Közelít a rémálom: kritikus állapotban az eurózóna

Miközben a PIIGS néven elhíresült országcsoport (Portugália, Írország, Itália, Görögország és Spanyolország) válsága egyre forr és buzog, a piacok lecsillapodásához a görög mentőcsomag németországi jóváhagyásának és ratifikációjának mihamarabb be kell következnie. Az EKB nevében még maga a harcias Axel Weber is "igazolhatónak" aposztrofálta Németország részvételét a görögök megmentésében - olvasható a Saxo Bank közleményében.

Csakhogy a német közvélemény kerek perec elutasít minden további jótékony lépést, amely a PIIGS országokat kihúzhatná a saját hibájukból elmélyülő fiskális csávából, így a már folyamatban lévő görög mentőcsomagot egy súlyos és heveny kór gyors és brutális műtéti megoldásaként érdemes felfogni. Ugyan egyértelmű, hogy a PIIS országok költségvetési vajúdása a görögökénél kevésbé görcsös, de egyáltalán nem nevezhető jelentéktelennek. A befektetők pedig nem értékelhetik a görög mentőcsomagot a csoporthoz tartozó többi ország esetleges megmentésére adott szándéknyilatkozatnak.

Az európai politikusok azt hangoztatva igyekeznek elhárítani az állampapírpiacokon eluralkodó aggodalmakat, hogy Görögország egyedi eset, és járvány kitörésétől nem kell tartani. Az állampapírpiacon azonban nyilván nem ez a vélemény az irányadó: erre utal a PIIGS országok papírjainak rendre magasabb hozama. Drámai költségvetési megszorító programok megvalósításának hiányában a válság főként a PIIGS országokban óhatatlanul el fog mélyülni, és tovább is terjed majd. A portugál államadósság átütemezésére például minden valószínűség szerint a következő 12-24 hónapon belül sor kerül, mert Portugália külső adóssága Görögországéhoz képest jóval rosszabb képet mutat, ráadásul a portugál adósság kétágú (állami és magán), ami a belső megoldást eleve ellehetetleníti.

Az elmúlt két évben következetesen felhívtuk a figyelmet erre a forgatókönyvre ott, ahol a hitelből finanszírozott féktelen költekezést a magánszektor helyett az állam próbálta meg folytatni. Az alapvető probléma az adósság túlzott mérete, és az már aligha számít, hogy az adósság az államot vagy a privát szférát terheli. Bár a ciklus lefutása szempontjából véleményünk szerint a 2009. márciusi fordulatot követően a helyzet még mindig pozitív, hatalmas bizonytalansági tényező az adósságteher, amely összességét tekintve sok országban (és különösen ott, ahol a legkevésbé megengedhető) tovább nőtt, és amely időzített bombaként egyre ketyeg.

E tekintetben az általunk "rémálom forgatókönyvként" emlegetett folyamat nyitánya a pénzügyi válság kezdete óta napról napra közelít. Tagadhatatlan, hogy a pénzügyi szektor likviditási gondjait az utolsó pillanatban a banki kötelezettségek állami hitelekkel való befoltozása megoldotta, és a pénzügyi rendszerbe visszatért a (feltételes) bizalom. Csakhogy ez a bizalom csak addig tart, amíg a bankok (saját erejükből) az általános vélemény szerint fizetőképesek és likvidek maradnak (ami nem mondható el), vagy amíg az állami szektoroknak van erejük a banki kötelezettségeket támogatni.

Ha a reformok megvalósítása elmarad, és ha a PIIGS országok államadóssági válsága ragályosnak bizonyul, az államháztartások (a PIIGS országok államkötvényeinek magasabb hozamai) a végleges bizalomvesztés áldozatául esnek, a PIIGS országokban a banki kötelezettségekbe vetett bizalom lenullázódik, ugyanitt a magánhitelek piaca a merevre fagy, és Dél-Európában a gazdasági tevékenység csikorogva lefékeződik.

