A nagy csel: eltérő értelmezések a csődtörvény körül

A múlt hónap közepén módosított csődtörvénnyel a szakemberek szerint megszületett Magyarország egyik legrosszabb törvénye, a túlzottan rugalmasra sikerült szabályozás visszaélések sorozatát hozhatja. Most a Horváth és Társai DLA Piper Ügyvédi Iroda állt elő érdekes elképzeléssel a tekintetben, hogy hogyan lehetne a törvény szerint csak a nemzetgazdaságilag kiemeltnek minősített vállalatokra érvényes passzusokat másokra is kiterjeszteni.

Az Iroda elemzése szerint a svájci frank rendkívüli erősödése újabb lökést adhat az év eddigi időszakában is nagy iramban növekvő vállalati fizetésképtelenségnek, amely a kkv-ék mellett a nagyobb vállalatokat is fenyegeti. A vállalati pénzügyi válságok ezerszám torkollanak felszámolásba, miközben a cégmentést szolgáló csődeljárások száma 2011 első felében 54-re csökkent. A helyzeten változtathatna, ha a csődtörvény rugalmasabb lenne, amihez muníciót adhat a jogszabály legutóbbi módosítása is.

Szatmáry István az ügyvédi iroda jogásza azt mondta: radikálisan nőtt az év első felében a fizetésképtelen vállalatok száma, viszont a kilábalásra egyre kevesebb az esély. Erre utal, hogy a fizetési gondok szaporodása ellenére csökken a cégek megmentését szolgáló csődeljárások száma. Az év első hat hónapjában 54 csődeljárás indult, csaknem harmadával kevesebb, mint egy éve, miközben 9500 felszámolási eljárást regisztráltak, 9 százalékkal többet, mint 2010 első felében.

A válságos pénzügyi helyzetbe került cégek fizetőképességének helyreállítását nem szolgálja megfelelően a hatályos csődtörvény. A legutóbbi változások azonban egy speciális körben, a nemzetgazdaságilag kiemelt vállalatok esetében bevezettek olyan szabályokat, amelyek segíthetik a talpra állást. Az újdonságnak számító eljárások között van olyan, amelyet ésszerű lenne szélesebb körben bevezetni, amennyiben az Országgyűlés elé kerül az új csődtörvény.

Szatmáry szerint egy új jogszabályra elsősorban azért lenne szükség, mert nem váltotta be a reményeket a csődeljárás szabályainak 2009-es átfogó módosítása. A törvénnyel annak idején az volt a jogalkotók célja, hogy a pénzügyi válsághelyzetek rendezése nagyobb arányban végződjön a fizetésképtelen cégek megmentését segítő csődeljárással, mint felszámolással, csakhogy ez nem teljesült. „Hatékonyabbá válna a vállalatok megmentését szolgáló csődeljárás, amennyiben a fizetőképesség helyreállítását szolgáló eljárásokban – ott ahol ezt a bajba jutott cég folyamatos működtetése megkívánja – általánosan alkalmazható lenne az utólagos versenyhatósági engedélykérés elve, amelyet a napokban hatályba lépett módosítások speciális esetre már bevezettek" - mondta a szakember.

A vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenöt milliárd forintot meghaladja, és az érintett csoportok között van legalább két olyan, melynek az előző évi nettó árbevétele a csoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások nettó árbevételével együtt ötszázmillió forint felett van.

Az utólagos engedélyeztetés elvének bevezetése lehetővé teszi, hogy csőd vagy felszámolási eljárás során a bajba jutott céget felvásárló befektetőnek ne kelljen megvárnia a Gazdasági Versenyhivatal engedélyének megszerzésével járó esetleg hosszadalmas procedúrát, hanem a befektetés realizálása után azonnal gyakorolhassa az irányítási jogát. Így nagyobb remény van arra, hogy a csőd vagy a felszámolás nem szakítja meg az üzleti folyamatokat. Ez kiemelten fontos, amikor alapvetően jól működő vállalatról van szó, amelynek fizetési nehézségét nem belső, hanem külső, elháríthatatlan körülmények okozzák. A svájci frank rendkívüli erősödése például válságos helyzetet idézhet elő minden olyan cégnél, amelyek svájci frank alapú hitellel finanszírozták a gyártási kapacitás bővítését, hiába van piacuk, jó termékük és vevőjük. Ilyen esetben megoldást kínálhat, ha a céget felvásárolja egy befektető. Az egyébként jó piaci pozícióban levő cégekért azonban többnyire versenytársak jelentkeznek, de a vagyonátruházást, cégfelvásárlást jelentősen nehezítheti az az általános szabály, hogy a piaci koncentrációt eredményező ügyleteknél előzetesen kell kikérni a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét.

Az előzetes engedélykérés megnehezíti a pénzügyi válsághelyzetbe került vállalat és a munkaerő egyben tartását. „Az utólagos versenyhatósági engedélyeztetés gyakorlata nem példátlan Nyugat-Európában, sőt Nagy-Britanniában ez    általánosan is alkalmazható” – emelte ki Szatmáry István. Az új lehetőség gyorsítaná a tőkebevonást, mert a vevő azonnal irányító pozícióba kerülne a bajba jutott cégnél, egyúttal javíthatja a vállalat beszállítóinak és hitelezőinek pozícióját is. A rugalmasabb szabályozás ellen szól ugyanakkor, hogy teret adhat a visszaéléseknek, ezt azonban a DLA Piper szakértője szerint arányos szankciókkal kordában lehet tartani.

