A moszkvai régió saját kijózanító központok hálózatát hozza létre – adta hírül a Kommerszant című orosz napilap. A fővárosi önkormányzat a minap fogadta el az egészségügyi törvény erre vonatkozó módosításait. Igaz, sok pénzt nem fordítanak a fejlesztésre, mert a lap szerint az utcán ténfergő részegek a meglévő kórházakban vagy klinikákon kapnak majd segítséget.
A hatóságok becslései szerint évente körülbelül 10 ezer ember fogja igénybe venni az itteni kijózanító szolgáltatásokat, ami 15 millió rubelbe kerül a helyi költségvetésnek. (Ez persze elenyésző összeg az alkoholárusítás bevételeihez képest, és ma már nemcsak a vodkáról van szó.) Az önkormányzatok 2020-ban kapták meg a felhatalmazást saját kijózanító központok hálózatának létrehozására; ilyen létesítmények ma az ország egyharmadában működnek.
A törvénymódosítás kiterjeszti az önkormányzat hatáskörét egy olyan rendelkezéssel, amely lehetővé teszi „az alkohol, kábítószer vagy más mérgező anyagok hatása alatt álló személyeknek nyújtott segítséget”. (Ami eleve furcsa, hiszen a kábítószeres addikció speciális kezeléseket kíván.) A törvény kimondja, hogy a létesítményekben szakorvosok foglalkoznak majd a betegekkel. Igaz, ezek nem új épületekben működnek majd, és a már praktizáló orvosokat terhelik ezzel a nehéz szakmai feladattal.
A törvényjavaslat dokumentációja szerint 2024-ben 10 300 ittas állampolgárt vettek fel a regionális kórházakba, de „orvosi indikáció hiánya” miatt végül hosszabb kezelésben nem részesültek. Olga Otgyelnova, a regionális egészségügyi miniszterhelyettes egy konferencián azt mondta, hogy személyenként 1461 rubel lesz fejenként eme egészségügyi szolgáltatás költsége, de nem részletezte, hogyan jött ki az az összeg.
A Kommerszant visszatekintése szerint a Szovjetunió első kijózanító központja 1931-ben nyílt meg Leningrádban. 1940-ben a rettegett Lavrentyij Berija, a Szovjetunió belügyi népbiztosának parancsára az eredetileg az Egészségügyi Népbiztosság alá tartozó intézményeket az NKVD-nek adták át.
Ezzel egyidejűleg meghatározták a kezelés díját is: Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Tbilisziben és Bakuban akkor napi 40, „más településeken” pedig 25 rubel (az átlag munkabér 340 rubel volt). 1990-ben több mint 1200 kijózanító központ működött Oroszországban; 2006-ra számuk a felére csökkent, nem mintha ekkora mértékben csökkent volna az alkoholfogyasztás. Az okokat nem tárja fel a cikk.
A 2020-as törvénymódosítás egyik passzusa szerint újabban a regionális hatóságok felelősek az ittas személyek nyilvános helyeken történő segítéséért. Azaz, minden önkormányzat saját maga dönt a túlzott alkoholfogyasztás elleni harc módjáról.
A törvénymódosítás kezdetben tartalmazott egy olyan rendelkezést is, miszerint csak azokat a személyeket lehet kijózanító központokba szállítani, „akik elvesztették az önálló mozgás vagy a környezetükben való eligazodás képességét”, azaz tántorognak az utcán, de ez nem szerepelt végül a törvényben. Az orosz belügyminisztérium szerint a rendőrség évente 1 millió ittas személyt észlel közterületen és igazoltat nyilvános helyeken.
Fotó: DepositPhotos.com
A Kommerszant tudósításában az az érdekes, ami kimaradt belőle. Miszerint a részegség, az alkoholizmus csak akkor bűn és kíván rendőri beavatkozást, ha közterületen zavar másokat. Ennek a függőségnek az egészségügyi hátteréről, több százezernyi családot bomlasztó hatásáról a cikkben egy szó sem esik.
Az utóbbi 30 évben már nemcsak a vodkáról van szó, hiszen a világ összes italmárkája jelen van az orosz piacon. Igaz, a minőségi borfogyasztásnak nincs hagyománya – éppen most akarják felfejleszteni a bortermelést, de egy bizonyos réteg, amely többnyire „nem látszik” az utcán, már értékeli a whiskyt, ugyanúgy, mint a jó bort. A pezsgőt női italnak tartják, a sörnek nincs nagy becsülete – viszont vodkából ezerféle van.
A nyomor gondjait, a valahol mindig létező háború szörnyűségeit feledve, valamint enyhítendő a dermesztő szibériai hideget, ezt isszák évszázadok óta errefelé. E hagyományt visszaszorítani nehéz, hiszen a vodkagyáraknak ma már a minél nagyobb profit az érdeke. Félő, hogy a mostani nekibuzdulás sokat nem fog a helyzeten változtatni, legfeljebb több ember kerül be – néhány órás kezelésre – valamelyik kijózanító állomásra.
A kormány átalakítaná, megerősítené a jegybank tulajdonosi ellenőrzését, a felügyelőbizottság működését. 