Az euró és az eurózóna szempontjából a végső kimenetel az EU ellenintézkedéseitől függ. Ha nem lesznek további mentőcsomagok, és a PIIGS adóssághalmaz átütemezése még két éven át tart, akkor az euró megerősödik, mert a belső (fiskális és monetáris) fegyelem hagyományt tisztelő módon fennmarad. Ha az EKB a PIIGS országok adósságát új pénz kibocsátásával kezdi kezelni és/vagy újabb mentőcsomagok indulnak útra Európa északi részéből a délvidék felé, akkor az euró tovább gyengül, és az eurózóna általános gazdasági tevékenysége hosszabb távon is megrendül. Sajnálatos, de mi úgy gondoljuk, hogy a valószínűsége az utóbbi eseménysornak a legnagyobb.


"Az eurózóna olyan, mint egy bridzsklub"

Az Európai Központi Bank túl szűkre szabott pénzügyi politikát folytatott, aminek eredményeképp a közös valutával rendelkező európai országok növekedése lelassult. Ebben látja a londoni The Times Írország, Portugália, Spanyolország és persze Görögország súlyos gazdasági visszaesésének okát. Egy egységes valutapolitikával rendelkező térség csak akkor lehet működőképes, ha tagjai közös államháztartási politikát követnek. Az angol újság szerint rendkívül igazságtalan és egyáltalán nem demokratikus az, hogy azon országok adófizetőinek kell a pazarló államokat megmenteniük, amelyek körültekintő fiskális politikát folytatnak.

A Der Standard című osztrák újság a maastrichti szerződésben rögzített "saját felelősség" elvére hívja fel a figyelmet. Ennek értelmében egy olyan ország esetében, amely önhibáján kívül került szorult helyzetbe, indokolt lehet a segítség; annak viszont nem, amelyik maga idézte elő problémáit, mint a görögök. Görögországban tömegtüntetések akadályozzák a kormány megszorító intézkedéseinek keresztülvitelét, ami kérdésessé teszi, hogy az ország képes lesz-e szakítani az eddigi életmóddal. A bécsi lap szerint a legnagyobb szükségük a 110 milliárd eurós mentőcsomagra az európai bankoknak lenne, amelyek a görög állampapírok nagy részét birtokolják.
   
A Neue Zürcher Zeitung a görögök saját politikusaik ellen irányuló haragjáról cikkezik. A svájci lap botrányosnak tartja, hogy az az ellenzéki párt - a Nea Dimokratia - utasítja el a kormány megszorító csomagját, amely a leginkább felelős a kialakult helyzetért, és ellenállásával a probléma orvoslásának sikerét is veszélyezteti. Márpedig a két nagy párt közötti konszenzus nélkül a Papandreu-kormány még nehezebben fogja tudni végrehajtani a takarékossági intézkedéseket.
   
A Rzeczpospolita című lengyel napilap szerint a görögök nem akarják magukat az euróért feláldozni, hanem csak a maguk kényelmes módján szeretnének élni; nem akarnak adót fizetni, és az államháztartási hiányt sem akarják lefaragni. Mindennek pedig súlyos következménye lesz az eurózóna országaira nézve: a segítségnyújtásra fordított kiadásaiknak soha nem lesz vége.
   
A lengyel újság a valutauniót elegáns bridzsklubhoz hasonlítja, ahol a belépőjegyet csak a bejáratnál ellenőrzik, később pedig már nincs lehetőség arra, hogy a csaláson ért játékosokat kitessékeljék. A gazdag országok most mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy azokat az eladósodott országokat, amelyeket elhamarkodottan vettek fel az elit egyletbe, anyagilag ne kelljen tovább támogatni.
   
Az olasz jobboldali liberális napilap, a Corriere della Sera "görög tragédiáról" beszél, amelynek szereplői az állam és a nép, és mindkettőjüknek igaza van. Az athéni kormány helyesen jár el a megszorításokkal, mert egyszerűen nincs más választása. A lakosság pedig jogosan háborodik fel azon, hogy olyan adósságért kell fizetnie, amelyről nem tehet. A sztrájkot szervező három nagy szakszervezet központjában megdöbbenés honolt. Mintha éreznék, hogy már semmi nem lesz olyan, mint korábban volt.

Nem ijedtünk meg a görög káosztól
Kőként zuhan az euró, szárnyal az arany
Még több pénz kell majd a görögöknek?

MTI, Privátbankár