A dízelárak és a hiány után a gyerekeket sem tudja megfékezni a francia kormány

„Eddig minden rendben, de nem az esés számít igazán, hanem az érkezés.”

Ezzel a mondattal kezdődik és végződik A Gyűlölet című francia film, amely az 1995-ös Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját. 31 év elteltével Franciaország forró őszre számíthat, és a gócpont éppen ott alakult ki, ahol a film játszódik: Párizs elővárosaiban.

Créteil egyik középiskolájában először a tanárok szerveztek tüntetést szeptember 17-én, mert a francia kormány 1588 pozíciót tervez megszüntetni az állami intézményekben. A középiskolákban már jelenleg is zsúfoltak a tantermek, néhány helyen 40 gyerek jut egy tanárra. Egy marseille-i pedagógus a France 24-nek arról beszélt: a 37 fős osztályának rendszeresen más termekből kell székeket és padokat hozni az órákra, és a gyerekek a csótányokat is segítenek neki megfogni az iskolában.

A jellemzően az 1970-es években épült francia középiskolák mosdóiban nincs mindig szappan, vécépapír, víz, vagy akár ajtó: ebben a Paul-Éluard középiskolában készült videóban patkányok szaladgálnak a padlón, a szakadt tapéta mögül pedig folyik a víz.

Miután a tanárok megmozdulása érdektelenségbe fulladt, másnapra a diákok szerveztek tüntetést. Bennük is régóta gyűlik a feszültség: a francia iskolákban a heti 26-29 kötelező óra mellett kötelezően választható órák is vannak, ezért a tanítási idő reggel 8 órától este 6-7 óráig tart, sokszor csak egy óra ebédszünettel.

A tanév július elején ér véget, a júniusi történelmi hőhullám tehát a 40 fokra felforrósodó osztálytermekben érte a diákokat, beleértve az érettségizőket is. A gyerekek többet látják a tanáraikat, mint a szüleiket – feltéve, ha az órákat meg tudják tartani, mert az iskolák többségében tanárhiány van. A jelenlegi tanévtől kezdve ráadásul a kormány az okostelefonok használatát is megtiltotta az iskolákban.

A gyerekek tiltakozása sikeresebbnek bizonyult a tanárokénál. Egy héttel később már több tucat Párizs környéki középiskola diákjai csatlakoztak a megmozduláshoz, október 1-jén pedig az egyetemisták is elkezdték blokád alá venni az intézményeket. Az elmúlt napokban a tanárok mellett szülők és szakszervezetek is utcára vonultak, a tüntetések súlypontja pedig elmozdult Párizs környékéről.

A tüntetők gyakorlatilag minden útjukba kerülő éghető tárgyat felgyújtanak – kukákat, elektromos rollereket, autókat, mosógépet – és azok sem ijednek meg, akik most látnak életükben először rendőrsorfalat. Csütörtök délután ismét a párizsi Bastille tér vált a tüntetések középpontjává, ahol több ezer diák csapott össze a rendőrökkel, néhányan pedig megpróbáltak felmászni a történelmi emlékműre.

A szülőket és a tanárokat motiválta a csatlakozásra, hogy a rendőrök következetesen gumibottal, paprikaspray-vel, könnygázzal, vízágyúval és más tömegoszlató fegyverekkel igyekeznek a gyerekeket visszaterelni az iskolapadba, egyelőre kevés sikerrel. A francia nagyvárosokban gyakoriak a tüntetések, de olyan ritkán fordul elő, hogy néhány napon belül több ezer gyereket letartóztatnak és több százan megsérülnek az összecsapásokban.

A francia belügyminiszter, Laurent Nuñez is olajat öntött a tűzre, amikor arról beszélt, szinte minden esetben arányosnak tartotta a rendőrség reakcióját a tüntetésekre, a diákok szerint viszont sok esetben a rendőrök keresik a bajt.

