
Mindenképpen Ázsia mellett szól az a figyelemre méltó tény, miszerint – amellett, hogy nem innen indult ki a válság, sőt, „jó” körülmények között nagyon sok külső befektetést vonzott – Ázsia ma már 61%-kal járul hozzá a globális fejlődő piaci GDP-növekedéshez. A térség olyan jelentős gazdasági „motorokkal” rendelkezik, mint Kína és India, a két legfontosabb fejlődő ázsiai ország. Jellemző rájuk, hogy helyi piacaik nagyon sokat fejlődtek, ezért relatíve ellenállóbban nézhetnek szembe a globális (fogyasztói) recesszió hatásaival. Ez különösképpen igaz akkor, ha a költségvetési helyzetük (államháztartás egyenlege és a fizetési mérleg) biztató, azaz többletet mutat.
India GDP-jének csak 23%-a, míg Kínának csak 32%-a származik az exportból. Az exportpiacok szűkülése miatt növekedési kilátásaik ezen országoknak is romlottak, ám nem olyan mértékben, mint a kisebb országoknak, amelyek függenek az USA-ba és más nagy országokba irányuló exportjuktól. Recessziós periódusokban a térség nagy országai a helyi infrastrukturális befektetések növelésével és a helyi fogyasztás erősítésével védekeznek (ahogy az USA is ezzel próbálja a válságot kezelni).
Az összes fejlődő piaci gazdaság közül most Kína tudja a flexibilis monetáris politika és a gazdaságstimuláló fiskális politika eszközeit a legsikeresebben alkalmazni, így bizonyosan a jövőben is a régió elsődleges motorja marad. Kína esetében fontos tény, hogy a térség népesség-növekedésének főszereplője, a jövőre vonatkozólag pedig ambiciózus beruházási tervekkel rendelkezik: a városokba 2020-ig több mint 250 millió embert szeretnének beköltöztetni.
Ázsia abban is különbözik az USA-tól és az EU-tól, hogy pénzügyi szektora sokkal egészségesebb. A nagyrészt az állam által kontrollált kínai bankrendszer nagyon kevés problémával küzd. A kínai központi bank expanzív politikája miatt a hitelezés jelentős növekedésnek indult az országban.
Az ING Investment Management elemzésének egyik legfontosabb megállapítása szerint hosszú távon a fejlődés hatására új jelenség alakulhat ki: az exportorientált kisebb gazdaságok függése a nagyobb, fejlett piacoktól megmarad, de a fejlett országok függése a fejlődőktől egyre jelentősebb lesz. Erre jó példa az, hogy tavaly a növekvő kínai nyersanyagimport hatására az árak az egekbe szöktek. De a német példa is érdekes, amely gazdaság a múltban fokozatosan csökkentette amerikai exportjának súlyát a fejlődő ázsiai országok javára, most azok fogyasztásának csökkenésével jelentős negatív hatással szembesült.
A már önmagukban is erős gazdasági térséget alkotó ázsiai piacok súlya a jövőben még inkább növekedni fog, és ennek hatására már nem csak a konjunktúrák idején lesznek fontos befektetési célpontok, hanem előkelő helyük megmarad a befektetői univerzumban: így a fejlődő piacok fontos célpontjai maradnak a kötvény- és részvénybefektetőknek is. Ezt a stratégiaváltást pedig nem változtatja meg a globális recesszió és a pénzpiaci válság sem.
Ez a tendencia tükröződik az ING Investment Managementnek a fejlődő országok átlagos, hosszú távú növekedési ütemére vonatkozó modelljeiben is, mivel a prognózisa szerint hosszú távon az USA 2,5%, az eurózóna 2%, Japán 1,5%, a fejlődő országok viszont 4,8%-kal fognak növekedni.
Pusztít a válság - de mi közünk van hozzá?
Robotot és embert küld a Holdra Japán
Krízishatás: egyre több az öngyilkos
Lavinát indítana el Magyarország összeomlása
A kínai autó lesz a világelső
Az ázsiai hitelpiacok már túl vannak a válságon
Privátbankár