Évi 52 ezer friss diplomás - megéri?

A Figyelő címlapsztorijából kiderül: a diplomás pályakövetési rendszer egyelőre hézagos ismereteket nyújt arra vonatkozóan, mennyit ér az adott intézmény diplomája a hazai és a nemzetközi piacon. A végzetteknek csupán 30–40 százaléka jelez vissza, sikerült-e elhelyezkednie, s ha igen, mennyi idő elteltével, és mely területen. Sűrű homályban marad az is, évente hányan hagyják el az országot. Utóbbit illetően az orvostanhallgatókról lehet többet tudni: különböző felmérések szerint a jövő gyógyítóinak csaknem 80 százaléka (!) tervez rövidebb-hosszabb külföldi elhelyezkedést.

Magyarországon ma nincs olyan egységes rendszer, amely követni tudná az évi 52 ezer új diplomás sorsát, s pontosan megmutatná, mennyi idő alatt, hol tudtak elhelyezkedni, s hányan távoztak külföldre. Felmérések persze készülnek, ám ezekből egyértelmű kép nem rajzolható ki. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2010 novemberében 53 ezer fiatal keresett munkát, s ebből 7,5 százaléknyian voltak felsőfokú végzettségűek.

A kamarák és a gazdasági élet szereplői évek óta bombázzák a kormányzatot annak érdekében, hogy az ne engedje a divatos szakmák irányába félrecsuklani a rendszert. Az üzleti szereplők szerint növelni kellene a természettudományi, a műszaki szakok hallgatóinak arányát, hiszen az EU-ban a felsőfokú képzésben résztvevők átlag 12 százaléka tanul reál-szakokon, Magyarországon viszont ez az arány mindössze 5,1 százalék. Hazánk a sereghajtók közé kerül akkor is, ha általában a huszonévesek között vesszük szemügyre a reáltudományos és műszaki diplomások arányát: míg a finneknél, a portugáloknál és a franciáknál a 20 ezreléket is meghaladja ez a ráta, nálunk alig magasabb 6 ezreléknél.

A Figyelő szerint a készülő új szabályozás a felsőoktatás versenyképességének növelése érdekében a kormányzati ciklus végéig megszüntetné a normatív alapú finanszírozást. Az új szisztéma legfőbb célkitűzése az oktatás minőségének javítása. Tarthatatlan ugyanis, hogy közepes eredményeket elérő diákok kerülnek be nagy tömegben a felsőoktatásba. A vészjeleket mind az oktatási intézmények, mind a gazdasági szektor szereplői leadták a kormánynak. A finanszírozás kulcskérdés, márpedig az elmúlt három évben összességében 100 milliárd forintot elvontak a hazai oktatásügytől. Az idén felsőoktatásra 474 milliárd forint jut.

A felsőoktatás rossz szerkezete persze aligha varrható a diákok nyakába. Az intézményrendszer „humán irányba” terjeszkedik, és csak nagyon lassan reagál a piaci igényekre. A téves irányú túlkínálat oka egyfelől az állami szintű koordináció hiányában, másfelől a profitorientált, de alacsony színvonalú felsőoktatási intézmények megjelenésében keresendő. Utóbbiak többnyire hangzatos elnevezésű, trendi, ám – mint az egy idő elteltével általában kiderül – kevéssé piacképes képzéseket kínálnak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a túlkínálat önmagában nem feltétlenül probléma, ha a megszerzett tudás valamilyen más területen hasznosítható.

A felsőoktatás hiányosságai szinte eltörpülnek a szakképzés állapota mellett, az utóbbiból kikerülőknek sem a száma, sem a képzettsége nem felel meg a gazdaság igényeinek. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szerint az építő-, szerelő- és gépiparban, valamint az idegenforgalom és a vendéglátás területén alakult ki a legsúlyosabb szakemberhiány. A kamara egyik fő kifogása a gyakorlati képzés felületessége: Németországban egy asztalos tanuló például 4200 órát tölt a szakma elsajátításával, míg Magyarországon csak mintegy 1500-at - derül ki a Figyelő cikkéből.

Privátbankár, Figyelő