Bár Izrael és az Egyesült Államok is azt remélte, hogy a háború első heteiben sikerül majd lázadást szítania Iránban a rezsimmel szemben, és így hamar le lehet majd zárni a beavatkozást, ezek a remények mindeddig nem teljesültek, írta tényfeltáró riportjában a New York Times több mint egy tucat jelenlegi és korábbi amerikai, izraeli és egyéb nemzetiségű tisztviselővel folytatott háttérbeszélgetése alapján.
A Moszad titkos terve
Az amerikai napilap szerint a Moszad vezetője, David Barnea a háború előtt egy tervet tett le Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő asztalára. Ez arról szólt, hogy Izrael hírszerző titkosszolgálata valószínűleg képes lesz „beizzítani” az iráni ellenzéket, azaz felkeléseket és lázadásokat szítani, amelyek akár az iráni kormány összeomlását is eredményezhetik a háború elején. Barnea a Trump-adminisztráció magasrangú képviselőinek is bemutatta a tervet januári washingtoni látogatásán.
Bár az elképzelés életképességét magasrangú amerikai és más izraeli hírszerzések tisztviselői is kétségbe vonták, az izraeli miniszterelnök elfogadta azt, és Trump is optimista volt annak sikerét illetően.
Azt remélték, hogy az iráni vezetők – elsősorban a legfelsőbb vezető, Ali Hámenei ajatollah – likvidálása és a rezsimváltást elősegíteni hivatott „hírszerzési műveletek” tömeges tüntetésekhez vezetnek majd, ami az iráni rendszer és így a háború gyors végét fogja eredményezni.
Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
„Végül Irán nagyszerű, büszke népének azt mondom ma este (…), hogy ha készen vagyunk, vegyétek át a kormányotokat”, jelentette ki Trump február 28-án, az Irán elleni izraeli-amerikai támadások megindulásakor. Hasonló üzenetet fogalmazott meg ezen a napon Netanjahu is:
„Ne szalasszátok el a lehetőséget, amely egyszer adódik egy generáció életében (…) Hamarosan eljön a pillanatotok, a pillanat, amikor ki kell mennetek az utcára tömegesen, ki kell mennetek az utcára, hogy befejezzétek a munkát, és megdöntsétek az életeteket megkeserítő horror rezsimet”, fogalmazott az izraeli kormányfő.
Elmaradt a lázadás – de miért?
Az illegálisan indított háború már csaknem egy hónapja folyik, az iráni nép azonban mindmáig nem lázadt fel a kormánya ellen. Az amerikai és izraeli hírszerzés szerint a teokratikus vezetés meggyengült ugyan, de messze nem omlott össze, és az „iráni katonaságtól és rendőrségtől való széleskörű félelem” letörte a lázadások kifejlődésének esélyét.
Az iráni vezetés nemcsak helyén maradt, hanem fájdalmas ellencsapásokra is képes volt Izraelben, ráadásul a közel-keleti energetikai létesítmények elleni támadásokkal és a Hormuzi-szoros lezárásával globális gazdasági felfordulással fenyegető szintre eszkalálta a konfliktust.
De mi az oka annak, hogy az irániak nem lázadtak fel? „Sok tüntető azért nem megy ki az utcára, mert [fél, hogy] lelövik. Ugyanakkor van egy másik tényező is: az emberek egy része csak jobban szeretne élni. (…) Ők ugyan nem szeretik a rezsimet, de nem akarnak meghalni emiatt. Ez a 60 százalék ezért otthon fog maradni”, mondta Nate Swanson, az amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház korábbi tisztviselője az amerikai lapnak.
Swanson, aki tavaly júliusig része volt az Iránnal tárgyaló amerikai küldöttségnek, az amerikai kormányon belül sosem látott „komoly tervet” egy iráni lázadás kitörésének elősegítésére.
Amerikai katonai vezetők pedig egyenesen arra figyelmeztették Trumpot, hogy az irániak nem fognak az utcán tüntetni a kormány ellen, amíg az Egyesült Államok és Izrael bombázza az országukat.
Hírszerző tisztek szintén alacsonynak ítélték annak a valószínűségét, hogy tömeges lázadás tör ki a teokrata kormány ellen, illetve hogy az amerikai-izraeli támadás egyfajta polgárháborút robbant majd ki.
Sőt, N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő már a tavaly júniusi 12 napos háború során arról beszélt lapunknak, hogy az akkori izraeli támadás nyomán a lakosság egy tömbben sorakozott fel – nem a rendszer, hanem a haza mögé.
