A szokatlan helyzet abból adódik, hogy a korábban egyértelműen nyertesnek tűnő Francois Fillon sokat vesztett népszerűségéből, miután kiderült, hogy családtagjaival fiktív munkát végeztetett, mesés pénzekért. Ekkor gyorsan felívelt Emmanuel Macron, de így kettejük között megoszlik a józan szavazók tábora: Macroné 25, Filloné 19 százalékos. 22 százalékon áll a szélsőjobboldali Marine Le Pen, és ugyancsak 19-en a nemrég felívelt, kommunista, de rendkívül karizmatikus Jean-Luc Mélenchon.
Egy ember egy szavazat
Kissé ijesztőnek tűnik, hogy a franciák 41 százaléka a szélsőségekre szavaz, bár hozzá kell tenni, hogy a hidegháború idején, különösen az első felében igen népszerű volt a kommunista párt (akárcsak Olaszországban), így van azért hagyomány. Szerencsére azonban a választás kétfordulós, így amikor a jelöltek száma leszűkül kettőre, még egyszer meggondolhatják a polgárok, kit is akarnak, és a kieső jelöltek átszavazásai kiegyensúlyozhatják az anomáliákat. Ami még nagyon lényeges: egy ember egy szavazatot ér, nincsenek torzulások, mint az amerikai rendszerben, ahol Trump 3 millióval kevesebb szavazatot kapott, mint ellenfele, mégis ő lett az elnök.
Kimenetelek
Matematikailag 6 kimenetel lehetséges az első fordulóban (Macron-Le Pen, Macron-Fillon, Marcon-Mélenchon, Le Pen-Fillon, Le-Pen-Mélenchon és Fillon-Mélenchon), ezek közül a gyakorlatban 3 lényegesen eltérő eset van. Ha Macron és Fillon jutna tovább, jöhetne már egyből a nagy öröm, a fellélegzés: az országnak biztosan mérsékelt, józan elnöke lesz. Jóval nagyobb annak az esélye, hogy egy mérsékelt és egy szélsőséges jut tovább, ezt történt 2002-ben is, akkor a Le Pen nagypapa volt az aktuális patás ördög.
A kétfordulós rendszer logikája szerint azonban a szélsőségtől való félelem motiválja a szavazókat, és egyrészt a Macron és Fillon közül kieső jelölt szavazói a másikat támogatják, másrészt az első fordulóban esetleg nem szavazók is aktivizálódnak a második fordulóban. Persze a szélsőségeseknél is lehet átszavazás, bár annak jóval kisebb az esélye, hogy Le Pen megrögzött nacionalistái a kommunista jelöltre szavazzanak, és fordítva.
A végveszély
Végül van az a szerencsétlen kimenetel, hogy a két szélsőség jut tovább, és akkor már csak rosszul lehet kijönni a dologból. Ennek a jelen állás szerint kicsi az esélye, mert a 22, és az egyik 19 százalékos jelöltnek kéne továbbjutni, úgy, hogy a most 25 százalékos kiesik. Ez csak akkor reális, ha a hátralévő 3 nap alatt valami nagyon felborul, vagy ha a közvéleménykutatók nagyon mellé lőttek. Ez a francia elnökválasztáson nem nagyon szokott előfordulni, pont az egy ember-egy szavazat elve miatt, valamint amiatt, hogy a franciák nem nagyon szoktak rejtőzködni, megmondják, kire szándékoznak szavazni.
Papírforma
A papírforma szerint nincs nagy baj, hisz ekkor Macron és Le Pen jutna tovább, és május 7-én vélhetően sokkal több Fillon-rajongó szavazna Macronra, mint a szélsőbalosok Le Penre. Ez persze csak a papírforma, a légy berepülhet a levesbe. Mindez a rettegés elmaradhatna, ha a Franciaország visszaállna a de Gaulle által megszüntetett negyedik köztársaságra, vagyis újra feladná az elnöki rendszert, és a parlament szerepe lenne erősebb. Ugyanennyi lenne a szélsőbal és szélsőjobb szavazó, de kizárt lenne, hogy egy szélsőséges kormány alakuljon (Le Pen és a szélsőbal sosem bútoroznának össze), így viszont kis eséllyel ugyan, de lehet szélsőséges elnök.
A vezető devizákkal szemben nagy amplitúdóval mozgott a hazai fizetőeszköz, de volt egy pont, amikor mindegyikhez olcsón lehetett hozzájutni. 
