Ártalmas információk az interneten - ki viseli a felelősséget?

Az elmúlt századokban ha információra volt szükségünk, egy-egy könyvtárban órákig böngésztük a szakirodalom nehezen kereshető, de igen megbízható, gyakran több évtized tudományos eredményeit magába sűrítő, hivatkozásoktól hemzsegő köteteit. Ma elég bekapcsolnunk a számítógépet, és valamelyik internetes böngésző segítségével pillanatok alatt megvan a keresett információ. Vagy legalábbis valami, amit mi hiteles válasznak vélünk. A kérdés csak az, tekinthető-e az interneten található adathalmaz szakmailag hitelesnek és megbízhatónak? Esetleg felmerül a kérdés, jogszerű-e az internetes tartalom akkor, ha hiteltelen, káros információkat tartalmaz? És persze az is, kinek a felelőssége mindez? Dr. Holló Dóra ügyvéd, egyetemi adjunktus, a Balázs & Holló Ügyvédi Iroda jogásza válaszolt a Privátbankár kérdéseire.

A magyar jogszabályok sorában a fenti kérdéseket az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény rendezi. Ez a törvény egyébként teljes összhangban áll az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EC EU Irányelvvel.

A törvény általánosságban úgy rendelkezik, hogy eltérő szabályozás hiányában, vagyis mintegy háttérszabályként, az internet-szolgáltató felelős azért a tartalomért, amely a tulajdonában álló internetes felületen (szerveren) fellelhető. Ilyen „eltérő szabályozást” tartalmaz azonban a törvény a szolgáltatások négy típusára nézve is, márpedig ezek gyakorlatilag az internet-szolgáltatók tevékenységének jelentős részét lefedik. Ezek a „mere conduit”, a „caching”, a „hosting”, valamint a kereső szolgáltatások.

A “mere conduit” esetén, amely egyszerű internetes kapcsolat biztosítását és adatátviteli szolgáltatást jelent, a szolgáltató csupán az adat továbbítására vállalkozik, tehát sem az adatátvitelt nem kezdeményezi, sem pedig a címzettek illetve az információk megválasztásában vagy módosításában nem vesz részt. Magától értetődő, hogy ilyen körülmények között a szolgáltató felelőssége fel sem merül.

„Kereső szolgáltatások” nyújtása esetén az internet szolgáltató eszközöket biztosít arra, hogy az internetes tartalom tulajdonosa által megadott kulcsszavak vagy más adatok alapján a felhasználók egy-egy keresett információt megtaláljanak. E szolgáltatás esetén az internet szolgáltató felelőssége a feltett tartalomért szintén nem állapítható meg.

A “caching” mint szolgáltatás az információk automatikus, közbenső és időleges tárolását jelenti abból a célból, hogy a címzett részére az adatátvitel hatékonyabb, gyorsabb legyen. Az internet-szolgáltató e tevékenysége körében akkor felel a feltöltött tartalomért, ha azt nem távolította el annak ellenére, hogy az jól láthatóan jogellenes, és erről megfelelő bizonyítékokkal ellátott tájékoztatást is kapott, amely felszólította őt a kifogásolt tartalom eltávolítására.

“Hosting” alatt az információk folyamatos tárolásának lehetővé tételét értjük, amelyet a szolgáltató kifejezett kérelemre biztosít. Hosting szolgáltatásnál a szolgáltató felelős a tárolt tartalom jogellenességéért, hacsak nem bizonyítja, hogy nem tudott vagy a tartalomról vagy annak jogellenes voltáról. Hasonlóan a caching esetéhez, a szolgáltató haladéktalanul köteles eltávolítani a jogellenes tartalmat, amennyiben a tárolt információ jogellenes természetére nézve megfelelő tájékoztatást kap.

Most pedig vizsgáljuk meg, mi minősül megfelelő tájékoztatásnak, mikor indokolt annak feltételezése, hogy a tartalom valóban jogszerűtlen, és mi a követendő eljárás?

