Amikor Pasha Lagojda belépett 2021-ben az ukrán hadseregbe, senkinek sem árulta el nemi identitását, azonban az így is gyorsan kiderült, mely után az újonc katonát szobatársai a kiképzőtárban zaklatták és szekálták. Most Lagojda az orosz-ukrán háború frontján szolgál, és az egységébe tartozó 180 fő mindegyike tisztában van azzal, hogy nem heteroszexuális, azonban ez senkinek sem jelent problémát, és akik korábban szekálták, most egy bajtársnak tekintik a háborúban – derül ki az Economist cikkéből.
Lagojda ezzel az élménnyel nincsen egyedül, hiszen homoszexuális, és a szivárvány más színei alá tartozó emberek ezrei szolgálnak az ukrán fegyveres erőkben, gyakran szivárványos jelvényt viselve az ukrán kék és sárga mellett az egyenruhájukon, míg az LMBTQ aktivisták is élen járnak a humanitárius önkéntes munkában. Ez a folyamatos láthatóság pedig az ukrán társadalomban is változást eredményezett.
Van honnan javulnia a helyzetnek
Ukrajnában a nem heteroszexuális szexuális kapcsolatot a Szovjetunió 1991-es felbomlása után dekriminalizálták, de amikor 2013-ban megrendezték Kijev első Pride felvonulását, csak néhány tucat ember volt elég bátor ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja az erőszakos fenyegetéseket. De még az Ukrajna nyugatra tolódásának egyik fontos lépéseként számon tartott, 2014-es forradalom és az azt követő reformok után is elmaradtak az LMBTQ-közösség jogait védő szabályok, és az évek óta tartó kampányok ellenére a parlament még mindig nem módosította a gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvényeket, hogy azok a közösség ellen elkövetett cselekményekre is kiterjedjenek.
A háború mindent megváltoztat
Az elmúlt időszak egyik legkomolyabb eredménye egyértelműen az, hogy az ukrán parlament ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, több mint egy évtized után. Az elsősorban a nők elleni erőszak büntetési tételének szigorításának fontosságát hangsúlyozó egyezmény elfogadása ellen korábban azért tiltakoztak egyházi és konzervatív csoportok, mert szerepel benne a társadalmi nem kifejezés – egyébként Magyarországon hasonló indoklás mentén nem hajlandó a kormány ratifikálni ezt a dokumentumot.
Emellett folyamatban van Ukrajnában egy olyan törvénytervezet kidolgozása is, amely az azonos nemű pároknak jogot adna az élettársi kapcsolatok bejegyzésére, ez egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. A törvényjavaslatot beterjesztő képviselő, Inna Szovszun komoly sikerként értékeli, hogy tavaly nyáron az azonos neműek házasságának legalizálását követelő petíciót több mint 25 ezren írták alá, és a közvélemény-kutatások szerint az ukránok több mint fele úgy gondolja, hogy a melegeknek és biszexuálisoknak egyenlő jogokat kellene élvezniük.
Today, I submitted a draft law on the legalization of same-sex partnerships to Ukrainian parliament.
— Inna Sovsun (@InnaSovsun) March 7, 2023
Today 56% of Ukrainians support same-sex partnerships! So, I hope the majority of the parliament, including @ZelenskyyUa party will take the lead from the people! pic.twitter.com/uQnCUAPVjt
Azután, hogy a tavaly nyári petíció elérte az elnöki megfontoláshoz szükséges küszöböt, Volodimir Zelenszkij már jelezte, hogy támogatja a javaslatot, ugyanakkor az Euronews cikke szerint azt is hozzátette, hogy a háború idején nem várható, hogy módosítják a házasságot egy férfi és egy nő közt megszülető kötelékként definiáló alkotmányt.
Az ezen a téren történő előrelépések legfontosabb mozgatórugója azonban úgy tűnik, hogy mégis maga a háború, ugyanis az LMBTQ-jogok védelme a hadseregben nagy lendületet ad a törvényjavaslatnak. A bejegyzett élettársi kapcsolat ugyanis lehetővé tenné, hogy az azonos nemű párok is meghozhassanak orvosi döntéseket egymásnak, ha az egyik fél megsebesül; vagy ha az egyikük meghal, a túlélő a kívánsága szerint temethetné el, ugyanazokkal az adókedvezményekkel örökölhetnek, mint a házastársak, és állami kártérítést kapnak a veszteségért.
Az ukrán társadalom a homofóbia (és az oroszok) ellen
Az ukrán LMBTQ-közösség emellett abban is reménykedhet, hogy az a tény, miszerint Ukrajna nem mással, mint Oroszországgal áll háborúban, is segít előre vinni az ügyet.
Egy rendkívül homofób országgal állunk háborúban. A homofóbia manapság az orosz hivatalos ideológia része
- fogalmazott Inna Szovszun. A képviselő úgy véli, hogy miközben Oroszországban az LMBTQ-közösség elnyomása gyakorlatilag törvényi szintre emelt állami gyakorlat, úgy abban az Ukrajnában, ahol a lakosság körében egyre nagyobb az igény arra, hogy megmutassa, igen is a Nyugathoz tartozik, és különbözik az oroszoktól, egyre növekszik a melegjogok elfogadottsága.
Hasonlót tapasztalt Szofia Lapina, az Ukrainepride nevű civilszervezet vezetője is, aki szerint az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos hozzáállás változása nagy részben tükrözi az ukránok azon törekvését, hogy kulturálisan és politikailag is közelebb kerüljenek Európához. Az aktivista úgy jellemezte mindezt, hogy egyre jelentősebb az az igény a társadalomban, hogy újabb területen szálljanak szembe Vlagyimir Putyin elnyomó Oroszországával, amely betiltotta a „homoszexuális propagandát”, és az ukrajnai háborút a melegházasság, a féktelen pedofília és a nemsemleges névmások állítólagos nyugati támogatása elleni egzisztenciális harcként jellemzi.
Társadalmi fordulat a háborúban, de súlyos áron
Összességében az továbbra sem kérdés, hogy az ostromlott Ukrajna LMBTQ-közössége rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen ahogy arról fentebb is írtunk, bár a kormányzat részéről egyre több a tényleges ígéret a jogi környezet javítására, valamint a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés szigorítására, kevés tényleges lépés történt.
Ugyanakkor az ország civil jogvédői, valamint nemzetközi megfigyelők a háború kezdete óta folyamatosan dokumentálják, hogy a megszállt területen az LMBTQ-közösség tagjait üldözik, bántalmazzák és vegzálják, sokszor megdöbbentő kegyetlenséggel. Abban a világban pedig, ahol az ukrán többségi társadalom szembesül ezzel a brutalitással, egyre nagyobb az igény arra, hogy végleg maga mögött hagyja azt a gyűlöletet és homofóbiát, amit sokan a megszálló Oroszországgal azonosítanak.
Moszkvának kell mondania valamit. 
