Egy elképzelt Budapest elfolyt milliárdjai

A Deák téri Városháza Fórum 65 méteres tornyából láthatnánk a kormányzati negyed zöld kockáit és a Hősök terére épült új múzeumi üvegkockát. Ide pedig a Dunagúton keresztül akár 10 perc alatt is eljuthatnánk a Margitszigetről. Akár ez is elképzelhető lenne ma, ha megvalósultak volna azok a tervek, melyek nagy része főleg az ezredforduló után fogant meg - leginkább az elszántnak tűnő politikusok fejében. Elképzelt Budapest c. sorozatunk befejező részében olyan nagy beruházásokkal foglalkozunk, melyek drasztikusan alakították volna át a budapesti városképet.

Egy kormány jelképe lett

2006 decemberében a Gyurcsány-kormány döntött a kormányzati negyed megépítéséről - ezzel a rendszerváltás óta eltelt időszak kabinetjei közül a legközelebb került ahhoz, hogy a kormányzati szerveket ne csak rendszer szinten központosítsa. Az elképzelés nem volt ugyanis új keletű, az elődöket is foglalkoztatta egy külön negyed kialakítása, sőt még az első Orbán-kormány is készíttetett ezzel a céllal tanulmányt. A jelenlegi kabinet viszont már a nyáron jelezte, hogy nem gondolkodik egy új kormányzati negyed felépítésében, de a drágább minisztériumi bérlemények számát valószínűleg csökkentik. "A jelenlegi kormánynak nincs napirendjén  kormányzati negyed építése. A kormány megalakulását követően a minisztériumi ingatlanok optimális kihasználása érdekében számos átszervezés, költöztetés történt, a kormányzati ingatlanok fenntartásával kapcsolatos indokolatlan költségeket már az elmúlt hónapokban is jelentősen csökkentettük"  - válaszolták a Privátbankár.hu kérdésre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályán. A szaktárca és a kabinet azon dolgozik, hogy a budai Fő utca és a Parlament vonzáskörzetébe kerüljenek a minisztériumi irodák.



Helyi érték

Az Eiffel-csarnok kulturális célú felhasználását az új városvezetés sem veti el. Tarlós István választási programjában szerepelt, hogy azt a párizsi D´Orsay mintájára múzeummá alakítanák át, a kormányzati negyed helyén pedig kulturális negyedet hoznának létre, mely kapcsolódhat a Városligethez. A projekt finanszírozását Tarlós PPP konstrukcióban tudná elképzelni, de 15 éves távlatban tartja csak megvalósíthatónak. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál kérdésünkre válaszolva elmondták, egyelőre a kormánynál nincs napirenden, hogy támogatna-e egy ilyen beruházást, bár az elképzelés nincs ellenükre. (A főváros költségvetését elnézve ugyanakkor nem valószínű, hogy egyhamar bármi is megvalósuljon ezekből a tervekből.  )

2006-ban viszont még nagy kérdés volt, hogy hol épülhet meg a negyed. Szóba jött a sorozatunkban már  felbukkanó déli Duna- part illetve a Milleniumi Kulturális Központtól északabbra található, akkor még beépítetlen telkek, a csepeli szigetcsúcs, de felmerült a Déli pályaudvar területe is. A lehetséges helyszínek közül sokat azért vetettek el, mert már akkor is kétséges volt, pontosan mikorra készül el a 4-es metró (Bosnyák tér, Etele tér). Végül is a Nyugati pályaudvar mögötti MÁV-telek lett a befutó. A választás több szempontból tűnt logikusnak: egyrészt rendelkezésre állt a megfelelő nagyságú terület, jó megközelíthetőséggel (3-as metró, 4-6-os villamos), és a beruházás teret adott volna arra is, hogy a pályaudvart "kihúzzák" az Eiffel-csarnokból, új kulturális funkciót adva az épületnek. Már ekkor is kétséges volt ugyanakkor, hogy a meglévő tömegközlekedési kapacitás elegendő-e arra, hogy az egyszerre nagy tömegben érkező minisztériumi alkalmazottakat kiszolgálja. Ezért úgy tervezték, hogy a 47-49-es villamos vonalát meghosszabbítják a negyedig a Podmaniczky utca felől (ezt a helyi lakosok amúgy ellenezték), illetve a 14-est levezették volna a Nyugatiig. Tervbe vették továbbá a Podmaniczky utca kiszélesítését is.

