Az unió 2008–2013-ra vonatkozó egészségügyi programjának egyik legfontosabb célkitűzése, hogy összehasonlítható adatokkal szolgáljon az európai polgárok egészségi állapotáról. E cél érdekében az EU nagy hangsúlyt helyez az egészségügyi mutatók kidolgozására, valamint az adatgyűjtésekkel kapcsolatos tevékenységekre.
Magyarországon 2009 őszén – a Központi Statisztikai Hivatal irányításával – került sor az első, nemzetközileg standardizált Európai lakossági egészségfelmérésre (ELEF), melyhez a válaszadóknak egy kisebb csoportján az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) táplálkozási és tápláltsági állapot vizsgálatot is lefolytatott. Az ELEF keretében 2009-ben a 15 éves és idősebb népességet vizsgálták. Az eredmények tehát a 14 éven felüli, magánháztartásban élő személyek egészségi állapotát és életmódját jellemzik, ugyanis a 15 év alattiak és az intézetben élők kimaradtak a felvételből.
1. Az egészség önértékelése, vélt egészség
A felnőtt lakosság túlnyomó többsége elégedett az egészségi állapotával vagy legalábbis megfelelőnek tartja azt. Mind a nők, mind a férfiak körében eléri, illetve meghaladja az 50%-ot azoknak az aránya, akik jónak vagy nagyon jónak vélik egészségüket. Rossz vagy nagyon rossz egészségről a nők 17, a férfiak közel 12%-a számolt be.
Az egészségi állapot az életkor növekedésével általában romlik. Míg a fiatalabb válaszadók (15–35 év közöttiek) 87%-a érzi magát jól, az idősebbek körében már sokkal kevesebben állítják ezt. A 65 éven felüliek 35%-a és a 75 éven felüliek 40%-a elégedetlen az egészségével.
2. Mennyit tehetünk egészségünkért?
Az egészséget befolyásoló tényezők közül az egyének lehetőségeinek, felelősségének megítélésében a válaszadók többsége egyetért azzal, hogy a biológiai adottságokon kívül főleg a hozzáálláson, az egészség megőrzésére tett erőfeszítéseinken múlik egészségünk. A férfiak 77,2%-a így vélekedik, a nők ennél valamivel pesszimistábbak: egynegyedük érzi úgy, hogy csak keveset vagy semmit sem tehet egészségéért. Az arányok a megelőző felmérés óta jelentősen javultak, ami arra utal, hogy a lakosság, ezen belül elsősorban a nők egyre jobban felismerik az egészségtudatos magatartás fontosságát. Korábban a nők 33%-a, a férfiak 25%-a állította azt, hogy az egészségéért nem sokat vagy semmit sem tehet. A férfiak nagyobb hányada van tisztában az egészséges életmód fontosságával, körükben mégis jóval magasabb azoknak az aránya, akik ritkábban keresik fel orvosukat, vagy egészségkárosító életmódot folytatnak.
3. Egészségi állapot miatti korlátozottság
Amennyiben az egyén (testi, lelki, szociális szempontú) egészségét aszerint határozzuk meg, hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani, akkor az egészségi állapot a korlátozottság mérése, mértéke által is leírhatóvá válik. Arra a kérdésre, hogy „Az elmúlt hat hónapban korlátozta-e valamilyen egészségprobléma a mindennapi tevékenységek elvégzésében, és ha igen, milyen mértékben?” a felnőtt lakosság 8,6%-a számolt be súlyos korlátozottságról. A nők nagyobb arányban érzik magukat korlátozottnak, mint a férfiak, ami megegyezik azzal, hogy az egészségi állapotukat általánosságban is rosszabbnak minősítették. A válaszadók mintegy egyharmada enyhe mértékűnek ítélte a korlátozottságát, többségüket azonban az esetlegesen fennálló krónikus betegség sem akadályozta a mindennapi életben.
A korlátozottság előfordulása korcsoportonként is nagyon különböző. A 15–29 évesek 85%-a egyáltalán nem érzi magát korlátozottnak, a középkorúak (45–59 évesek) közül már csak 53%, míg a 65 és a 75 éven felüliek korcsoportjaiban a korlátozottság nélkül élők aránya mindössze 36 és 15%, ezzel párhuzamosan a súlyosan korlátozottak aránya már 23, illetve 33%-ra emelkedik.
