Tóth András, a GVH elnökhelyettese, a Versenytanács elnöke a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) reklámjogi konferenciáján kiemelten szólt az Európai Bíróság 2010. évi, úgynevezett Ving Sverige határozatáról, amely megállapította, hogy önmagában nem jelent versenyjogi aggályt a fogyasztókkal később közölt információ, amennyiben az nem mond ellent a korábbi tájékoztatással.
Az ítélet azt mondja ki, hogy "nem lehet később magyarázkodni" - fogalmazott a Versenytanács elnöke. Hozzátette: az európai határozat nem hoz lényegi változást a GVH működésében.
Tóth András emlékeztetett: a GVH felügyeleti gyakorlata megkülönbözteti a fogyasztók szándékos félrevezetését (fraud), illetve a vállalatok jogszabályi értelmezéséből fakadó mulasztásait (deception), amely enyhébb versenyjogi kategória.
A versenyhatóság elnökhelyettese a vállalati, úgynevezett megfelelési programokról, azaz a versenyjogi szabályozás betartására irányuló törekvéseiről úgy szólt, hogy elméleti szinten ugyan van helye ennek figyelembevételére a határozatok meghozatalakor, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a Versenytanács a bírságok kiszabásánál inkább a kárelvet alkalmazza.
Grimm Krisztina, a GVH Fogyasztóvédelmi Irodájának vizsgálója arról tájékoztatott, hogy az Európai Unió 2005. évi Tisztességtelen Kereskedelmi Gyakorlatok jogszabálytömegét a maximális harmonizáció elve szerint kell átvenniük a tagállamoknak, így nincs lehetőség a versenyjogi szabályozásban a többi EU-tagállamnál szigorúbb előírások alkalmazására.
Ugyanakkor figyelmeztetett, a vállalatoknak nem szabad az alapján mérlegelniük, hogy egy adott reklámkampánnyal kapcsolatosan egy másik tagállamban indult-e eljárás. A nemzeti hatóságok ugyanis mérlegelik, hogy a kampány - egyebek között - milyen hatást vált ki az adott társadalmi kontextusban, illetve az esetleges idegen nyelvű reklámüzenet magyar nyelvű megjelenése magyarországi környezetben milyen eltérő értelemmel bír, milyen hatású.
MTI