
Az első unokatestvérek kapcsolata magában hordozza a „beltenyésztés” veszélyeit; ugyanakkor teljesen idegen felek esetén felmerülhet a genetikai összeférhetetlenség. A kutatók szerint a harmad- vagy negyed-unokatestvérek közötti házasság azért optimális az utódnemzés szempontjából, mert a felek genetikailag „duplán jól járnak”.
Közeli rokonok - unokatestvérek - együttélése esetén nagyobb az esélye, hogy mindkét fél hordoz egy bizonyos recesszív gént, amely valamilyen káros tulajdonság kialakulásáért felelős. A kapcsolatból származó utódoknál 25 százalékos eséllyel aktiválódik ez a gén – ami azt jelenti, hogy az adott betegség kialakul.
A másik oldalról viszont ilyen esetben az anya és a magzat genetikailag kompatibilis lesz. Az anyának így például nem kell aggódnia az Rh-összeférhetetlenség miatt.
Stefansson és kollégái több mint 160 ezer izlandi párt vizsgáltak meg 20 évre visszamenőleg. Az izlandi populáció viszonylag kicsi és homogén; a családok mérete, a fogamzásgátlás módszere és a házasodási szokások között nincs jelentős eltérés. Az eredményeket így nem zavarják meg külső változók.
A kutatócsoport azt találta, hogy az 1800 és 1824 között született nőknek, akik harmad-unokatestvérükkel kötöttek házasságot, átlagosan 4 gyermekük és 9 unokájuk született. Akik rokonsági szempontból legfeljebb a nyolcad-unokatestvérükhöz mentek hozzá, átlagosan 3 gyermeket szültek, és 7 unokájuk született. Az 1925 és 1949 közötti időszakot érintő vizsgálatok arányaiban ugyanezt az eredményt hozták.
A kékszeműek egyetlen közös őstől származnak
Házas? Ez már csak rosszabb lehet!
Szerencsétlen 40-esek:egy betűn múlhat a boldogság
Orvosi áttörés: könnyebb élet új szervekkel
Már tudjuk, kitől kaptuk a szifiliszt
Kódolt kövérség: minden eldől a pocakban?
Leszbikus férgek: minden a géneken múlik
LiveScience