A felmérésben külön kérdés szerepelt a krónikus betegségek számbavételéről. Az adatok összevetéséből az derült ki, hogy a tartós betegség megléte még nem feltétlenül jelent korlátozottságot a mindennapi életben, de az is, hogy előbb-utóbb mindenkinél jelentkezik egy hosszan tartó egészségi probléma (a nyugdíjasok 93%-a válaszolta ezt). A férfiak kétharmadának, a nők közel háromnegyedének van tartós betegsége, olykor egyszerre több is, de ezek egy része olyan, amit a megfelelő gyógyszerszedés, kezelés, életmód tünetmentessé tud tenni, és nem okoz gondokat a mindennapi életben.
A férfiak 46, a nők 61%-a hord szemüveget vagy kontaktlencsét, ennek ellenére a lakosság 10%-a nagy távolságból (az utca másik oldaláról) már nem látja jól mások arcát, 18%-a nehezen vagy egyáltalán nem látja a nyomtatott betűket az újságban. A súlyos látássérültek aránya 1–2% körüli. Kismértékű hallásproblémával él a felnőtt lakosság kb. egytizede, nehezen vagy alig hallja a normál hangerejű beszélgetést, kisebb-nagyobb nehézségei vannak ezen a téren. A hallókészüléket használók aránya 2,4%, a férfiak és nők körében közel azonos. A súlyos hallássérültek hányada 1% alatti.
A férfiak egytizede, a nők 17%-a nehezen vagy alig tud eljutni 500 m távolságra sík terepen, segédeszköz, segítség nélkül. A 35–64 évesek körében még csak 10%-nak, a 65 éven felüliek között már 43%-nak jelent ez gondot, és 15% azoknak az aránya, akik erre már egyáltalán nem képesek. Problémát okoz a lépcsőn való közlekedés, a lehajolás, letérdelés a férfiak 11%-ának és a nők 20%-ának. A cipekedés nehézsége is főleg az idősebb életkorban jelentkezik.
A házimunka – egészségi állapota vagy idős kora miatt – nehézséget okoz a lakosság 17%-ának. A könnyű házimunkát ugyanezen okból érzi nehéznek 7%-uk, és változó mértékben, de segítségre van szüksége a válaszadóknak a hivatalos ügyek intézése, a bevásárlás, a főzés, a telefonálás során is. A fentiek közül legalább egy tevékenységhez igénybe tudott venni valamilyen segítséget a rászorulók 81%-a, ami nagy többségüknek elegendő is volt. Az önellátáshoz hasonlóan azonban 5%-uknak még több segítségre lett volna szüksége a háztartásban. A nehézségekkel küzdők egyötödének egyáltalán nincs támasza a napi teendők elvégzésében.
4. Prevenció
Adataink azt mutatják, hogy a lakosság nagy része rendszeresen részt vesz szűrővizsgálatokon, ellenőrizteti vérnyomását, vércukor- és koleszterinszintjét. Mintegy 95–96%-os azoknak az aránya, akiknek a vérnyomását már mérte egészségügyi dolgozó, és ezen belül közel 75% azoké, akikét egy éven belül ellenőrizték. A nők és férfiak között nincs lényeges eltérés ebben a tekintetben. Összességében a lakosság 65%-a volt koleszterinszint-mérésen élete során, ebből közel 70%-os arányban vannak azok, akik egy éven belül. A nők részvételi aránya néhány százalékkal magasabb, mint a férfiaké. A nőknek mindössze 51%-a vett részt mammográfiás vizsgálaton, 19%-uk az elmúlt évben, 22%-uk kevesebb, mint három éve, és 10,5%-uk három évnél is régebben. Minthogy ezt a szűrővizsgálatot a 45 év felettieknek ajánlják elsősorban, a részvételi arány a 45–64 éves korcsoportban kiemelkedő, majd lecsökken.
Legtöbben (közel 80%) a háziorvos javaslatára, vagy országos, illetve helyi szűrőprogram keretében, megelőzésképpen vettek részt a vizsgálaton. A népesség 26%-a kapott influenza elleni védőoltást, 60%-uk egy éven belül, a nyugdíjasok körében megközelíti a 80%-ot ez az arány.
