Putyin dörzsölheti a markát? Mi hiányzik Zelenszkij "zsákjából"?

Nem volt könnyű dolga Volodimir Zelenszkijnek egyesült államokbeli és kanadai látogatásán – írta James Waterhouse, a BBC kijevi tudósítója összegzést adva az ukrán államfő észak-amerikai útjáról. Kanadával könnyen ment a dolog: Justin Trudeau miniszterelnök megígérte, hogy országa addig támogatja az orosz agresszió ellen küzdő Ukrajnát, ameddig kell. Ezt a politikáját a kanadai politikai elit egységesen támogatja.

Az ukránok gondja az, hogy Észak-Amerika kisebbik országa csak a nyolcadik legnagyobb fegyverszállító, amely a háború kitörése óta 1,8 milliárd dollár értékű támogatást nyújtott. Az Egyesült Államok az első, 46,6 milliárd dollárral, és kétséges, hogy a jelentős amerikai támogatás folytatódik-e. Igaz ugyan, hogy Zelenszkij hazavihetett egy 325 millió dolláros  katonai pakkot a Fehér Házból, ám a remélt ígéret további, jóval nagyobb, 24 milliárd dolláros támogatás elmaradt. Azt a pénz ugyanis elnyelte az amerikai költségvetés hitelfelvételi plafonjának emeléséről szóló vita.

Az ukrán államfő amerikai kollégája, Joe Biden mellett találkozott a Republikánus Párt politikusaival, akik pártjában növekvő kétkedés kíséri a háborúban álló ország támogatásának hatásosságát. „A liberális világot védjük, amit látniuk kell a republikánusoknak is” – mondta a BBC tudósítójának egy kijevi kormányzati tanácsadó az ukrán álláspontról.

Szerinte ezt nehezebb volt megértetni a háború első időszakában, amikor teljes volt a káosz. Azóta az ukrán hírszerzés alaposan felkészült abból, hogy a nyugati országok milyen fegyverekkel rendelkeznek és hol tárolják azokat. Így Zelenszkij pontosabban megmondhatja, hogy a raktárakban porosodó eszközök közül mire lenne szüksége az ukrán hadseregnek.

Nehezen megválaszolható kérdésekre kell felelni

Miért töltenénk ki továbbra is biankó csekkeket az ukránoknak? Mit jelentene a háború megnyerése? Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket az ukrán elnöknek meg kellett válaszolnia részben a nyilvánosság előtt, részben a tárgyalóasztal mellett folytatott beszélgetéseken. Az utóbbi jelentősége megnőtt, ezért a korábbinál sokkal nagyobb szüksége van tárgyalóképességére, mint kampányoló tudására.

Mivel nem képzett politikus, hiszen színészből vált államfővé, vélhetően a kampányolásban sokkal jobb, mint a tárgyalásban. Még egy olyan született háborús vezetőnek is, mint amilyen Winston Churchill volt, rendkívül nagy diplomáciai kihívást jelentett a háború nehéz szakaszában megszerezni a külső támogatást. Egy botcsinálta politikusnak, akire váratlanul osztotta ki egy megtámadott nemzet vezetését a sors, még nehezebb.

A helyzetet bonyolítja, hogy fontos szövetségeseknél, Lengyelországban és Szlovákiában választások lesznek. A parlamenti képviselői helyekért indulók közül sokan azzal kampányolnak, hogy a hazai ügyek megoldását előnyben kell részesíteni Ukrajna támogatásával szemben.

„Kijevnek egyensúlyoznia kell aközött, hogy a közös érdekeket hangsúlyozva a lehető legnagyobb külső segítséget érje el, és aközött, hogy figyelembe vegye a partner országok belső helyzetét és erőforrásait” – mondta Szergij Geraszimcsuk, az ukrán Prism külpolitikai kutatóintézet szakértője.

Ezek azok a demokratikus ciklusok, amelyekkel Vlagyimir Putyin orosz államfőnek nem kell foglalkoznia. Sőt bizonyára dörzsöli a markát azokat a híreket hallva, hogy a nyugati országokban kétségek merülnek fel Ukrajna további támogatását vagy legalábbis annak mértékét illetően.

Fenn kell tartani a háború kettős üzenetét

A kijevi vezetés igyekszik fenntartani a háború kettős üzenetét. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna szuverenitásának védelme mellett a demokrácia győzelméért is harcolnak. „A háború morális része nagyon jelentős” – mondta erről az említett kormánytanácsadó. Erre alapozva az ukránok belekezdtek egy hosszú játszmába is. Igyekeznek javítani kapcsolataikat Brazíliával és Dél-Afrikával, azaz olyan erős feltörekvő országokkal, amelyek ambivalensen viszonyulnak az orosz agresszióhoz. Ettől az igyekezettől nem lehet gyors eredményt várni.

A kijevi elit tisztában van azzal, hogy a nyugati támogatás megtartásért a hadseregnek sikereket kell felmutatnia a fronton. Ez jelezheti, hogy van értelme, lesz hozadéka a fegyverszállításoknak és az egyéb további segítségnek. Ugyanakkor az említett kormánytanácsadó panaszkodik arra, hogy a média egyoldalúan tudósít a háború fejleményeiről. A júniusban kezdődött támadásnak a frontvonalon történő eseményeit emeli ki, amelyek azt a képet mutatják, hogy csak jelentéktelen előrehaladást sikerült elérni az oroszok kiszorításában a megszállt területekről.

A Krím elleni sikeres támadások, amelyek fokozatosan lerombolják az ottani orosz katonai infrastruktúrát és utánpótlási vonalakat elsikkadnak a sajtóhírek között. Az ukrán hadvezetés mindig azt hangsúlyozta, hogy a katonák életének védelme érdekében nem sietik el a fronton az előrehaladást. Igyekeznek felőrölni az oroszok élő erejét és technikáját azzal, hogy állandóan ellentámadásokra késztetik a megszállókat. Ebben a háborúban, amelyben a politika egyre inkább összefonódik a harctéri eseményekkel, egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, hogy sikerül-e megértetni ezt az összefüggést Ukrajna támogatóival.