A külső tőkebevonás felgyorsítása, a pénzügyi nehézségekkel küzdő, de piacképes és ezért jó befektetési célpontnak tekinthető cégek megmentése, továbbá a veszélybe került munkahelyek megtartása végett szükség lenne arra is, hogy a külső befektetők az adósokkal és hitelezőkkel együtt, velük egyenrangú félként vehessenek részt a csődegyezségben. A csupán az adósra és hitelezőre szabott eljárási rend azonban erre nem ad módot. Holott ésszerű lenne, hogy a cég megmentésében oroszlánszerepet betöltő befektető a két másik félhez hasonló jogokkal vehessen részt a folyamatban. Ezzel közvetve az adóst is támogatja az alkufolyamatban, amelynek végén eldől, hogy a hitelezők mekkora mértékben engednek el a követelésükből. A tét ugyanis a friss tőkével megerősítendő vállalat talpon maradása, s az egyezséget a befektető, ha részesévé válna a folyamatnak, a jog erejével ki is kényszerítheti.

A befektetőkön nem segít

Auer Katalin, Bankszövetség vezető jogtanácsosa szerint a csődtörvény módosításával összefüggésben a versenytörvénynek ez a módosítása egy nagyon szűk szegmensét érintheti a csőd és felszámolási eljárásoknak, az utólagos versenyhatósági engedélyeztetési kötelezettség csak a nagy cégek esetében merül fel. "Ettől persze még ez egy nagyon fontos pozitív intézkedés lehet egy-egy nagyvállalat megmentésénél,azt azonban látni kell, hogy ez nem olyan intézkedés, ami generálisan javítja a befektetők helyzetét, vagy más kimenetelt biztosítana a csődeljárásoknak, hiszen az esetek zömében inkább kis és közepes vállalkozásokat érintenek.

Könnyítés helyett

A "standstill" azt jelenti, hogy tilos a versenyhatósági engedély előtt zárni egy ügyletet illetve gyakorolni az irányítási jogot - ilyen szabályt tartalmaz pl. EU fúziós rendelet is, az EU hatáskörbe tartozó fúziókra vonatkozóan. A "standstill klauzula" azt célozza, hogy a versenyhatósági engedély előtt ne alakuljanak ki visszafordíthatatlan változások a piacon. A záradékkal szemben azt lehet kritikaként megfogalmazni, hogy a fúzióknak csak nagyon kis hányada vet fel ténylegesen versenyproblémát, a kitétel miatt azonban a többi ügyben is heteket / hónapokat kell várniuk a feleknek a zárással.

Kőmíves Attila, az Allen&Overy Ügyvédi Iroda versenyjogásza nem egészen úgy látja a helyzetet, mint Szatmáry István. A szakember azt mondta a Privátbankárnak: sok jogrendszer versenytörvényében van ún. "standstill" klauzula (lásd keretes írásunkat), a magyarban eddig nem volt, helyette a törvény  egy sokkal rugalmasabb szabályt tartalmazott. Ami úgy szólt, hogy a vevőnek a GVH engedélyéért 30 napon belül be kell nyújtania kérelmet, és hogy a GVH engedélye előtt társasági részesedés átruházására vonatkozó szerződés nem jön létre. Vagyis, semmi sem tiltotta a vevőnek, hogy végrehajtsa a tranzakciót és gyakorolja az irányítási jogát - amennyiben vállalta annak a kockázatát, hogy a szerződés nem lesz kikényszeríthető, és utólag vissza kell állítani az eredeti állapotot, ha a GVH mégsem hagyná jóvá az ügyletet.

Ez a megoldás azt célozza, hogy tényleg csak a problémás fúziókat ne hajtsák végre a felek. Mivel a felekre van bízva, hogy vállalják-e zárás kockázatát - olyan ügyekben, amelyek egyértelműen nem vetettek fel versenyproblémát, ez a kockáztat vállalható volt, és a felek akár zárhattak is a GVH engedély beszerzése előtt. Ugyanakkor a komoly versenyjogi kérdéseket felvető ügyekben a szabályozás arra késztette a feleket, hogy ne vállalják ezt a kockázatot, és várják be a GVH engedélyét.

Kőmíves szerint mindezzel szemben, a versenytörvénybe beillesztett új szöveg megfogalmazásából úgy tűnik, mintha már eddig is létezett volna egy főszabály, amely megtiltotta volna, hogy a vevő a GVH engedélye előtt zárja a tranzakciót vagy gyakorolja az irányítási jogát. Az új szövegből azt látjuk, hogy ez alól a főszabály alól jelentene kivételt az, hogy a vevő korlátozott mértékben gyakorolhatja az irányítási jogát, ha a kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet felszámolási eljárása során létrejött egység felett szerez irányítást. Ráadásul, a szövegből arra is lehet következtetni, hogy a jogalkotó a "standstill" kötelezettséget abból a szabályból vezeti le, amelyik szerint a szerződés létrejöttéhez a GVH engedélye szükséges - márpedig a szakma ezt a rendelkezést eddig úgy értelmezte, hogy az nem ezt jelenti.

Kérdés, hogy a jogalkotó vajon ilyen indirekt módon kívánta bevezetni a standstill klauzulát a magyar jogrendszerbe, vagy csak egy jogalkotói hiba történt.

"Az új törvényről a DLA-vel szemben mi azt gondoljuk, hogy ha változik is valami a törvénymódosítás folytán, akkor az a tranzakciók végrehajtását megnehezíti majd és nem könnyít rajtuk. Eddig ugyanis semmi sem tiltotta, hogy a felek saját kockázatukra végrehajtsák a tranzakciókat a GVH engedélyének beszerzése nélkül is - ezt követően azonban lehet úgy értelmezni a törvényt, hogy ez tilos" - mondta Kőmíves Attila.