A Balázs & Holló Ügyvédi Iroda a gazdasági jog terén 1995 óta áll ügyfelei rendelkezésére a magyar mellett angol, német, francia, olasz és orosz nyelven. Az általános jogterületeken (társasági jog, munkajog, ingatlanjog) kívül az iroda speciális területei közé tartozik a csőd- és felszámolási jog, az építőipari jog, a szellemi alkotások joga, a környezetvédelmi jog, a gyógyszer- és élelmiszeripari termékek regisztrációja, valamint a jogi képviselet ellátása gazdasági perekben rendes és választottbíróságok előtt. További információ >>

Főszabályként azt az általános jogi alapelvet kell követni, hogy amit a jog kifejezetten meg nem tilt, az szabad. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy csak az az internetes tartalom minősül jogellenesnek, amely kifejezetten beleütközik az írott jogba. Amennyiben egy weboldal egészségtelen, ostoba, obszcén vagy erkölcstelen információt tartalmaz, önmagában ez a körülmény nem teszi lehetővé a tartalom jogellenessé nyilvánítását, egészen addig, míg konkrét jogszabályhelyet meg nem szeg a közzététele. A joggal nem ellentétes, de káros információk felhasználása esetén elszenvedett károkért egyedül az felel, aki azokat felhasználta. Hogy konkrét példát is említsek, sok szó esett az anorexiára „csábító” reklámokról nemrégiben. Ezek jelentős része semmilyen írott jogszabályt nem sért.

Amennyiben a tárolt információ, például egy weboldal tartalma jogsértő, ezért elsősorban a weboldal tulajdonosa felel, azonban a szolgáltató is felelősségre vonható akkor, ha tudott a tartalomról is és annak jogellenességéről is, azonban figyelmen kívül hagyta ezt a körülményt, illetve elmulasztotta megtenni a szükséges lépéseket.

Ha egy weboldal tartalmáról megállapításra kerül, hogy jogellenes, a szolgáltatót fel kell szólítani az információ eltávolítására. A felszólítás kizárólag írásban és akkor érvényes, ha minden olyan adatot tartalmaz, amely szükséges ahhoz, hogy a jogellenesség megállapítható legyen. Szerzői jogi vagy védjeggyel összefüggő jogsértés esetén az eljárás még körülményesebb, a felszólítás ugyanis ebben az esetben csak a szerző vagy más jogosult által tehető meg.

A felszólítás kézhezvételét követő 12 órán belül a szolgáltató köteles eltávolítani a szóban forgó információt, és további három munkanapon belül egyúttal tájékoztatni köteles az internetes tartalom tulajdonosát is e lépésről. (Egy kis közbevetés: amennyiben ugyanazon személy már második alkalommal kifogásolja ugyanazt a tartalmat, a szolgáltató éppenséggel nem teljesíteni, hanem megtagadni köteles a kérést mindaddig, amíg az információ eltávolítására őt jogerős és végrehajtható bírósági döntés nem kötelezi. A jogalkotó ezzel az eszközzel próbálja a notórius bejelentőket féken tartani.)

Az információ tulajdonosa a tartalom eltávolítása ellen nyolc napon belül kifogással élhet. A kifogás csak teljes bizonyító erejű okiratban tehető meg, például közjegyzői okirat formájában. A kifogás kézhezvételét követően a szolgáltató köteles az eredeti tartalmat visszaállítani.

Ezen a ponton a jogsérelmet elszenvedett fél bírósági eljárást jogosult kezdeményezni, amely természetesen mind polgári, mind pedig büntető eljárás lehet, a körülményektől függően. Amennyiben a sérelmet szenvedett fél a szolgáltatót a bírósági eljárás kezdeményezéséről a keresetlevél vagy beadvány egy másolatának megküldésével értesíti, és az tartalmaz ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is, a szolgáltató köteles a tartalmat ismét eltávolítani, mégpedig a kézhezvételtől számított 12 órán belül. Egyidejűleg, pontosabban a tartalom eltávolításától számított egy munkanapon belül a szolgáltató köteles a tartalom tulajdonosa részére a beadvány vagy keresetlevél egy másolatát megküldeni.

Le kell szögeznünk, hogy a törvény jó néhány ponton félreérthető mind a határidők, mind az egyes lépések sorrendje, mind a következmények tekintetében. Ugyanakkor a gyakorlat kikristályosodni látszik, mégpedig jó irányban. Általános tapasztalatom az, hogy a szolgáltatók meglehetősen fürgén tesznek eleget eltávolítási kötelezettségüknek, ha a legcsekélyebb lehetősége is felmerül annak, hogy a kifogásolt tartalom jogszabálysértő. Ez érthető is, hiszen csak így tudják elkerülni a felelősségre vonást - mondta Dr. Holló Dóra ügyvéd.

Hasznos tippek, hogy ne kerüljön Szibériába
Fusson a pénze után, megéri!
Most az MKB ügyfeleire szálltak rá a csalók
Aprópénzért szétszórják bárki szemetét
Durva: lekapcsolják az internetet a töltögetőknél
Álkeresővel próbálnak rászedni a csalók

Privátbankár