5. Betegségek, gyógyszerszedés
A lakosság általános egészségi állapotára következtethetünk különböző betegségek előfordulási gyakoriságából. A kérdőíven felsorolt 25 egészségprobléma közül vezető helyen a magas vérnyomás, a mozgásszervi és a szív- és érrendszeri betegségek csoportja áll. Ezt a tényt az ellátórendszerből nyert morbiditási adatok is alátámasztják. Az életkor előrehaladtával a betegségek prevalenciája lényegesen emelkedik, kivétel ez alól az asztma, az allergia és az erős, migrénes fejfájás, melyek megjelenése a fiatalabb korosztályokban gyakoribb.
A magas vérnyomás előfordulási aránya a 15 éven felüli lakosság körében 32% körüli, a megkérdezettek 27%-a orvos által felírt gyógyszert is szed betegségének karbantartására. 2003-ban a megkérdezettek 29%-a jelzett ilyen problémát. A magasvérnyomás-betegség az idősödéssel az emberek egyre nagyobb hányadánál jelentkezik, a nyugdíjasok körében eléri a 65%-ot.
A szívbetegségek összesített előfordulási gyakorisága eléri a 30%-ot, bár az önbevallás miatt nem igazán különíthetők el a különféle betegségek, feltételezhető, hogy a szívbetegségre adott válaszok között jelentős átfedés van. A cukorbetegséget a megkérdezettek 8% körüli arányban említik, az érintettek 78%-a gyógyszert szed, 61%-uk cukorbeteg-diétát követ. Az idősödéssel a diabétesz kockázata is jelentősen növekszik, a nyugdíjasok 18%-a jelezte ezt az egészségproblémát.
A különböző allergiás megbetegedések is magas előfordulási gyakoriságot mutatnak (16%), de az allergiások 84%-a fordult ezzel orvoshoz, és csak 5%-uk szed orvos által előírt gyógyszert, míg mások (kb. 2%) a recept nélkül kapható készítményekben bíznak vagy más módon védekeznek (pl. kerülik az allergiát okozó helyzeteket, ételeket).
Krónikus depresszióról panaszkodik a megkérdezettek 6%-a, egyéb mentális betegség több mint 3%-ban fordul elő. Ugyanennyi az említett betegségek miatt gyógyszeres kezelésben részesülők aránya is, ez összesen megközelíti a 10%-ot, ami figyelmeztet arra, hogy a mentális zavarok is a leggyakoribb betegségek közé tartoznak. Figyelemreméltó ezen kívül, hogy 6% körüli a rendszeresen altatót szedők aránya, ami feszültségre, nyugtalanságra, szorongásra és stresszre utal. A megkérdezettek 20%-a jelezte, hogy sokat idegeskedik és gyakran érzi magát kimerültnek, folytonos fáradtságra pedig egyharmaduk panaszkodott.
6. Balesetek
A balesetek aránya viszonylag csekély: legnagyobb arányban (4,2%) az otthoni balesetek fordultak elő, ezek 78%-a egészségügyi ellátást igényelt, míg a 2,1%-os arányú közlekedési baleseteknek csak 64%-a. Szabadidős tevékenység közben sérült meg a válaszadók 2,6%-a, az iskolai és munkahelyi balesetek aránya mindössze 1,3 és 0,2%.
7. Egészségügyi ellátások igénybevétele, elégedettség
A háziorvosi, fogorvosi, szakorvosi, kórházi ellátásokról általában a megkérdezettek 87–97%-a nyilvánított véleményt. Háziorvosát a lakosság 76%-a rendszeresen, évente legalább egyszer felkeresi, a válaszadók 39%-a csak egyszer-kétszer, a többiek ennél gyakrabban (a betegek évente átlagosan 8 alkalommal jelennek meg orvosuknál). A válaszadók legnagyobb mértékben a háziorvosaikkal vannak megelégedve (83% elégedett vagy nagyon elégedett és csak 5% elégedetlen), egy ötfokozatú skálát alapul véve 4,05-re értékelték a szolgáltatás minőségét. Fogorvosát a többség legalább kétévente felkeresi.
