Rövid, ám az ázsiai ország számára katasztrofális hírt tett közé február végén Dél-Korea statisztikai hivatala. A termékenységi ráta, amely már így is a világ legalacsonyabbja volt, 2023-ban tovább csökkent, így az egy nő reproduktív élete során várható babák átlagos száma már mindössze 0,72 – írta a Reuters.
Fotó: EPA/YONHAP
Bár Magyarországtól rendkívüli távoli országról beszélünk, több értelemben is, a dél-koreai termékenységi ráta alakulása hazánk számára is intő jel lehet, hiszen 2022-re ugyan valamennyivel az uniós átlag fölé emelkedett a mutató (nagyjából 1,5 gyermek jut egy magyar nőre), ez még mindig nem lesz elegendő a népességcsökkenés megállításához.
De nézzük, mi történt Dél-Koreában!
Tulajdonképpen tökéletesen illusztrálja a kialakult helyzetet az, hogy az előző kormány női jogokkal és egyenjogúsággal foglalkozó minisztere, Chung Hyun-back nem vállalt gyermeket, és miután több mint egy éven át küzdött a zuhanó mutató megfordításáért, a patriarchális kultúrában látta az okot. Chung saját maga is a karrierjét választotta a házasság és a gyerekek helyett, hozzá hasonlóan fiatal nők milliói utasítják el kollektíven az anyaságot az úgynevezett szüléssztrájk keretében. Egy 2022-es felmérés például arra jutott, hogy a dél-koreai nők harmada (65 százalék) nem akar gyereket, szemben a férfiak 48 százalékával.
Okokból nincsen hiány
A New York Times cikkében kiemeli, hogy a fiatal koreaiaknak számos oka van arra, hogy ne alapítsanak családot, többek között a gyermeknevelés elképesztő költségei, a megfizethetetlen otthonok, pocsék munkahelyi kilátások és a lélekölő munkaidő is ilyen. A nőknek azonban különösen abból van elegük, hogy a tradicionális társadalom lehetetlen elvárásokat támaszt az anyákkal szemben – ezért sztrájkba léptek.
Új szelek fújnak
Az egyébként Orbán Viktorral is elég jó viszonyt ápoló, a magyar kormányfővel 2023 júliusában a vilniusi NATO-csúcson tárgyaló Jun Szogjol 2022-es hatalomra lépése után (és egyébként elnökválasztási kampánya során is) azt hangoztatta, a feminizmus a hibás a férfiak és nők közötti "egészséges kapcsolatok" megakadályozásáért, pedig pontosan a nemek közti egyenlőség lehetne a megoldás a születésszám csökkenésére. A portál által megkérdezett egyik Szöulban dolgozó nő például így fogalmazott:
a szüléssztrájk a nők bosszúja a társadalom ellen, amely lehetetlen terheket rak ránk, és nem tisztel minket.
A nők életének igazságosabbá és biztonságosabbá tétele csodákat művelne az ország egzisztenciális fenyegetettségének csökkentése érdekében. Ez az álom azonban egyre távolabbinak tűnik, mivel a kormányzat jellemzően olyan regresszív politikát képvisel, amely csak fokozza a problémát.
Pénz van, tisztelet nincs
Különböző dél-koreai kormányok 16 év alatt összesen 210 milliárd dollárnak megfelelő összeget öltek bele a gyermekvállalást ösztönző programokba, így például az újszülöttek szüleinek járó havi juttatásba. A nőknek azonban úgy tűnik, mindez nem elég.
A rendkívül tradicionális koreai társadalomba beépült nemi normák, legyen szó akár a terhesség alatti elvárásokról, a hosszas konyhai munkáról, a férjek kiszolgálásáról, vagy a felkészülésről az olyan nagyszabású ünnepekre, mint a Cshuszok aratási fesztivál, mind nagy terhet rónak a nőkre. Arról nem is beszélve, hogy rájuk hárul a házimunka és a gyermekgondozás oroszlánrésze, ami annyira megterheli az újdonsült anyákat, hogy sokan feladják a szakmai ambícióikat. Még a kétkeresős háztartásokban is a feleségek naponta több mint három órát töltenek a hasonló teendőkkel, szemben a férjük 54 percével.
A képet még sötétebbé teszi, hogy a nemi alapú erőszak is óriási probléma. A Korea Women's Hotline szerint 2021-ben például minden 1,4 napban meggyilkoltak vagy súlyosan bántalmaztak egy nőt.
Lázadás
Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy a dél-koreai nők nem tűrték tovább csendben a kialakult helyzetet, és szervezkedni kezdtek. Így született meg például egész Ázsia legsikeresebb #MeToo mozgalma, vagy a szintén rendkívül radikális 4B-mozgalom is, amely neve lefordítva nemet mond a randizásra, a szexre, a házasságra, és a gyermeknevelésre is. Az ország feminista mozgalmai kivívták az abortusz dekriminalizálását és szigorúbb büntetéseket a kémkamerás pornó bűncselekmények járványszerű terjedése miatt is. Ráadásul a veszélyesen csökkent termékenységi ráta is a mozgalom hatékonyságát sugallja.
A sztrájk tehát úgy tűnik, működik, ez pedig intő jel lehet nemcsak a dél-koreai társadalomnak, hanem akár az országot időnként példaként előszeretettel emlegető magyar kormánynak is, hiszen hazánkban is jócskán lenne még mit javítani a nők helyzetén – messze nem csak gyermekvállalási támogatásokra lenne szükség.
Keszthelyen egyenesen újra kell számolni a szavazatokat. 
