapokat), amelyek sokszor indexeket vagy részvénycsoportokat, esetleg árupiaci termékeket képeznek le.