A kórházi ellátást az elmúlt egy éven belül a válaszadók 14,3%-a vette igénybe fekvő betegként, legalább egy éjszakát a kórházban töltve. Egynapos ellátásban (amikor nem kellett a kórházban aludnia) 9%-uk részesült, egyharmaduknál erre egy éven belül többször is sor került.
8. Alternatív gyógymódok, kezelések
A kiegészítő vagy alternatív gyógymódok közül legelterjedtebbek a fürdőkúrák, gyógyvizes kezelések, melyeknek hazánkban nagy hagyománya van, és amelyekhez orvosi rendelvényre is hozzá lehet jutni. A megkérdezettek több mint 10%-a vette igénybe az előző év során kimondottan terápiás céllal a gyógyfürdők szolgáltatásait. Az újabb, alternatív gyógymódok közül a homeopátia, akupunktúra, fitoterápia és egyéb kezelések említése mindössze néhány százalékos (5% alatti), ami arra utal, hogy társadalmunkban még mindig a hagyományos medicinában bíznak a legtöbben. Ugyanakkor a megkérdezettek több mint egyharmada szedett gyógyszert, vitamint, táplálékkiegészítőt orvosi javaslat nélkül a felmérést megelőző két hétben.
9. Egészség-magatartás
Az egészségi állapot nem csupán a genetikai adottságok, illetve az egészségügyi ellátórendszer minőségének a függvénye. Egészségünk alakításáért nagy részben mi magunk vagyunk felelősek, hiszen egészségmagatartásunk, káros vagy éppen hasznos életmódbeli szokásaink számos betegség kialakulásához/megelőzéséhez hozzájárulhatnak.
Testsúly
Az átlagosnál magasabb testsúly kiemelkedő egészségi kockázati tényező. A túlsúly többek között emeli a szívkoszorúér-betegségek, az ischaemiás stroke és a cukorbetegség valószínűségét, és növeli egyes daganatos megbetegedések kialakulásának esélyét is. Az eredmények szerint a 15 év feletti lakosság több mint felének (53,7%) a kívánatosnál magasabb a testsúlya, minden ötödik felnőtt pedig egyenesen elhízott. Az önbevalláson alapuló értékek szerint a nők körében valamivel kevesebb az elhízottak, illetve a túlsúlyosak aránya, mindkét kategóriában a férfiak vezetnek.
Testmozgás
A testmozgás a preventív egészség-magatartási tényezők közé tartozik, azaz a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti bizonyos betegségek bekövetkeztének kockázatát. A felnőtt lakosság fele (49,7%) egyáltalán nem végez intenzív testmozgást, harmada (33,4%) még mérsékelt testmozgást sem, ötöde (21%) pedig nem is gyalogol még napi tíz percen keresztül sem.
Dohányzás
A dohányzás az egyik legjelentősebb életmódbeli kockázati tényező: jelentősen növeli bizonyos daganatos, szív- és érrendszeri és légzőszervi betegségek bekövetkeztének valószínűségét. A felmérés adatai szerint a 15 éves és idősebb lakosság csaknem harmada dohányzik (31,4%), többségük napi rendszerességgel. A férfiak körében 10 százalékponttal magasabb a dohányosok aránya a nők esetében megfigyelhetőnél.
Alkoholfogyasztás
A túlzott alkoholfogyasztás a dohányzás mellett a másik kiemelkedő fontosságú, az egészségre káros hatást kifejtő egészség-magatartási tényező. A nagyivás jelentősen növeli egyes betegségek (például májcirrózis, stroke, daganatos megbetegedések, születési rendellenességek) gyakoriságát és a korai halálozások számát. A mértékletes ivás ugyanakkor csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát az absztinensekhez és a nagyivókhoz viszonyítva.
Az önbevalláson alapuló adatok elemzése szerint a felnőtt lakosság 4,6%-a tartozik a nagyivók közé (a nők közül csupán minden századik, a férfiak közül viszont minden tizenkettedik). A nők fele, a férfiak csaknem negyede állította magáról, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholos italokat. A nagyivók legmagasabb arányban (11,4%) a középkorú férfiak, míg az absztinensek az idős nők (66,9%) körében fordulnak elő.
Küzdjön autogén tréninggel az allergia ellen
Mi lett az első újinfluenzás beteggel?
Rák ellen nem véd a zöldség, de másra jó
Privátbankár