Egy 14 éves Eden L. nevű fiú arcába másfél méterről dobott villanógránátot egy rendőr Párizs északi elővárosában;

a fiú a balesetben elveszítette a fogai nagy részét és az állkapcsa is megsérült. Egy másik, 15 éves fiúnak egy hasonló eszköztől szakadt le az alkarja egy lensi tüntetésen, ezt követően a francia kormány megtiltotta a villanógránátok használatát a rendőröknek.

A kormány egyelőre kitart a rendpárti politika mellett: a szenátus képviselői október 27-én döntenek egy törvényjavaslatról, ami lehetővé tenné, hogy a tüntetőkön bizonyíték hiányában is be lehessen hajtani a rongálás, károkozás értékét, legfeljebb 10 ezer euró összegben.

A tüntetők mellett a költségvetési hiány és a dízelár is elszabadult

A francia kormányt érezhetően sarokba szorították a fiatal tüntetők. Sébastien Lecornu miniszterelnök kedden pontról pontra idézte a diákok követeléseit, és felszólította a minisztereket, hogy október végéig készítsenek elő törvényjavaslatokat a tanárhiány enyhítésére, a tanítási idő rövidítésére és az omladozó iskolaépületek felújítására. Szerda esti beszédében megerősítette, hogy a hónap végéig nyilvánosságra hozzák a kormány pontos terveit, de a diákszervezetek vezetői továbbra is konkrétumokat várnak.

„Amíg nem tesznek le 10 milliárd eurót az asztalra, folytatjuk a mozgósítást”

– mondta az országos diákszervezet szóvivője, Sabrina Kharbach csütörtökön.

Nem biztos, hogy ennyire sürgetőnek érezné a válaszlépést a kormány, ha a következő elnökválasztást nem fél év múlva tartanák Franciaországban. A kilenc és fél éve hatalmon lévő Emmanuel Macronnal szemben széleskörű az elégedetlenség, és bár ő a második ciklusa után nem indulhat újra, pártja okkal tart a szélsőjobboldal erősödésétől.

A Nemzeti Tömörülés jelöltje, Marine Le Pen tíz éve 66-34, öt éve 59-41 arányban maradt alul Macronnal szemben az elnökválasztás második fordulójában, a friss közvélemény-kutatások alapján azonban az összes többi jelöltnél népszerűbb. Az előző alkalommal Franciaország 96 európai megyéjéből 23-at nyert Le Pen, és további 24 megyében 55-45-nél szűkebb arányban volt népszerűbb Macron a második fordulóban.

A kormány jelenleg kettős nyomás alatt van: az elszabaduló tüntetéshullám mellett csökkentenie kellene az elmúlt években rendre 5 százalék felett alakult költségvetési hiányt is. Ebben az évben ehhez csoda kellene, jövőre viszont kénytelenek lesznek egyensúlyozni az ismételten magas hiány és a diákok, szakszervezetek követelései között. A francia parlament évek óta nem tud megállapodni a költségvetésről sem, az idei tervet a miniszterelnök a parlament megkerülésével fogadta el februárban.

A szakszervezetek szerint a közszolgálati dologzók béreinek befagyasztása már eddig is érezhetően csökkentette a fizetések vásárlóerejét, a Lecornu-kormány pedig a jövő évre is megtartaná ezt az intézkedést a közszférában. Eközben a dízel – ami júniusban még literenként 1,96 euróba (jelenlegi árfolyamon 719 forintba) került – októberre 2,37 euróra (870 forintra) drágult.

A kormányfő szerda este bejelentette: 10 millió hordó gázolajat szabadítanak fel a stratégiai tartalékból, de ettől a lépéstől is mindössze 12-18 centes árcsökkenést vár a kutakon. Azok sem járnak jobban, akik leteszik az autót: a párizsi havi tömegközlekedési bérlet ára 90,8 euró (közel 33 300 forint), jövőre pedig 93,4 euróra emelkedhet.

