Új kedvencet találtak a befektetők Ázsiában

A gazdasági pangás, a korrupció és a bizonytalanság évei után Indonézia hamarosan ugyanolyan figyelmet kaphat a befektetők részéről, mint Kína és India.

A The New York Times külön méltatást szentelt az országnak és fővárosának, Jakartának, ahol az egyre zsúfoltabb közlekedés és az óriási bevásárlóközpontok sokasodása tanúskodik a középosztály növekvő erejéről. Délkelet-Ázsia legnagyobb országában a második negyedévben 6,2 százalékkal nőtt a GDP az előző év hasonló időszakához képest. 2009-ben 4,5 százalékos volt a gazdasági növekedés éves üteme.
   
A tőzsde új csúcsokat ért el és az idén és Ázsia legjobban teljesítő részvénypiacai közé emelkedett, január 1. óta több mint 20 százalékos növekedést produkált. Az indonéz rúpia csaknem 5 százalékkal értékelődött fel a dollárhoz képest, ez a legjobb idei teljesítmény Ázsiában a jen mellett.
   
Az országba visszatértek a külföldi befektetők, akiknek száma az 1997-es ázsiai gazdasági válság után évekre megcsappant. Az idei második negyedévben indonéziai közlés szerint 3,7 milliárd amerikai dollárnak megfelelő közvetlen külföldi befektetés történt, ez 51 százalékkal haladja meg a tavalyit. Az ország jó úton jár ahhoz, hogy felülmúlja a 2008 évi 14,87 milliárd dolláros számot.

A NYT idézte Fauzi Ichsan jakartai elemzőt: "Ázsiában sokan felteszik a kérdést, hogy Kína és India után hol fektessenek be. És a válaszuk Indonézia lesz, ennél mi sem természetesebb."

Ez a muzulmán többségű demokrácia, amely egyike a világ legnépesebb országainak, sokak szerint hamarosan ugyanolyan figyelmet kap majd a befektetők részéről, mint ma Kína és India. Igaz, a tartós fejlődést még számos tényező akadályozza. A korrupció elleni küzdelemben voltak sikerek, de a befektetők szóvá teszik az ellentmondásos szabályozásokat és a munkaügyi törvényeket, amelyek gátolják az alkalmazottak elbocsátását. Az 1997-es gazdasági válság óta kevés infrastruktúra épült, és éveken át áramszolgáltatási zavarok bénították meg az ország különböző részeit. Az oktatási rendszer sikereket ért el ugyan az analfabetizmus elleni harcban, ám az egyetemi és kollégiumi rendszer elavultnak tekinthető. 
   
Mégis úgy tűnik, hogy több mint egy évtizeddel a Suharto-diktatúra 1998 évi zűrzavaros bukása és az azt követő aggodalmak után - sokan attól féltek, hogy az ország széthullhat a szeparatista csoportok és a harcos iszlamista mozgalmak következtében - úgy tűnik, Indonézia végre stabilizálódott. Az ország gazdag olyan természeti kincsekben, mint a pálmaolaj, a réz és a fa - amelyek iránt nagy a kereslet Kínában.
   
Gita Wirjavan, a kormány beruházási hatóságának vezetője úgy látja, hogy a gazdaságilag és politikailag stabilabbá vált Indonézia, ahol a munkaerő még viszonylag olcsó, hasznot húz abból, hogy a régióban lévő versenytársainál viszont drágul. Ezért mind több tajvani, koreai és japán cég telepíti át üzemeit Vietnamból és Kínából Indonéziába.

MTI