Megvárjuk míg vége a válságnak vagy megoldjuk azt?

Jackson Hole-ban a hétvégén sikerült egyértelmű dolgokat megfogalmazni, a világ vezetői már nem itt találják ki a problémák megoldását. A figyelem Ben Bernanke semmitmondó beszéde után ismét átkerülhet Európára, miközben az EU országainak adóssága harmada annak, amit Washington maga előtt görget.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Christine Lagarde a gazdaság mai problémáinak kezelésére az enyhe pénzügypolitika, mindenekelőtt az alacsony kamat politikájának folytatását javasolta hét végi felszólalásában a központibank-vezetők éves konferenciáján, az amerikai Jackson Hole üdülőhelyen, ahol pénteken Ben Bernanke bejelentette a "nagy semmit".

Tanácsát elemzők szerint az Európai Központi Bank (EKB) elnökének, Jean-Claude Trichet-nek szánta, Trichet azonban nem tűnt elérteni a célzást. Felszólalásában Európa egyik legfontosabb eredményének nevezte az inflációs várakozások "lehorgonyzását", aminek érdekében az EKB idén már kétszer emelte alapkamatát, összesen fél százalékponttal 1,50 százalékra.


Egyebekben Lagarde-hoz hasonlóan Trichet is úgy vélte, hogy az Egyesült Államokban éppúgy, mint Európában és a többi fejlett térségben ma a legnagyobb gond a sok adósság és a renyhe gazdasági növekedés együttese. Hozzátette: Európában növeli a nehézséget a kormányzás problémája.
"A földrész intézményeinek átszabása összetett folyamat, itt a történelmet látjuk alakulása közben" - mondta az EKB elnöke.

Sürgette az euróövezeti országokat a szerinte túlzott munkaügyi és szolgáltatási szabályozás reformjára, általában a válságellenes intézkedések végrehajtására, köztük az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) kölcsönkerete már elhatározott növelésének jóváhagyására. Úgy vélte, az európai bankoknak meg kell erősíteniük tőkemegfelelési mutatójukat, de kijelentette: likviditási válság nem lehetséges az EKB rendkívüli refinanszírozási műveletei miatt.

Három év és vége?

Az euróövezet 2014-re leküzdheti az adósságokkal kapcsolatos nehézségeket - jelentette ki egy német lapinterjúban a pénzzavarba került euróövezeti országok megmentésére létrehozott mentőalap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) elnöke.

Klaus Regling a Spiegelben megjelent interjúban hangsúlyozta, "megalapozottan lehet számítani arra, hogy a válságnak két-három éven belül vége lesz, mivel az euróövezet országaiban javulnak a legfontosabb gazdasági mutatók".

Ártalmas biztosíték Angela Merkel német kancellár vasárnap ismét elutasította azt az elképzelést, hogy a továbbra is recesszióban vergődő Görögország biztosítékokat adjon az euróövezeti országoknak a második mentőprogramja fejében, és azt mondta, hogy már az erre vonatkozó, előzetes finn-görög megállapodás sincs napirenden. "Görögország hitelképességének csak még jobban ártana" a részleges biztosítékadás - idézte a kancellár szavait a Bild am Sonntag című német lap vasárnap.

Az EFSF német elnöke szerint minden euróövezeti ország megkezdte pénzügyi helyzetének stabilizálását, és a válság által legsúlyosabban érintettek - mint például Írország - már kezdenek talpra állni. Regling szerint az euróövezet pénzügyi helyzete jobb, mint az Egyesült Államoké, mert ott a hiány háromszor akkora, mint az euróövezetben.

Jön egy újabb semmitmondó csúcs?

A francia kormány konkrét eredményeket vár a Húszak (G20) novemberi csúcsértekezletétől a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó ügyében. "Javaslaton dolgozunk, amelyet szeptemberben az EU elé terjesztünk, ősszel tanulmányozunk, majd eltökélt szándékunk, hogy a Húszak november 3-4-i, cannes-i értekezletén eredményt érünk el" - idézte Francois Baroin francia pénzügyminisztert a Le Journal du Dimanche című párizsi újság vasárnap.

Előzőleg a francia és a német pénzügyminiszter múlt kedden Párizsban megbeszélte, hogy közös javaslatot terjesztenek az EU tagországai elé a jövő hónapban.

A franciák továbbra is kreatívak

A francia pénzügyminiszter arról is szólt, hogy Franciaország és Németország 2013-tól tervezi a vállalati adóalap-számítás és a társaságiadó-kulcsok összehangolását, és ezzel példát akarnak mutatni Európának.

A tranzakciós, azaz egyes pénzügyi műveletekre kivetett adó a pénzintézeteket terhelné, afféle irányított "bankadó" lenne, de attól alapvetően különbözik abban, hogy nem sommásan a pénzintézetek profitját vagy mérlegfőösszegét terheli, és nem is átfogóan egyes pénzügyi tevékenységeket vagy a pénzügyi alkalmazottak prémiumát sújtja, hanem előre meghatározott pénzügyi műveleteket, üzletkötéseket, ha és amikor azok megtörténnek. Pártolói szerint ez a fajta adó alkalmas olyan spekulációs ügyletek visszaszorítására, amelyeket a pénzügyi válságért felelősnek tartanak, az adó ellenzői viszont úgy vélik, megvalósíthatatlanul széles nemzetközi együttműködés kellene a sikerhez, és még akkor sem biztos, hogy ez az adó kiegyensúlyozná a piacokat.

Globális piacon mindenhol adóztatni kellene a bankokat

Az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet a múltban többször hangoztatta, hogy a tranzakciós adó csak akkor működnék, ha világszerte bevezetnék. A brit kormány is ellenzi, hogy az EU önállóan cselekedjék, mert attól tart, hogy az adó módfelett sújtaná a londoni Cityt, a világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltató központját.

Az Európai Bizottság elvben szükségesnek tartja a tranzakciós adót. Június végén, előterjesztvén a következő hétéves, 2014-2020-as időszakra vonatkozó közös költségvetési tervezetét, a bizottság a lehetőségek között említette ezt a forrást is mint olyat, amellyel növelni lehetne a közös költségvetés közvetlen bevételeinek arányát. Több dokumentumban azonban a brüsszeli bizottság is utalt arra, hogy szélesebb nemzetközi együttműködés is kellene. A Nemzetközi Valutalap (IMF) tavaly óta több munkaokmányban fejezte ki kétségeit, de egyszersmind úgy véli, a pénzügyi tranzakciós adót "nem lehet elvetni adminisztratív alkalmazhatósági alapon", vagyis mert nehéz bevezetni és beszedni.

MTI, Privátbankár