A kurd vonal is befuccsolt
A Moszad terve, amelynek számos eleme továbbra is titokban marad, nemcsak a lázadások kirobbanásával számolt, hanem az észak-iraki kurd milíciák iráni inváziójával is. Az izraeli titkosszolgálatnak ugyanis régóta kapcsolata van a kurdokkal, akiket amerikai tisztviselők szerint mind a Moszad, mind az egyik legfontosabb amerikai hírszerző szervezet, a CIA fegyverekkel és más módon is támogatott az elmúlt években. A mostani háború első napjaiban pedig az izraeli légierő azért is támadott Irán északnyugati részén katonai és rendőrségi célpontokat, hogy szabaddá tegye az utat a kurd erők előtt.
A kurd offenzíva azonban – hasonlóan a háború alatti iráni felkeléshez – mindmáig elmaradt. Az amerikai elnök ugyanis a háború kitörése után egy héttel, szembehelyezkedve az izraeli tervekkel, kifejezetten arra kérte a kurd vezetőket, hogy ne küldjenek milíciákat Iránba.
Bafel Talabani, a Kurdisztáni Patrióta Szövetség nevű iraki kurd párt elnöke pedig a Fox Newsnak azt mondta, hogy nincsenek ilyen tervek, és egy ilyen invázió a várttal ellentétes hatású lenne: egyesítené az irániakat a szeparatistákkal szemben.
Ráadásul Törökország – amely régóta harcol a kurd szeparatistákkal saját határain belül – figyelmeztette Washingtont, hogy ne támogasson semmilyen kurd beavatkozást.
Forgatókönyvek rendszerváltásra
Összességében a CIA hírszerzői is úgy ítélték meg már a háború előtt is, hogy az iráni kormány teljes összeomlása valószínűtlen. Amerikai tisztviselők arra is felhívták a figyelmet, hogy a januári tömeges tüntetéseket is sikerült relatív hamar elfojtania a hatalomnak – az összecsapásokban sok ezer tüntető és több száz rendfenntartó vesztette életét. (Izraeli sajtójelentések szerint az akkori demonstrációk kirobbantását és egyes tüntetőcsoportok felfegyverzését szintén segíthette az izraeli titkosszolgálat.)
A Moszad egyébként korábban még szintén elvetette az iráni tüntetések szításának ötletét, és abban reménykedett, hogy az iráni rezsim – a gazdasági szankciók, valamint az iráni katonai vezetők és atomtudósok Izrael általi likvidálása révén – végzetesen meggyengül, és behódol az izraeli és amerikai igényeknek. Ez azonban nem történt meg, így a jelek szerint Izrael is új módszerhez folyamodott.
A New York Times szerint Netanjahut mindenesetre frusztrálta, hogy a Moszad ígéretei egy (újabb) felkelés kirobbantására egyelőre nem teljesültek. Izraeli tisztviselők ugyanakkor még nem adták fel a reményt, hogy a kormányellenes irániak mégis szembeszállnak majd a hatalommal.
A szakadék szélén
Az iráni rezsimnek mindenesetre sikerült nyeregben maradnia, és a közel-keleti energiainfrastruktúra további támadásával, valamint a Hormuzi-szoros zárva tartásával olyan szintre eszkalálhatja a konfliktust, amely – mint jeleztük – már nemcsak a térséget, hanem gazdaságilag szinte az egész világot szíven ütné. Ez pedig komoly zsarolási potenciál Teherán kezében.
Ez a háború „az emberiség történetében a legnagyobb fenyegetés az energiabiztonságra nézve”, jelentette ki Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezetője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak.
Szerinte lehet, hogy a politikai döntéshozók még nem fogták fel a probléma súlyosságát, az olajkínálatot tekintve pedig már most nagyobb a visszaesés, mint az 1973-as és 1979-es olajválság idején együttvéve volt.
Trump a hétvégén – 48 órás ultimátumot adva – katonai csapással fenyegette meg az iráni erőműveket is, amennyiben Irán nem nyitja meg teljesen a Hormuzi-szorost. Válaszul Irán jelentős közel-keleti energialétesítményeket is csapásokkal fenyegetett meg.
Most – úgy tűnik – mindenki visszatáncolt a szakadék széléről: Trump hétfői bejelentése szerint elhalasztotta a csapásokat, sőt, szerinte az Egyesült Államok és Irán tárgyal „az ellenségeskedés teljes befejezéséről”. A hírre az olaj és a gáz ára azonnal esni kezdett a nemzetközi piacokon.
