Szűnni nem akaró vonzalom: még mindig sokan az aranyba menekítik pénzüket

A gyenge reálgazdasági mutatók méregként hatnak a részvénypiacokra, az aranynak viszont kedveznek. Így történt ez az elmúlt héten is, amely csalódottsággal kezdődött, miután a világ vezető jegybankelnökeinek szimpóziuma mindössze a „W” alakú recesszió veszélyét állapította meg, de nem vázolt fel semmiféle eszközt a konjunktúra élénkítésére. A hét közepén aztán a görög adósságprobléma jelentkezett vissza teljes lendülettel egy rövidke nyári szabadságról azzal, hogy aligha lesz képes teljesíteni a nemzetközi segélycsomag esedékes részletének fejében vállalt takarékossági programot. A pénteki nap pedig az amerikai foglalkoztatási adatokra való várakozásban telt, majd lehangolóan zárult, miután kiderült, hogy nem csökkent a magas munkanélküliség az Egyesült Államokban. Ez pedig a világgazdaság motorjának számító amerikai gazdaság megtorpanására utal.

Miután a gazdaságpolitika a hét folyamán ilyen tökéletesen megágyazott az aranynak, semmi sem gátolta a nemesfémet abban, hogy ismét célkeresztbe vegye az eddigi történelmi rekordját. Két hete az azonnali kereskedésben egyszer már 1.911 dollárig emelkedett egy uncia ára, de akkor onnét 200 dollárt gyorsan vissza is korrigált. Az elmúlt hét végére ismét hajszálnyira megközelítette a kurzus ezt az értéket, és a londoni fizikai kereskedésben csaknem 5%-os heti pluszban, 1.875,25 dolláron zárta a hetet. És bár az év eleje óta immár 35%-os pluszt (forintban 26,44%) könyvelhetett el az arany világpiaci árfolyama, általános elemzői vélemény, hogy az emelkedés még egy jó ideig tovább folytatódhat.

Kína és India is húzza a piacot

Az időnként felerősödő kockázatkerülés mellett az állandó aktualitásnak örvendő inflációs félelmek jelentik világszerte az értékállósága miatt népszerű arany legfőbb hajtóerejét. A befektetők abban bíznak, hogy egy uncia arany két év múlva is azonos vásárlóértéket fog képviselni, mint napjainkban, legyen annak majdani nominális ára 2.000 vagy éppen 5.000 dollár. Hitükben egy lehetséges spekulációs buborék kialakulása sem ingatja meg a megtakarításaik számára menedéket keresőket. Számukra meggyőző ellenérv egy buborékkal szemben az, hogy az arany 80-as évekbeli szárnyalása óta a jegybanki pénzmennyiség a 13-szorosára hízott, míg az aranyár mindössze valamivel több mint a duplájára emelkedett. Az utóbbi tíz év összehasonlítása az arany 1970-től 1980-ig tartó bikapiacával szintén kínál látszólag meggyőző érveket arra, hogy miért lehet elhamarkodott már most párhuzamot vonni a piac akkori túlkapásaival. Akkor tíz év alatt 2.300%-ot nőtt az arany árfolyama, míg a mostani évtized termése „mindössze” 650% (250 dollárról 1875,25 dollárra). Az 1980-as spekulációs lufi kidurranásának végnapjaiban röpke két hónap alatt 100%-os növekedést produkált az árfolyam. Ha most hasonló stádiumban lenne a buborék, akkor aktuálisan éppen a 3.000 dollárt kéne, hogy ostromolja a jegyzés.

Mindazonáltal nem csak a rossz makrogazdasági hírek és befektetői félelmek fűtik jelenleg a nemesfém árának emelkedését. Indiából és Kínából szüntelenül érkezik egy valós fogyasztói szükségletet megtestesítő reálkereslet is. A Delhitől Pekingig érő aranytengelynek köszönhetően a most következő őszi hónapok hagyományosan erős keresletet generálnak nemzetközileg az ékszeripar háza táján.

Privátbankár