A világ mértékadó jegybankjai, köztük Európai Központi Bank (EKB) a nemzetközi pénzügyi válság kezelésére - a bedugult finanszírozási csatornák újranyitására és olajozására - "nem hagyományosnak", avagy az EKB nevezéktanában "nem szabványosnak" (non-standard) elkeresztelt intézkedéseket tettek és tesznek. A jegybankok efféle tevékenységét a piac egységesen "mennyiségi enyhítésnek" nevezi, mert a kamatdöntéseken - a kamatcsökkentésen mint hagyományos pénzügypolitikai enyhítésen - kívül vannak: közvetlenül juttatnak szabad pénzt, azaz "likviditást" a bankrendszerbe és közvetve a gazdaságba - derül ki az MTI elemzéséből.
Egyesek - köztük a japán központi bank, vagy az amerikai Fed - nem tagadják, hogy ez pénzhígítás, "bankóprés" elektronikus úton, mások - köztük az EKB - határozottan állítják, hogy a kiadott többlet likviditást ellensúlyozza, "sterilizálja" a kereskedelmi bankok náluk elhelyezett, rövid lejáratú betéteinek megfelelő növekedése.
Túlvállalta magát az EKB?
Az elemzés rámutat: akárhogyan is, az EKB növelte pénzügyi közvetítő szerepét, gyakorlatilag a kereskedelmi bankok helyébe lépve, miután a bankközi piac befagyott az amerikai Lehman Brothers befektetési bank 2008. szeptemberi csődje okozta sötét bizonytalanságban. A bank megnövelte a hosszabb lejáratú refinanszírozási kínálata arányát, egészen egyéves lejáratig; a hosszabb határidőket csak tavaly vonta vissza, és eddig már minden bank visszafizette a fél-, illetve egyéves kölcsönöket. Továbbá az átmenetileg illikviddé vált - befagyott, piacképtelen - értékpapírok (mindenekelőtt zálogjoggal támogatott értékpapírok) fedezetként való elfogadásával jó pénzre váltott elértéktelenedett eszközöket, megfékezve a piaci pánikot. Legfőképpen pedig áttért a rögzített kamatú, korlátlan refinanszírozásra - a kereskedelmi bankok minden pénzt megkaptak, amit kértek e keretben, és ez még ma is tart.
Ezen kívül az EKB még két intézkedést vetett be: 2009. júliusban megkezdte egyéves, 60 milliárd eurós programját euróban jegyzett, euróövezetben kibocsátott, fedezett kötvények vásárlására mind az elsődleges, mint a másodlagos piacon. Miután a keret elfogyott, az EKB tavaly június végén befejezettnek nyilvánította a programot azzal, hogy a megszerzett kötvényeket lejáratig megtartják.
A másik a tavaly májusban meghirdetett "értékpapírpiaci program" (SMP), azaz szintén közvetlen beavatkozás, de ezúttal az értékpapírosított euróövezeti köz- és magánadósságok piacán. A programnak nincs határideje és előre eldöntött pénzkerete, a beavatkozás, vagyis a felvásárlás eseti, és pénzügyi sterilizálás követi. Jelzésértékű politikai feltétele, hogy az euróövezeti tagországok "minden szükségest megtesznek költségvetési céljaik elérésére, összhangban az ellenük folyó túlzottdeficit-eljárásokkal". A múlt hét végén ez a program 77,33 milliárd euró elköltésénél tartott, miután az utóbbi hetekben már rendre elmaradtak a várt beavatkozások.
Fókuszban a válsághőmérő
Az európai pénzügyi rendszer hőmérőjének higanyszála, az irányadó háromhónapos euróövezeti bankközi eurókamat (Euribor) másfél hónappal a Lehman-csőd után, 2008. október 9-én elérte minden idők csúcsát 5,393 százalékon. A nemzetközi pénzügyi pánikban ugyanis a bankok gyakorlatilag beszüntették a rövid lejáratú finanszírozást: nem volt kínálat. Az EKB néhány nappal később megkezdte a "szabványos" kamatcsökkentést is 4,25 százalékról, 2009. májusra eljutva a ma is még érvényes rekord alacsony 1,00 százalékhoz. A háromhónapos Euribor tavaly, 2010. március 31-ére minden idők mélypontjára, 0,634 százalékra ért. Ezen a héten 1,19 százalék közelében alakul, még messze a válság előtti szintek alatt - igaz, a válság előtt az EKB alapkamata is magasabb volt.
Vajon a bankközi kamatok gyors apadásában mekkora volt a kamatcsökkentés és az EKB rendkívüli pénzinjekcióinak szerepe, és mekkora az általános gazdasági visszaesésé, erre még adós a válasszal a gazdaságtudomány. Az viszont bizonyos, hogy sem az EKB pénze, sem a kormányok deficitnövelő gazdaságmentő akciói nem állították még helyre a pénzáramlás korábbi ütemét és jellegét. A magánvállalatoknak adott kölcsönök értéke 2006. decemberben 13 százalékkal, 2007. decemberben 14,4 százalékkal, 2008. decemberben 9,4 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál, viszont 2009. decemberben 2,3 százalékkal elmaradt az egy évvel azelőttitől, és még most decemberben is 0,2 százalékkal kevesebb volt az egy évvel azelőttinél.
Az államadósságok alakulása irányítja az EKB döntéseit?
A bankközi kamatokat immár a jövő havi EKB-kamatemelés kilátása is emeli, de tavaly március óta inkább azért emelkedtek, mert az állami deficitek finanszírozása feszültséget okozott, miközben a közvetlen gazdaságfinanszírozás még alig lábadozik. Az euróövezeti államháztartások hitelfinanszírozása 2006. decemberben 4,8 százalékkal, 2007. decemberben 2,3 százalékkal kisebb volt az EKB statisztikái szerint, mint egy évvel azelőtt, ám 2008. decemberben 3,1 százalékkal, 2009. decemberben 11,2 százalékkal, és még tavaly decemberben is 12,0 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit.
Más szóval: a látszólag független EKB pénzügypolitikája egy ideje már az állami deficitek okozta piaci torzulás kisimítását szolgálja. Nem csoda, hogy a bank mielőbb szabadulni szeretne ettől a feladattól. Annál is inkább, mivel a piaci enyhítés hovatovább ellehetetlenül. Nyugodtan enyhíthetett a bank mindaddig, amíg ennek mellékhatása legföljebb a deflációs veszély csökkentése volt, de nincs lehetőség e politika folytatására most, amikor az euróövezetben néhány hónapja már ismét a 2 százalékos riadóküszöb fölött van a tizenkét havi infláció - összegzi a távirati iroda elemzése.
MTI