Az Európai Bizottság új, állami támogatásokra vonatkozó szabályt hagyott jóvá, amelyek a kikötőkre és repülőterekre, a kultúrát érintő és a külső régiókra irányuló bizonyos állami támogatási intézkedéseket mentesítenek az előzetes bizottsági ellenőrzés kötelezettsége alól.
Oldottak a kötöttségeken
Az uniós bizottság szerdai tájékoztatása szerint az új állami támogatási szabályokra vonatkozó rendelet célja a munkahelyteremtést és a növekedést elősegítő közberuházások megkönnyítése, a közigazgatási szervek és más érdekelt felek adminisztratív terheinek csökkentése a verseny fenntartása mellett.
A bizottság a 2014-ben hozott általános csoportmentességi rendeletének hatályát a kikötőkre és repülőterekre is kiterjesztette. Utóbbiak esetében a tagállamok az évente legfeljebb 3 millió fő utasforgalmat bonyolító regionális repülőterekbe történő közberuházásokat teljes jogbiztonsággal és a bizottság előzetes ellenőrzése nélkül valósíthatják meg. Ez az EU teljes területén több mint 420 - az európai légi forgalom mintegy 13 százalékát kitevő - repülőteret érintő közberuházást könnyít meg.
A rendelet azt is lehetővé teszi a közigazgatási szervek számára, hogy az évente legfeljebb 200 ezer fő utasforgalmat bonyolító kis repülőterek működési költségeit fedezzék. Ezek a légikikötők az uniós repülőterek majdnem felét, de a légi forgalomnak csupán 0,75 százalékát teszik ki, ugyanakkor jelentősen hozzájárulhatnak a régió összeköttetésének javításához.
150 millió euróig nincs vizsgálat
Ami a kikötőket illeti, a tengeri kikötőkbe a tagállamok évente legfeljebb 150 millió euró összegű, a belvízi kikötőkbe pedig legfeljebb 50 millió euró összegű közberuházást hajthatnak végre teljes jogbiztonsággal és a bizottság előzetes ellenőrzése nélkül. A rendelet lehetővé teszi a közigazgatási szervek számára, hogy fedezzék a kikötőkben és a vízi utakon végzett kotrás költségeit is.
A bizottság emellett egyszerűsítést vezetett be például kulturális, valamint multifunkcionális sportlétesítményekre vonatkozó projektek esetében is. A rendelet azt is megkönnyíti, hogy a közigazgatási szervek kompenzálják a vállalkozásokat az EU legkülső régióiban történő működéssel járó kiegészítő költségekért. Erre azért lehet szükség, mert az ilyen régiókban működő vállalkozásoknak olyan különleges kihívásokkal kell szembenézniük, mint például a távoli fekvésük révén a kereskedelemben érintett termékek kis számától való függőségük.