Az első milliárdos tétel

A területet az állam 2007 augusztus 31-én 8,5 milliárd forintért vásárolta meg a MÁV-tól, a főváros lemondott elővásárlási jogáról. Ugyanebben az évben a kormány a központi költségvetés tartalékaiból 1 milliárd forintot csoportosított át a Kormányzati Negyed előkészítésére.


Már a tervezés sem ment rendben

Gyurcsány Ferenc kiemelt projektként kezelte a negyedet, melyet a vonatkozó kormányrendelet szerint 2009 május 31-én kellett volna átadni. A projekt előkészítésén végig látszódott a sietség, a kabinet még a ciklusban be akarta fejezni a beruházást. Az átadás tervezett ideje politikai döntés volt, ahhoz semmilyen előzetes hatástanulmány nem készült - olvasható az Állami Számvevőszék 2008-as jelentésében, mely felrója, hogy az egész projektet a tervezés teljes hiánya jellemezte. A beruházás előkészítetlen volt, előbb a Miniszterelnöki Hivatal, majd később az azóta megszűnt Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI) vitte a beruházást, amelyen belül létrehoztak egy projektszerveztet, bár azt is késedelmesen. A KVI megszűnésével az ÁPV Zrt. - pontosabban az azon belül 3 millió forint törzstőkével létrehozott Kft. - vette át a projekt adminisztrációs és szakmai irányítását.

Az ÁSZ szerint a tenderkiírások, engedélybeszerzések végig csúszásban voltak, a kiírt határidők pedig szinte teljesíthetetlenül rövidek voltak emiatt. Nem is csoda, hogy a beruházás mellől sorra pártoltak el az eleinte nagy érdeklődést tanúsító cégek. A terveket előkészítő projektcég arra sem fordított külön figyelmet, hogy a Honvédelmi Minisztérium tervezett épületére például a NATO előírások is vonatkoznak, arról sem gondoskodtak, hogyan oldják meg a Külügyminisztériumba érkező magas rangú vendégek védelmét. Rengeteg átgondolatlanság jellemezte tehát a projektet előkészítő és elvileg menedzselő grémiumokat, melyek végül a 2008-ban megalakított Nemzeti Vagyonkezelőhöz (MNV) kerültek.

Miután tehát a kormányzat gyorsan eldöntötte, hogy hol épüljön meg a negyed, 2007 áprilisában kiírták a nemzetközi tervpályázatot a komplexumra. Februárban a KVI egy tanulmányt készít, melyből kiderül, hogy a mintegy 5700 dolgozó elhelyezésére 97 ezer négyzetméter szintterület beépítése szükséges, 2000 autó számára elegendő mélygarázzsal.

Későn kezdtek számolni?

Elkészültek továbbá az első pontos számítások a projekt finanszírozására (melyet legelőször 140 milliárdos fejlesztésként jelentettek be). A költségek tovább híznak. A KVI 2007-es kalkulációi szerint teljes állami beruházás esetén a költségvonzat meghaladta volna a 178 milliárd forintot, PPP-konstrukcióban pedig elérte volna a 221 milliárdot is, de ezt nem az állam egymaga fizette volna. Utóbbi konstrukció mellett döntött a kormányzat. Az áprilisban kiírt tenderhez köthető az első kisebb botrány, így azt végül meghosszabbítják, hogy a jelentkezőknek legyen elég ideje felkészülni. A kormány még tartja magát a 2009 májusi átadáshoz, valószínűleg ezért is von be magántőkét a beruházásba (a KVI tanulmánya szerint ugyanis így gyorsabban készülhet el a beruházás).

