2002 és 2011 között alig változott a magyarok embertársaikba vetett bizalma. Az általános bizalom átlagos szintje 2002 és 2004 között kismértékben nőtt, majd enyhén csökkenni kezdett. A bizalmat egy 0-tól 10-g tartó skálán pontozva 2011-ben a magyarok átlagosan alig több mint 4 pontot adtak, azaz az általánosított bizalom szintje még a közepes értéket sem éri el.
Forrás: TÁRKI havi Omnibusz-kutatások, 2002-2011
(0 = „egyáltalán nem bízik”, a 10 = „teljes mértékben megbízik”.)
Azt, hogy mennyire bízunk a másikban, nem befolyásolja a nem, a kor, valamint az, hogy mekkora településen lakunk. Az egyetlen tényező, mely erős hatást gyakorol a bizalomra, az iskolai végzettség: az iskolázottság szintjének emelkedésével nő a bizalom szintje is. Minden vizsgált évben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők minimum fele bízott a többi emberben, míg ugyanez az arány a legfeljebb alapfokú végzettségűek között 30-40% között mozog. A két csoport közötti különbség 2011-re csökkenni látszik az előző évekhez képest, ami az alapfokú végzettségűek erősödő, és a felsőfokú végzettségűek gyengülő bizalmának köszönhető.
Forrás: TÁRKI havi Omnibusz-kutatások, 2002-2011
A rendőrségbe vetett bizalom az ezredforduló óta lényegében változatlan, ahogy az Országgyűlésbe vetett bizalom szintje sem változik lényegében 2008 óta, és ez utóbbi rendre alacsonyabb is a rendőrséghez képest. Összességében a 0-10 közötti skálán a magyar lakosság átlagosan 5 pont körüli értéket ad a rendőrségbe vetett bizalom kérdésében, míg az elmúlt három évben ennél is kevesebbet, átlagosan 3-4 pontot adott az Országgyűlésnek, azaz egyik esetben sem éri el a bizalom szintje még a közepes értéket se, és ez a trend már évek óta így alakul.
Forrás: TÁRKI havi Omnibusz-kutatások, 2008-2011
Privátbankár