Új régió veheti át Kelet-Európa autóipari beszállítóként játszott szerepét, mivel az élőmunka-intenzív alkatrészeket, például az üléshuzatokat, a kábelkötegeket illetve a beltéri kárpitot eddig Kelet-Európában készíttető európai autóipari beszállító vállalatok látóterébe egy új "munkaerő-aranybánya" került: Észak-Afrika.
Marokkó, Tunézia és Algéria az alacsony bérszínvonal mellett még a viszonylagos politikai stabilitás és a rendelkezésre álló munkaerő nagy száma miatt is csábító alternatíva Kelet-Európával szemben az európai beszállítók számára, már csak azért is, mert a földközi-tengeri szállítási útvonalakon viszonylag könnyen el lehet érni a főbb európai autógyárakat.
"A fedélzeti elektronikai üzletágban egyértelműen Észak-Afrika fogja átvenni Kelet-Európa szerepét" - mondta Klaus Probst, a legnagyobb európai kábelköteg beszállító vállalat, a Leoni igazgatója. Az elkövetkező 5-8 évben a nagy élőmunka igényű alkatrészek gyártásában az észak-afrikai régió válhat az egyik legversenyképesebb területté.
Az áttelepülés a Földközi-tenger túlpartjára kifizetődik az autóipari beszállító vállalatoknak: miközben Lengyelországban és Magyarországon 4-6 euróra rúg egy órai bérköltség, Ukrajnában pedig három euróra, addig Marokkóban, Tunéziában és Egyiptomban alig két euróra - mutat rá a Leoni igazgatója, Klaus Probst. Első hallásra ez cinikusan hangzik, de a nemzetközi piacon versenyző vállalatok számára létfontosságú a költségkalkuláció. "20 ezer alkalmazottnál azért már elég nagy összegről van szó" - mutatott rá a Leoni igazgatója. A Leoni a gazdasági válság idején 5-6 ezer munkahelyet szüntetett meg Kelet-Európában, és helyezte át ezekat Észak-Afrikába.
A Continental abroncsgyártó nagy felháborodást váltott ki, amikor a franciaországi Clairoix üzemének bezárásakor felajánlotta az alkalmazottaknak, hogy folytathatják a munkát a tunéziai üzemben - havi 140 euróért.
Vannak azonban hátulütői is az autóipari beszállítói feladatok áthelyezésének Észak-Afrikába. "A szállítási határidők jelentik a legnagyobb kerékkötőt" - mutatott rá Klaus Probst. Észak-Afrikában akkor lehetséges alkatrészeket gyártani, ha az autógyártók beleegyeznek a legalább tíz napos szállítási időbe. Rendszerint azonban csak három napról lehet szó, mivel az autógyártók a lehető legnagyobb rugalmasságot akarják biztosítani ügyfeleiknek megrendeléseik utólagos módosításában. A beszállító vállalatok emiatt arra a megoldásra jutottak, hogy a standard alkatrészek gyártását helyezik csak át Észak-Afrikába, míg a részegységek és főelemek összeszerelését megtartják a kelet-európai, az autógyárakhoz közelebb fekvő üzemekben.
MTI