A tendert a Kengo Kuma - Janesch Péter páros nyújtotta be. A tervpályázat nagy hangsúlyt fektetett a környezetvédelemre és az energiatakarékos fenntartásra - ami nyilván a későbbi költségeket is mérsékelte volna. A terv ugyanakkor építészetileg is kivívta a szakma elismerését, több nemzetközi pályázaton is díjat nyert, még akkor is, amikor a kormány már lefújta - pontosabban ahogy akkor mondták: felfüggesztette - a projektet.

A cégek kihátrálása mellett a kormány is egyre inkább elfordult a tervező párostól, aminek kisebb felhangja az építészek körében is volt: Kengo Kuma nyílt levélben adott hangot értetlenségének később.

A nyertes terv egy 400 méter hosszú, 75 méter széles és 30 méter magas tömb lett, mely maximálisan kihasználta volna a rendelkezésére álló szűk teret.

A tervezők jól sejtették, hogy a tender megnyerése után csak a gond lesz a projekttel. Az áprilisi tenderkiírás után a végleges vázlatokat a KVI december elejére kérte be, amit meg is kapott, de pár nap múlva elutasította azokat, miközben a beruházási terveket december 20-áig kellett volna beszerezni. Innentől kezdve tulajdonképpen halálra volt ítélve a projekt: 2008 január végére ugyanis a KVI asztalán kellett volna lennie a részletes engedélyezési tervnek. A határidő tarthatatlan volt, ezt a kormány is belátta: 2008 január 8-án bejelentették a projekt "szüneteltetését".

A kormányzati negyed történetének vége azonban 2010. októbere lett végül, hiszen 2008-ban a nyomozó hatóságok vizsgálódni kezdtek a beruházás körül, sőt decemberben már hűtlen kezelés gyanújával indított eljárást az ügyészség. A nyomozást végül bűncselekmény hiányában megszüntették.

Budapesti alagutak


1893-ban Visnovszky Sándor és Bramecker Lamoral engedélyt kapott egy, a Deák teret és a mai Bem teret összekötő Duna alatti alagút megépítésére. 1900-ra a lázas munka dacára a projekt feledésbe merült, nem lett belőle semmi. A XX. század azonban tele van olyan tettre kész tervezőkkel és javíthatatlan álmodozókkal, akik minél több alagúttal kívánják összekötni Pestet és Budát – ezekből végül napjainkig csak a metróalagutak valósultak meg. Volt olyan terv is, amely a pályaudvarokat kötötte volna össze a föld alatt!

Az elmúlt 10 évben azonban újra felmerült, hogy szintben a metróalagutak fölé újabb járatokat ássanak, főleg  azért, hogy a Belváros autóforgalmát eltüntessék a felszínről. A legkomolyabban a 2007-es Budapest Szíve programban merült fel egy Kossuth utca alatti alagút terve, amely a Ferenciek teréről is levezette volna a forgalmat.

Az Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ) egykori főpolgármester-helyettes által beterjesztett elképzelés szerint 2014 és 2017 között készült volna el a járat, és 10-12 milliárd forintba került volna mindez. Persze, aki ma átnézi a Budapest Szíve programot, mindennek már nyomát sem találja (sőt, a 2009-ben a forgalomcsillapításra készült átfogó tervezet 133 oldalas dokumentumában már csak egyszer szerepel az alagút szó...).

200 milliárdot a föld alá!

Választások előtt azonban rendre előkerül egy grandiózus elképzelés, 2006-ban és 2010-ben is a szocialisták húzták elő a kalapból a Duna alatt hosszában futó 8 km-es „Dunagút” tervét. Az MSZP négy évvel ezelőtti számításai szerint 200 milliárdból lehetne megépíteni a Margitsziget és a Lágymányosi-híd közötti kétszer kétsávos utat magába foglaló jártot.

