
És mintha mi magunk, a mezei userek, egyszerű webhasználók is kissé elgaloppíroznánk magunkat. Itt van például kedvenc – mert már sok ilyen van – kedvenc társ-találó és ismerős-kommunikáló oldalam, amelyet ugye megvett egy piacvezető távközlési cég. De a várakozásokkal ellentétben nem lett ettől fogva tele sem a kezdőlapom, sem a levelezésem reklámokkal, viszont az üzenő falon, ami a bejelentkezettek közti hírcsere és beszélgetés felülete lenne, egyre többször jelennek meg különféle hirdetések a kéthetes ezoterikus buliktól kezdve, persze megfelelő térítéssel, a pártpolitikus ismerősök felhívásaiig.
Tévedés ne essék, nem az a furcsa, amikor egy barátom olcsón felajánlja már nem használt babakocsiját, vagy egy másik hölgy a könyvét propagálja barátai körében, egy repülési weblap pedig új információira, a jeles glosszaíró újabb szösszeneteire hívja fel a figyelmet. Az viszont elég durva és kéretlen reklám, amikor valami cég vagy akár pénzalapú civil szerveződés egyébként tökismeretlenül ismerősnek jelöl, nyilván abban a reményben, hogy ha visszajelzek, majd sorra bombáz a csábító üzenetekkel, amelyek csak bevarázsolnak az illető cég hatókörébe.
Van, aki azt mondja, ez nem olyan nagy gond, szerintem az: nem a profitérdekelt tulajdonos és üzemeltető reklámosítja el a közösségi fórumot, hanem maga a közösség. Ilyen nagy úr az online reklámpiac. Ahogy el kezdtem volna olvasni a cikket az online reklámpiac bővüléséről, egyszerre felugrott rá egy online reklám. Onnantól kezdve már nem is volt olyan sok kedvem a cikket elolvasni.
Nagy úr az online reklám, még saját magán is uralkodik.
Utóirat: a jegyzet megírása óta számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy bizony a mi weboldalunkon is felpattannak a reklámok.
Márványi Péter
Korábbi jegyzetek:
Uniós horoszkóp az ikrek jegyében
A felhők felett zajlik az élet
A rokonszenv ára: csupasz csukló a képernyőn
Monnyonle! Tetőzött a magyar demokrácia
Fantom kémsztori az elbocsátás hátterében