Nagy pénzt nyerhetsz az új IMF elnökkel

Bármilyen objektíven akarja megítélni az ember, hogy melyik jelölt a legmegfelelőbb a posztra, megfontoltan mérlegelni kell azt is, politikailag kinek nagyobb az esélye. Az IMF 1944 júliusi megalapítása óta az ügyvezető igazgató mindig is európai volt. Mindez az Egyesült Államokkal kötött “alku” része, amely alapján az USA vitte a Világbank vezető pozícióját, míg – mindeddig – Európa adta az IMF vezérét. Így egyszerűbb megérteni, miért is esett ki a versenyből Stanley Fischer, az izraeli jegybank elnöke. Annak ellenére, hogy Fischer lett volna – objektíven mérlegelve –, szakmailag a legalkalmasabb, mégis Lagarde asszony tűnik egyértelműen a favoritnak. Mindenesetre - bár Fischer kétségkívül üde intellektuális színfolt lett volna a szervezetben -, mind Lagarde, mind Carstens rendkívül felkészült, ám más-más szempontok alapján.

Christine Lagarde egyértelműen erős nemzetközi játékos. Franciaország pénzügyminisztereként nagy tiszteletnek örvend és megállta a helyét az EU adósságválságának kezelése terén is. Kiváló amerikai “háttérrel” is rendelkezik, mint a chicagói Baker & McKenzie ügyvédi iroda volt vezető partnere. Lagarde politikai ütőerőként az európai perspektívát képviselné a következő ügyvezető igazgatóként.

Agustin Carstensnek ellenben pragmatikusan nézve az életpályája és a jártassága is meg van ahhoz, hogy ő legyen a következő IMF-vezér. Az IMF korábbi ügyvezető igazgató-helyettesi, valamint jegybanki és miniszteri tapasztalata mellett, ami a leginkább mellette szól, hogy az IMF-ben egyre nagyobb szerepet játszó fejlődő gazdaságokat képviseli. Utóbbi a 2010-es G-20 találkozón mutatkozott meg leginkább, ahol a feltörekvők nagyobb szavazati arányhoz jutottak a Vautaalapban. Carstens lehet tehát a “bennfentes” választás az IMF-vezér posztjára.

A jelenlegi szavazatarányok az IMF-en belül a következők: Egyesült Államok 16,78 százalék, Japán 6,24 százalék, Németország 5,82 százalék, Franciaország és Egyesült Királyság egyaránt 4,3 százalék, míg az egyre jelentősebb gazdasági erőt képviselő Kína 3,82 százalék. Ez alapján a szavazási hagyományokat figyelembe véve Christine Lagarde a tuti befutó.

Meglepetés esetén robbanhat a kassza

Hasonlóan gondolkodnak a nagy internetes fogadóirodák is. Több helyen is lehet fogadást kötni Strauss-Kahn utódjának személyére, és mindenhol a francia pénzügyminiszter az abszolút favorit. A mexikói jegybankelnök győzelme a legtöbb helyen hétszeres pénzt fizet azoknak, akik nem hisznek a papírformában. Lagarde győzelmének a szorzója leginkább a Barcelona hazai mérkőzéseihez hasonlítható, ott lehet ilyen kevés pénzt keresni a papírforma győzelmeken.

Ami boríthatja a papírformát

Ahogy a világ jelenlegi legjobb csapata is betlizhet saját pályán, úgy vannak olyan taktikai megfontolások is, amelyek alapján még nincs lefutva a verseny. Először is, a világgazdaság legégetőbb problémája jelenleg az eurózóna perifériaállamainak adósságválsága. Az IMF eddig a mentőcsomagok egyharmadát finanszírozta, ám úgy tűnik a mentőöveknek se vége, se hossza. Félő tehát, hogy a Valutaalap tagállamai közt fokozódik majd a

Carstenst irányításával Európával kapcsolatban talán kissé semlegesebb álláspontot tudna képviselni az IMF, ha a szervezetet magát nem egy európai vezetné. Ha valaki tulajdonképpen a probléma része, ritkán kerül sor arra, hogy részt vehessen a gazdasági újjáépítésben. Egy másik gyakorlati megfontolás, amely Carstens mellett szól, hogy a Valutaalap de facto vezető szerepet játszik, amikor egy gyenge, eladósodott országot kiment a trojka (EU, ECB és IMF). Neki van meg a kellő tapasztalata, személyzete és modus operandija, hogy elnavigálhasson az összetett elemzések és a tervek végrehajtásának vizein. Agustin Carstens volt vezér-helyettesként már kellő tapasztalattal rendelkezik ebben, ráadásul ezáltal a szervezet munkatársai is jól ismerik.

Ugyanakkor annak ellenére, hogy, Carstens egy hajszálnyival jobb jelölt lehetne Christine Lagardenál,  tapasztalatai és érdemei alapján valószínűbb, hogy Christine Lagarde kerül ki győztesen a versenyből június 30-án. És őszintén szólva a nyertes személyétől függetlenül nem igazán látszana lényegi különbség az IMF irányvonalában.

Az Egyesült Államok és Európa előtt tornyosuló problémák elérték azt a pontot, ahol a bajok elodázása már semmiképpen sem jelent megoldást. Az IMF új vezérét az alapján kell majd megítélni, mennyire lesz képes ráébreszteni a világot, hogy az adósságválságok újabb adósságokkal való megoldása Japán elveszett évtizedeihez hasonló kimenetelhez vezet.

Privátbankár