Ezidáig a Duna alatt csak metrók tudtak maguknak utat törni, a legtöbb elképzelés a pénzügyi tervezésnél elvérzett. Így például az is, amely szerint a Parlament és a Rózsadomb között fúrtak volna vakondjáratot, hogy a képviselők gyorsan és kényelmesen hazaérhessenek a munkából.

Budapest szíve: elnapolva?
 
Már a legelső Martinelli-féle terv sem valósult meg, a Városháza eredetileg egy négyes osztású, belső udvaros épület lett volna, de a pesti magisztrátus nem járult hozzá, hogy a mai Károly körút felőli szárny megépüljön - hiszen akkor a telket keresztül szelő városfalat is le kellett volna bontani. Az 1716-ban kezdődött építkezés csak jó 30 évvel később fejeződött be. A hátsó területeken végül laktanyák kaptak helyet. Az udvar négyes osztását pedig közbülső épületszárnyak beépítésével oldották meg.


300 év elteltével a budapesti Városháza ismételten arra vár, hogy "befejezzék". 2004-ben elbontották a Károly körutat addig elcsúfító régi bazársort. Így a tűzoltóság, a Merlin és Városháza hátulja ismét nyitottá vált. A 2006-os választások előtt gyorsan kiírt a főváros egy tervpályázatot, de ez inkább a választóknak szólt, mint a komoly tervekről. Erre még ugyanis két évet kellett várni. Ekkora a szabad demokrata városvezetés megfogalmazta, hogy szeretné, ha egy új és pezsgő városközpont alakulna a Deák téren, és ha a régi alaprajznak megfelelően újraértelmeznék az egykori laktanyák helyét, és megépülne a meglévő szárnyak "tükörképe".  2008 áprilisában a Fővárosi Önkormányzat kiírja a tendert "Budapest Szíve - Városháza Fórum" címen, május 19-éig várják a beérkező pályamunkákat.

A pályázat átfogó célja Budapest belvárosi magjának revitalizációja elsősorban a Belváros közterületi rendszerének megújításával, az újra definiált "jó helyek" hálózatának segítségével - állt a pályázati felhívásban. "E városi szövethez kell illeszkedjen a Városháza óriástömbje, főként közösségi és kulturális funkciójú térrendszere. Fenti feladatba ágyazottan kell javaslatot tenni a Városháza mindmáig befejezetlen épületegyüttesének kiépítésére".

A főváros PPP-konstrukcióban tervezte megvalósítani a beruházást, melynek összköltségét a mélygarázsok kialakításával együtt 80 milliárd forintra taksálták 3 évvel ezelőtt. A pályázatot a holland Erick van Egeraat építész nyerte meg.

Ő volt az egyetlen, aki magánemberként jelentkezett a tenderre, nem pedig az irodáján keresztül, melynek szüksége volt a megrendelésekre. 2009 elején robban a hír: Egeraat felszámolja budapesti és külföldi irodáit is, a csőd azonban nem befolyásolja a beruházást, hiszen a holland építész nem az irodáin keresztül pályázott a Városháza-beruházásra.

Jogi akadály nincs, és 2009-ben a városvezetés is szívesen vette a holland impozáns terveit. A régi városháza extravagáns meghosszabbításában az irodák mellett üzletek is helyet kaptak volna, de a legnagyobb dobás egyértelműen a komplexum 65 méteres tornya lett volna. Ezt amúgy Egeraat csak később álmodta meg, az eredeti tervekben még nem szerepelt, de megépítésének a magasságkorlát ellenére sem lett volna akadálya. A belváros-lipótvárosi építészeti szabályozása 2008 végén kiegészült ugyanis egy „vertikális építészeti hangsúlyképzésre”  vonatkozó tétellel. 2009 nyarán kész voltak a végleges tervek, a penge alakú toronnyal, a beruházás kész volt az indulásra, Egeraat ugyanis magánemberként is vállalta a megfelelő engedélyek beszerzését és a végleges tervek leszállítását. A szakmai fórumok és viták után úgy tűnt, a beruházás zöld utat kap.


























