Lóvá tétel

Nem véletlenül ódzkodtak a korábbi amerikai elnökök a rezsim fejével való találkozástól. Megadták volna neki, amire leginkább vágytak: azt a presztízst, hogy egyenlő félként tárgyaljon az Egyesült Államok elnökével, és ezzel világszerte legitimitást és elismerést szerezzen dinasztikus rezsimnek. Ez óriási presztízsveszteség lenne az amerikai elnöknek, kivéve azt az egy esetet, ha az északi vezető lényegében kapitulálna, azaz ténylegesen leszerelné rakétáit és atomfegyvereit, ennek viszont rendkívül kicsi az esélye.

A CNN szerint a Fehér Ház most magabiztos, mert úgy gondolják, hogy a szankciók térdre kényszerítették. Azonban előfordulhat, hogy a külpolitikában kevéssé járatos, ugyanakkor magabiztos amerikai elnök belesétál a kishatalmi, de nagyhangú diktátorok gyakori csapdájába. A csúnya véget ért, de hosszú ideig uralkodó szörnyetegek, a líbiai Kadhafi és az iraki Szaddam Husszein többször lóvá tették a nyugati vezetőket. A Kim-dinasztiával szemben azonban eddig rendkívül óvatosak voltak az amerikai elnökök.

Clinton

Korábban Bill Clinton állt közel ahhoz, hogy találkozzon az aktuális észak-koreai vezetővel 2000-ben, hogy aláírjon vele egy rakétaegyezményt. Clinton azonban gondosan fel akarta előbb mérni a helyzetet, ezért elküldte Phenjanba Madeleine Albright külügyminisztert, hogy találkozzon Kim Dzsing Il akkori vezetővel. A külügyminiszteri látogatás során aztán ki is derült, hogy túl messze vannak egymástól az álláspontok, az egyezmény jó eséllyel nem jönne össze, az egész csak arra lenne jó, hogy az akkor Kim bezsebelje a Clinton-látogatásból adódó óriási presztízsnyereséget.

A trükk az volt, hogy Észak-Korea befejezte volna a rakéták gyártását és eladását, ámde a meglévőket nem szerelte volna le, viszont ennek hangoztatásával szerették volna megvárni az elnöki vizitet. Így meglett volna a presztízs, és leszerelni se kellett volna. Az elnök azonban óvatos volt, kikerülte a csapdát. A békülési politikát utána az ifjabb Bush is folytatta, de aztán felfedezték Észak-Korea urándúsítási programját, és ezzel az ügy el is akadt.

Obama

A következő elnök, Barack Obama egyenesen azt ígérte, hogy közvetlen tárgyalásokba kezd Amerika ellenségeivel. Ezt meg is tette: Kubába utazott, ahol Raul Castróval váltott szívélyes szavakat, és Iránba ugyan nem ment el, de telefonon beszélt az iráni elnökkel. Arra viszont vigyázott, hogy ne üljön fel az észak-koreai provokációnak. 2013-ban azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi Kim apja és nagyapja már megpróbált eljátszani pár trükköt, így nem most nem fognak felülni a provokációnak.

Hivatalon kívül

Végül Clinton ex-elnökként eljutott Észak-Koreába, hogy kiszabadítson két amerikai újságírót. Ott azonban végig mogorva képet vágott, hogy ne legyen sok propaganda értéke a látogatásnak, semmi ölelkezés, barátkozás. Később Jimmy Carter korábbi elnök is elment és el is hozott egy újságírót, Carterről azonban közismert, hogy ex-elnökként mindenhová elmegy, minden lehetetlen alakkal tárgyalni próbál, de miután semmilyen hivatalt nem visel, ez semmilyen presztízsveszteséget nem jelent országának.

Esélytelen

Donald Trump látogatása csak akkor lenne sikeres, ha Észak-Korea rögtön leszerelné minden rakétáját és nukleáris fegyverét. Ennek valószínűsége azonban gyakorlatilag nulla, hisz pont azért fejlesztette ki őket, hogy mindenkit elrettentsen attól, hogy megpróbálják megdönteni rendszerét. Ezt sokszor hangsúlyozta is, épp Kadhafi és Szaddam példájára hivatkozva. Előbbit a NATO légiereje, utóbbit az amerikai hadsereg penderítette ki a hatalomból, ráadásul a líbiai vezetőt népe felkoncolta, Szaddamot felakasztották. Ki adna esélyt ezek után annak, hogy Kim tényleg leszerel?