A 2010-es magyar pillanatkép több szempontból hasonlított a 2003-as szlovákiai állapotokra. A szlovák társadalmi-gazdasági fejlődés 2004 előtt nem tartott lépést a többi visegrádi országéval, illetve Magyarország felzárkózása is elmaradt ezen országok mögött 2004 után. Az EU-15 átlagához történő felzárkózási folyamat lassúságát mindkét országban ugyanaz a gazdasági tünetcsoport kísérte: magas munkanélküliség (és/vagy inaktivitás), illetve alacsony foglalkoztatottság. Az azonos felzárkózási stratégia, azaz a tőkebeáramláson alapuló gazdasági modernizáció Magyarországon akkor fulladt ki, amikor Szlovákiában még csak éppen beindult. Az 1999–2000-ben jellemző recesszió közeli helyzet után a lassan meginduló gazdasági növekedés előállt helyzet kedvező körülményeket biztosított a nagyobb léptékű reformok (például adóreform) számára Szlovákiában, a 2010-ben megindult és várhatóan fennmaradó növekedés pedig a magyarországi intézkedéseknek teremet táptalajt – állapítják meg.
Munkanélküliek ellátása és táppénz
Az IDEA úgy látja: a munkanélküli-ellátást érintő intézkedéseket és terveket vizsgálva számos párhuzamosságot találunk a két ország között. A magyar kormány tervei szerint az ellátás plafonja megszűnne, csökkentették az igénybe vehető ellátás időtartamát, viszont a helyettesítési rátát (az ellátás összege és az ellátás igénybe vétele előtti időszak keresetének a hányadosa) viszont emelnék. Az ezeknek megfeleltethető szlovák intézkedések során az ellátási plafont emelték, csökkentették az ellátás időtartamát, de a helyettesítési rátát inkább csökkentették. A tervezett magyar intézkedések eredményeként 2012-től az álláskeresési járadék igénybe vételének három hónapra mérséklése Európa legrövidebb munkanélküli-ellátását jelenti majd. A Széll Kálmán Terv azonban eltörölné a munkanélküli-ellátás kimerítése után következő formát, az álláskeresési segélyt is. A magyar kormány üzenete az elemzés szerint világos: a konvergenciaprogramban relatíve bőkezűnek minősített ellátást kívánják csökkenteni, úgy, hogy közben fokozatosan csökkentik a korábbi állapothoz képest megnövelt helyettesítési rátát, pontosan a munkára ösztönzés érdekében. Ez utóbbi a szlovák intézkedéseknek is deklarált célja volt.
Fontos látni, hogy a magyar kormány önmaga választja meg az intézkedéscsomag elemeit, önszántából merít a korábbi szlovák strukturális reformokból, nem a piacok, vagy szupranacionális intézmények kényszerítik ezt ki. Ezt támasztja alá a kormány retorikája is – áll az IDEA elemzésében. |
Adóátrendezés
Kelet-Közép-Európában a 2000-es évek első felétől egyre több ország tért át az egykulcsos jövedelemadózásra. Szlovákia után a térségben Magyarország következett, a szlováknál azonban a szuperbruttósítás miatt egyelőre csak csak névlegesen alacsonyabb kulccsal. A magyar gyakorlattal ellentétben deklaráltan a potenciális vesztesek kompenzálása miatt ugyanakkor Szlovákiában jelentősen nőtt a 0 százalékos jövedelemi sáv a reform előtti állapothoz képest. Szlovákiában a szegényebb társadalmi rétegek adminisztrációs terhekkel járó, rászorultság alapján folyósított gyermektámogatása megszűnt, az alanyi jogon járó támogatás összege pedig a kétszeresére emelkedett. A gyermekek után járó adókedvezmény mértéke jelentősen csökkent. A magyar és szlovák szját érintő intézkedésekben az a közös, hogy a szociálpolitikai célokat nem az előbbi révén kívánják megvalósítani - hangsúlyozzák.
Magyarországon 2010-ben és Szlovákiában 2003-ban nemcsak a személyi jövedelemadózás reformja történt meg, hanem átfogó adóátrendezésre is sor került. Ennek csak egyik eleme volt a már említett egykulcsos személyi jövedelemadózás, a másik fontos rész a társasági adózás átalakítása. Szlovákiában 25 százalékról 19 százalékra csökkentették a társasági adókulcsot. A magyar intézkedés a kis- és középvállalkozások terheit mérsékelte szelektíven, 500 millió forint adóalapig a profit 10 százalékos kulccsal adózik, azaz valójában progresszívvé vált a társasági adó. Szlovákiában főként a nemzetközi adóversenyre, valamint a korábbi társasági adószabályozás áttekinthetetlenségére hivatkozva mérsékelték a kulcsokat, ennek ellentételezéseként azonban kivezették a szerteágazó kedvezményeket, így a lépés közvetlenül szélesítette az adóalapot.
Munkaügyi kapcsolatok újraszabályozása
Szlovákiában a reformok egyik kulcseleme volt a munkaügyi kapcsolatok átfogó újraszabályozása. Az intézkedések fő irányát az elbocsátás költségeinek csökkentése, a rugalmasabb munkaidő- és túlóra-szabályozás, illetve a vállalkozások adminisztratív terheinek mérséklése jelentette. Rugalmasabb lett a határozott idejű munkaszerződés és a részmunkaidős munkavégzés, a munkavállalók törvényben rögzített védelme azonban ezekkel párhuzamosan alacsonyabb szintre került.
A magyar intézkedéseknek egyelőre csak az iránya ismert, de az elemzés szerint feltételezhető, hogy a szlovák példa lebeg a döntéshozók szeme előtt. A magyar kormány vizsgálja végkielégítések és a felmondási idő csökkentésének lehetőségeit, valamint könnyíteni kíván a kis- és közepes vállalkozásoknál a munkaerő felvétele és elbocsátása által implikált terheken. A kormánytisztviselők felmondási idejét maximáló szabályozás már korábban életbe lépett. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon az elemzés szerint igen magas a végkielégítések összege, különösen a 10 év feletti munkaviszonnyal rendelkezőknél, emellett napirenden van a fizetett szabadnapok számának, illetve a bérpótlékok csökkentése is.
További párhuzam a két ország között, hogy egy Szlovákiában benyújtott törvénytervezetben a próbaidő hat hónapos kötelező kiterjesztésének lehetősége is szerepelt, ezt azonban végül elvetették. A Széll Kálmán Tervben ugyanakkor felbukkan ez az intézkedés.
Privátbankár