A biztosok rámutattak, hogy e kérdés megoldása nélkül nem áll vissza a bizalom a bankrendszerben, nem áll helyre teljesen a hitelezés, és lassúbbá válik a kilábalás a pénzügy válságból.
A most javasolt közös uniós alapelvek közé tartozik, hogy teljes átláthatóságot kell biztosítani az érintett vagyontárgyak mibenlétére, azok felvásárlási értékére és az állami beavatkozásra vonatkozóan, egységes rendszert kell létrehozni az ilyen eszközök hasznosítására, az értéktelen eszközökkel kapcsolatos terhek arányos elosztására a részvényesek, a hitelezők és az állam között, megfelelő ösztönzőket kell beiktatni a bankok számára, illetve a szükséges szerkezet-átalakítási intézkedéseket kell kidolgozni.
Legutóbbi találkozójukon az EU-tagállamok pénzügyminiszterei már megállapodtak abban, hogy összehangolják azokat a módszereket, amelyekkel bankrendszereiket igyekeznek megtisztítani az elértéktelenedett vagy nagy kockázatúvá vált értékpapíroktól, közkeletűen a "mérgezett eszközöktől". Ennek előkészítésével bízták meg a bizottságot, amely szokásos szerdai ülésén összefoglalta és egységes keretbe illesztette a miniszteri találkozón elhangzott észrevételeket.
A "jó bankokra" közösen fogunk majd figyelni?
Határokon átnyúló bankfelügyeleti rendszer megteremtését javasolta szerdán a francia Jacques de Larosiere vezette szakértőcsoport, amelyet tavaly októberben bízott meg a feladattal José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.
Jelenleg nem létezik egységes európai pénügyi felügyelet, hanem minden ország maga gondoskodik a pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről. A tavaly ősszel kirobbant hitelválság azonban megmutatta, hogy az eddigi mechanizmusokkal nem lehet eléggé hatékonyan őrködni a piaci fegyelem betartásán, a pénzügyi intézmények egészséges működésén. A bankok és a biztosítók működése átnyúlik a nemzeti határokon, ellenőrzésük azonban nem.
Magyarország még tavaly tavasszal elsőként vetette fel, hogy a pénzügyi felügyeletek tevékenységében célszerű lenne új, egységes EU-szabályozást alkotni. Több EU-ország kezdetben idegenkedett a gondolattól, őszre azonban a válság megváltoztatta a közhangulatot, így kapott megbízást a szakértőcsoport, amelynek vezetője, Jacques de Larosiere korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, majd az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke volt.
A most előterjesztett jelentést hamarosan csúcsszinten is megvitatják az uniós vezetők. A szakértőcsoport legfontosabb újító elgondolása az, hogy alakítsanak új intézményt: ez lenne az Európai Rendszerbeli Kockázatok Tanácsa (European Systemic Risk Council, ESRC), amely az Európai Központi Bank (EKB) alárendeltségében működnék, és amely a piaci szereplők működési zavarai közül azokra irányítaná a figyelmet, amelyek nem egyedi jelenségnek, hanem éppen a szisztémából fakadnak - amelyekre tehát valamiképpen reagálni kell, ha nem akarják, hogy "a példa ragadós legyen".
Hogy az Európai Központi Bankra rátestálják ezt az újabb feladatkört, módosítani kell a hatályos uniós alapszerződést. Ehhez mind a 27 tagállam egyetértésére van szükség. Jean-Claude Trichet EKB-elnök erősen lobbizott azért, hogy az általa irányított intézmény megkapja ezt a funkciót. Fáradozásait azonban csak részben koronázta siker, mert az EKB-nak a kockázati tanács működtetését illetően osztoznia kellene majd a felelősségben az Európai Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal, amely a tagállamok államkincstári tisztségviselőiből áll. Főként Trichet hazája, Franciaország tartotta fontosnak megakadályozni azt, hogy túlságosan nagy hatalmat kapjon az Európai Központi Bank. Az Európai Gazdasági és Pénzügyi Bizottság bevonása azzal a jótékony hatással is járhat, hogy így az európai szintű bankfelügyelet "csápjai" kinyúlhatnak az euróövezeten önszántából kívül maradó Nagy-Britanniára is, amelynek bankszektora a legnagyobb az unióban.
"A központi bankok olyan európai rendszeréről beszélek, amelyben a Bank of Englandnak is van - mégpedig nagyon fontos - helye", mondta Larosiere. Szerinte az elképzelés nem gyengíti, hanem éppenséggel a középpontba helyezi a londoni Cityt.
MTI