800 millió odalett

Tavaly novemberben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elmeszelte a beruházást - mint a Fővárosi Önkormányzatnál elárulták nekünk, a fővárostól teljesen függetlenül született ez a döntés. A projektet a végleges építési engedélyek kiadása előtt fújták le, 2010-ig közel 800 milliót költött az előkészítésre a főváros. A fővárosi költségvetés tervezetét vizsgálva 2017-ig egyetlen forintot sem találunk, amit a projektre (ha nem is az Egeraat-féle koncepcióra) költenének. A már meglévő épületegyüttes felújítására viszont akadt közel 200 millió forint az előirányzatban. 

A Városháza projekttel kapcsolatban nekünk is meggyűlt a bajunk a Városházával, legalább az ötödik kapcsolás után irányítottak minket a sajtóreferenshez - a beruházás ugyanis több osztály is megjárt az elmúlt években. Túlzás lenne azt állítani, hogy Tarlós István új főpolgármester csalódott lett volna a KÖH döntése után. Mint megtudtuk, Tarlós inkább egy közparkot látna az ideiglenesen felhúzott Városháza tér helyén, hiszen azokból Budapesten amúgy is kevés van.

Elnézve a budapesti költségvetés helyzetét, ez a legvalószínűbb forgatókönyv, bár konkrét pályázatot még nem írtak ki a területre. A mostani földtúrások és területrendezés még a Budapest szíve program beruházásához kapcsolódik, mely a hídfőállások és a Deák téri villamosvégállomás felújítására szűkült a grandiózus tervek után.

Szépművészeti Múzeum: a bejáratnál elbukott?

A Szépművészeti Múzeum Hősök tere alá vezető alsó két szintjének bővítése már régóta napirenden van, ezzel már csak azért sem volt eddig probléma, mert a Hősök tere turisztikai fejlesztésére uniós forrásból közel 4 milliárd forint rendelkezésre áll. A regionális operatív program támogatási szerződését még 2009 decemberében aláírták (ezzel 3,3 milliárd forinthoz jutott volna a múzeum). A kiállító tér bővítése amúgy is régen érett már, az alsó modern szintek beépítésével pedig a Szépművészeti is beállít volna az európai nagy gyűjtemények sorába, ahol már összekötötték a "régit és az újat", hogy a kiállításra váró műkincsek ne a raktárakban porosodjanak. A projekt komolyabb előkészületei 2005-ben kezdődtek.

Báan László főigazgató tervei szerint a mostani bejáratot a fejlesztés után már nem is használnák, a tervek tehát úgy készültek el, hogy az új bejárat az alsó szinteken keresztül vezette volna be a látogatókat a hátsó traktusokba. Ezzel volt a legtöbb probléma.


A terveket Karácsony Tamás építész és csapata dolgozta ki, tervei szerint a múzeummal szemben állva jobb oldalon egy kőépítmény vitte volna le a látogatókat a szint alá, illetve szemből egy, a lépcsőbe vágott bejárat.  Ez az elképzelés a 2007-ben kiírt meghívásos tervpályázaton nyert.

Így ügyesen lehetett volna irányítani a direkt a múzeumba érkező vendégeket és a Hősök teréről csoportosan levonuló turistacsoportokat. A sarokra tervezett "kőkubus" ugyanis több mozgólépcsőt is liftet rejtett volna.