Ez alapján nem meglepő a Le Figaro kutatásának eredménye, miszerint a franciák közel kétharmada a diákok mellett áll, ugyanakkor közel ennyien látják a baloldali Elégedetlen Franciaország (LFI) befolyását is a tüntetések mögött. Ebben nagy szerepe van a legnépszerűbb pártok kommunikációs stratégiájának.

A nyomortelepek lakói nem adják fel

A francia kormány visszatérő álláspontja, hogy az erőszakossá váló tüntetések mögött az LFI és az ahhoz köthető szélsőséges szervezetek állnak. Ezt a narratívát erősítette Párizs legnépesebb elővárosának, Saint-Denis-nek LFI-s polgármestere, Bally Bagayoko is, amikor az egyik középiskola előtt csatlakozott a tüntetőkhöz, és arról beszélt, hogy

az erőszakos fellépés adott pillanatban akár indokolt is lehet – de jobb, ha elkerülik. 

Bagayoko a csütörtök délutáni, párizsi tüntetésen is részt vett, a diákok kitörő örömmel fogadták a mali származású polgármestert.

Le Pen és a Nemzeti Tömörülés tudatosan nem kapcsolja össze a tüntetéseket a bevándorlással. Még Donald Trump posztjára sem reagáltak, aki szerint a megmozdulásnak semmi köze az oktatáshoz, inkább az iszlám térhódításról szól. A párt szintén az LFI-t okolja az összecsapásokért amellett is, hogy a tüntetők között valóban nagy számban láthatók külföldi származású gyerekek.

Franciaországban a nagyvárosok és az azokat övező elővárosok lakóit széles társadalmi és gazdasági szakadék választja szét. Ezekben az elővárosokban, különösen az oda felépített panelszerű toronyházakban alacsony jövedelmű, hátrányos helyzetű, nélkülöző emberek koncentrálódnak, akik közül sokan külföldről érkeztek Franciaországba. Az ilyen lakótelepet a francia nyelv banlieue-nek nevezi, és országszerte 1000-1500-at tartanak számon több mint ötmillió lakóval.

A Párizs körüli agglomerációban – az Oise-völgyben és Seine-Saint-Denis megyében – különösen sok ilyen telep van, ahol jellemzően afrikai származású emberek élnek a többségi társadalomtól elzárva. Bár a születési arányszám Franciaországban is történelmi mélypontra süllyedt, ez a két térség továbbra is az Európai Unió legtermékenyebb megyéi közé tartozik: beavatkozás nélkül tehát az osztálytermek ennél csak zsúfoltabbak lesznek.

A banlieue-k válsága a munkaerőpiacon is megjelenik: Seine-Saint-Denis megyében 11,5 százalékos a munkanélküliség, a Montpellier-központú Hérault megyében 11 százalék, Lille környékén pedig 10,8.

Saint-Denis-ben a diákok túlnyomó része muszlim vallású és észak-afrikai (algériai, marokkói vagy tunéziai) származású, nem meglepő tehát, hogy a tüntetésekről készült fotókon is nagy számban láthatjuk őket.

A tüntetések képein felbukkanó palesztin zászlók a környezetből kiragadva azt a látszatot kelthetik, mintha a diákok nem azért vonultak volna utcára, mert cserbenhagyva érzik magukat a francia kormány által.

Ezt a félreértést fokozta, amikor Irán külügyminisztériuma nyíltan elítélte a rendőri erőszakot a diákokkal szemben, a francia külügy pedig provokációként értékelte ezt a lépést és bekérette az iráni nagykövetet.

A szakszervezetek és a diákok október 13-ra szervezik a következő nagyobb megmozdulást, erre a napra a tanárok egy része is sztrájkkal készül. A kormány teljesítményével elégedetlenek október 17-ére is szerveznek tüntetéseket több nagyvárosban. A követelések teljesítése azon múlik, hogy a közszolgálati dolgozók, a halászok, az egészségügyi dolgozók, vagy a tűzoltók csatlakoznak-e a kezdeményezéshez. A helyzetük – és a francia gazdaságé is – rosszabbnak tűnik, mint nyolc éve, amikor felvették a sárga mellényt.