Thomas Ferenczi, a párizsi újság brüsszeli tudósítója írásának elején a brit The Guardiant idézi, amely szerint a pénzügyi válság óta Gordon Brown brit miniszterelnök és Nicolas Sarkozy francia államfő kölcsönösen tiszteli és kedveli egymást, társakká váltak. A Le Monde szerint az AFP francia hírügynökség is hasonlóan látja a korábban elképzelhetetlen "Brown-Sarkozy tandem előretörését".
A Le Monde úgy véli: Sarkozy soha nem titkolta Nagy-Britannia iránti csodálatát, elsősorban dinamizmusát és vitalitását kedveli. Brown feltehetően nem érez hasonlóan Franciaország iránt, de "tud pragmatikusan viselkedni". Mindkét vezető megértette, hogy hazai sikerük egyik feltétele az, hogy sikeresek legyenek a nemzetközi szintéren, amihez kölcsönösen hozzásegíthetik egymást - hangsúlyozza a francia lap. Miközben az Európai Unió harmadik nagy állama, Németország a The Economist című brit hetilap Hova lett Angela? című kommentárja szerint szinte teljesen kimarad a nemzetközi kezdeményezésekből és észrevehetetlenségével "tűnik ki", Brown és Sarkozy elfoglal minden terepet.
Brown euroszkeptikus, Sarkozy "inkább langyos európai" - fogalmaz a Le Monde -, de mindketten felismerték, hogy Európa hasznos lehet céljaik szempontjából. A brit miniszterelnök által Sarkozy jóváhagyásával kidolgozott európai bankmentő csomagok alkalmat teremtettek a két vezetőnek a szövetség megkötésére. Brown hazájában javított népszerűségén, Sarkozy az unió soros elnökeként a sajátján Európában.
A Párizs és London közti együttműködésnek köszönhetően indulhattak meg újra a tárgyalások Oroszországgal a partnerségi viszonyró (EU: újraindulnak a tárgyalások Moszkvával) , amelyeket az EU a grúziai orosz katonai beavatkozás miatt függesztett fel. A britek voltak a legkonokabbak, a franciák viszont párbeszédre szólítottak fel mindenkit. London azzal a feltétellel fogadta el a tárgyalások felújítását, ha Moszkva magatartását az EU határozottan elítéli. A Brown és Sarkozy közötti együttműködés végül legyőzte a széthúzást - mutat rá a Le Monde.
A lap arra is emlékeztet, hogy az európai védelmi politika beindítása is sokat köszönhet az újdonsült brit-francia együttműködésnek. Nagy-Britannia elfogadta, hogy hozzá kell járulnia az európai katonai kapacitások fejlesztéséhez, s Hervé Morin francia védelmi miniszter külön üdvözölte, hogy a kalózok elleni európai uniós légi és tengeri haderők brit parancsnokság alá kerülnek.
Arra a kérdésre, hogy a hamarosan véget érő francia EU-elnökség után is folytatódhat-e a francia-brit barátság, a Le Monde szerint egyelőre képtelenség válaszolni. Brown valószínűleg nem lesz igazán Európa-párti, de személyes érdeke úgy kívánja, hogy továbbra is együttműködjön a francia elnökkel.
Kamat után áfát is vágnak a britek
Franciaország bízik bennünk
Összeomlás határán: a font lesz az újabb célpont?
Washingtonban ki kell találni az új világrendet
MTI