Mint a professzor elmondta, aki nem hisz a globalizációban, az nyugodtan dobja ki mobiltelefonját, laptopját és számítógépét - ezzel érzékeltetve, hogy a globalizáció már valóban a hétköznapjaink részéve lett, még ha ez közhelyesen is hangzik. "A globalizáción keresztül mindenki hozzájut valamilyen jóléti növekményhez, melyeknek elosztása persze messze nem szimmetrikus, de soha nem is volt az. A globalizáció ugyanis társadalmi értelemben ugyan igazságtalan, de gazdasági értelemben jóindulatú" - foglalt állást a globalizáció mellett a professzor, aki szerint nem feledjezhetünk meg a világgazdaság ösztönző erejéről, a nyilvánvaló kockázatok mellett sem.
A filozófia után nézzük magát a világgazdaságot! A BRIC-országok fellendülése egyértelműen a globailzálodó világgazdaságnak köszönhető. Mind eközben a fejlődő világ országai - elsősorban az Egyesült Államok - hajlamosak "túlfogyasztani", akár hitelből is. Magas professzor szerint Amerikában az emberek sokat fogyasztanak ugyan, de sokat is dolgoznak. Mégis, a hitelbuborék felfújása így is szinte megállíthatatlan volt az Egyesült Államokban, a bajok eredete a professzor szerint az amerikai túlfogyasztás volt 2008-ban. A Lehman Brothers összedőlése bizalmatlansági válságot indított a világban, az addig bőséges pénzcsapok elapadtak. A vállalati hitelszűke után a válság újabb felvonásaként most az államok adóssága van terítéken.
Államadósságok: nem baj, ha sok van, csak sokk ne legyen?
A teljes államadósság-állományt nézve az USA vezeti a "világranglistát, de ott van az élbolyban Japán, Nagy-Britannia és Franciaország - a sort pedig a nagy bajban lévő euróövezeti tagok zárják.
Japán államadóssága a GDP arányában már 200% magasságában van, a piac mégis finanszírozza, mert ezt a terhet a lakosság megtakarítási hajlandósága képes ellensúlyozni. Ha úgy tetszik, a lakosság vállát nyomja az államadósság súlya. Ehhez képest a Magyarország által 2008-ban felvett közel 20 milliárdos nemzetközi mentőcsomag szinte elenyészőnek tűnik. Mégis hogy lehet, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis ökörnek?
A nagy vállalati- és államadósságok finanszírozhatóságának alapja ma is a bizalom. A biztosan törlesztő piaci szereplők vélhetően a jövőben is forráshoz tudnak majd jutni. Jó példa a bizalom felborulására Görögország, ahol a legnagyobb probléma, hogy a piaci szereplők szerint Görögország képtelen lesz törleszteni hiteleit, ezt igen látványosan prezentálja a görög CDS-felár elszabadulása.
A magyar jelzáloghitel-állomány devizakitettségének magas aránya miatt lehet-e felelőst találni? Magas István előadásában nem részletezte a magyar helyzetet, csak a devizahiteleseket mentő csomagot kommentálta részletesebben. Több mint 100 ezer olyan hiteles van Magyarországon, aki 90 napon túl csúszik fizetésével, helyzete nehéz. Ez közvetve 1 millió embert érint. A helyzet már 2005 környékén nagyon veszélyessé vált, de meg lehetett-e volna állítani ezt a tendenciát? A professzor szerint aki azt állítja, hogy igen, az nem mond igazat. Az előadó szerint a helyzetüket 2005-2006 környékén sokan nem tudták helyesen látni - erre eleve nem is volt módjuk. "Rossz, kevésbé rossz és viszonylag jó döntés létezik a pénzügyekben, a valós helyzetet mindig csak utólag látjuk helyesen" - mondta Magas. A professzor szerint nem lehet a magas devizaadósság-állomány miatt csak a bankokat nem lehet hibáztatni, a felelősség az állam, az ügyfelek és a pénzintézetek között megoszlik.A kormány által előkészített otthonvédő program is ebből indul ki. |
Tanulságok
"Ha a nagy vállalatok vagy nagy, ipari országok irányába megrendül a bizalom, az mindenkinek gondot okoz - ez is a globalizáció kockázata: együtt sírunk, együtt nevetünk" - tette hozzá a közgazdász professzor.
Komoly tanulsága a válságnak, hogy a piacon ma már nincsenek titkos bombaüzletek, ahogy a válság kezelésének sincsenek csodaszerei - vonta meg a mérleget a professzor.
Hova áramlik ezek után a pénz? Nehéz megmondani, az biztos, hogy a jövő kiszámíthatatlan, és nehezen tervezhető. Napi hírekből nem lehet befektetési stratégiát építeni - a professzor mindenképpen óvatosságra intette a befektetőket.
"A pénz mégis csak a munkakapacitások között közvetít és nem a dolgoknak az oka - vagyis, aki úgy gondolkodik, hogy a pénz a válság oka, az téved" - mondta el a professzor.
Privátbankár - Zsiborás Gergő