Tavaly februárban készültek el az első látványtervek, a Karácsony építésziroda már a tendereztetésre készülődött, amikor a konzervatív városvédők megtámadták a lépcsőbe vágott, látványos bejárat tervét. Ez lett volna ugyanis a legszembetűnőbb változás a múzeum épületében, a kőkubus inkább szobor szerűen állt volna a tér szélén, némileg elütve a Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc által megálmodott 1906-ra felhúzott neoklasszicista főépülettől. A Ráday Mihály televíziós műsorvezető és városvédő által kifogásolt részeket a szakhatóságok amúgy elfogadták, azzal még a műemlékvédelemnek sem volt semmi problémája.

2010 februárjában a múzeum vezetése és a tervezők is úgy számoltak, hogy még az évben megindulhat a beruházás, így 2011-re már meg is tudták volna nyitni az új kiállítótereket, melynek járatait két "üvegöböl" világította volna be fentről természetes napfénnyel (sőt, lentről a múzeum klasszicizáló homlokzata is látható lett volna). A heves viták odáig fajultak, hogy Baán László végül is új terveket kért be a tervezőktől, elvetve a múzeum lépcsőjébe vágott bejárat tervét. A főigazgató szerint ez a megoldás is világszínvonalú volt, de a döntés hátterének ismertetésekor elmondta, nem egy bejáratot akarnak építeni, hanem egy 6000 négyzetméteres új múzeumi csarnokrészt.


Az eredeti elképzelés az volt, hogy mivel a Szépművészeti több európai korszak művészetét hivatott bemutatni, ezért a bejáraton megjelenítik a kortársa építészet néhány szolid elemét, ami nem idegen a nagy európai múzeumoktól. Az újratervezéssel ezeket a megoldásokat radírozták le végül, Karácsony egy konszolidáltabb lejáratot tervezett. Így hiába volt meg minden szakhatósági engedély már 2010 februárjára, a beruházás elindítása tovább csúszott. Tavaly májusban, az új tervek bemutatásakor a múzeum vezetése úgy számolt, hogy január-február környékén indulhatnak a munkálatok és 2012-re kész a több mint 100 ezer műkincset birtokában tudó Szépművészeti bővítése. Nem így lett.

A hideg zuhany idén februárban érte csak a múzeumot. A Népszabadság által kiszivárogtatott információkból kiderült, hogy a kormány nem támogatja tovább a fejlesztést. Úgy tudni, hogy a kabinet inkább a Várnegyed fejlesztésére csoportosítaná át a Szépművészeti pályázati forrásait. Ezzel egybevág, hogy cikksorozatunk első részének megjelenése után (melyben a Várbazár teljesen leromlott állapotával is foglalkoztunk) Fellegi Tamás  fejlesztési miniszter bejelentette, hogy 2013-ra elkészülnek a Várkertbazár rekonstrukciójával. Erre amúgy a közel 4 milliárdos összeg, amit eredetileg a térszint alatti múzeumi bővítésre szántak volna, aligha lesz elég, de az ÚSZT-pályázatokon keresztül még megnyílhatnak a pénzcsapok. A várkert alsó részének felújítására és hasznosítására egyelőre nincsenek tervek. A Szépművészeti Múzeum kibővítésére készen állnak a tervek, ráadásul egyszer azok már átmentek minden szakhatósági rostán - úgy tűnik egy időre fiókba kerülnek.   


Elfolyt milliárdok

A nagyberuházások közül legtöbb a politikai boszorkánykonyhákban vérzett el, de ezeknél a projekteknél is jól látszik, hogy az álmodozók gyakran nem nézték meg, meddig ér a takarójuk. De nemcsak az átgondolatlanság jellemezte ezeket a projekteket, találunk példát arra is, amikor a szakhatóság talán túlságosan is komolyan vette a civilek hangos kritikáját. És mint az eddig bemutatott projekteknél is láttuk, az idő pénz. Belegondolni is hajmeresztő, milyen beruházások valósulhattak volna meg a fővárosban a soha el nem készült épületek milliárdjaiból. Csak az itt bemutatott 4 elképzelés több mint 11 milliárd forintjába került az adófizetőknek az elmúlt 5 évben.

Privátbankár - Zsiborás Gergő