Fejvadászok, személyzetisek, mostantól végtelenül egyszerű lesz melótok, nem kell alaposan kikérdezni egy jelentkezőt, nem kell rejtett hibáit és erényeit kikémlelni, rátermettségét próbára tenni, elég megkérdezni az illetőtől, mikor született. Igen, az asztrológia most már a személyzeti munkában is átvette az uralmat, legalábbis egy igen alapos internetes elemzés szerint, amely nemcsak hogy a vezetői alkalmasság különféle csillagjegy-meghatározóit rögzíti, hanem az illetőnek ajánlott foglalkozásokat is.
Például az egyik csillagkép szülöttei nem is a vezérigazgatói posztra alkalmasak, hanem a vezérigazgató titkárnőjének a posztjára, annyira jó stratégák; mármost persze ha egy ilyen különlegesen alkalmatos személy inkább titkárnőként kell, hogy kézben tartsa a szálakat, az persze nem csak a személyiségről, de az adott vállalat belső működéséről is sokmindent elárul. Ha egy másik jegy szülötte túlságosan nagylelkű és optimista, logikus, hogy inkább való utazó ügynöknek és papnak, mint vállalatvezetőnek, az viszont kissé riasztó a számomra, hogy az alapos elemzés a nem racionális, álmodozó, kiszámíthatatlan személyiségnek ajánlja egyebek mellett az orvosi foglalkozást. El is képzeltem hirtelen, miként kezd váratlanul romantikus álmodozásba szikével a kezében egy sebész a műtőasztal felett.
Tettem egy röpke próbát itt kora hajnalban, a szerkesztőségben is, kollégáim egyike például nem annyira közgazdasági újságíró kellene, hogy legyen csillagjegye szerint, hanem pszichológus, nőgyógyász, esetleg nyomozó. Hírszerkesztő kolléganőm pedig lehetne színész, divattervező, magas rangú katonatiszt vagy köztársasági elnök. Utóbbi tisztségre érdekesmód nem reagált feltűnően, de a tiszti pályalehetőség láthatóan felkeltette az érdeklődését, azonnal ki is húzta magát és büszkén bejelentkezett vezérőrnagyként.
No persze nem hagyhatom ki magamat sem a sorból. Ahhoz képest, hogy tavaly voltam harminc éve rádiós, számomra a javasolt foglalkozás: agrármérnök, kertész, bármi, csak mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenység legyen. A jellemzés szerint higgadt fickónak kell lennem, ettől vagyok az agrárvilágra predestinálva, node szerintem meg épp az az igazán izgalmas, ha az ember a higgadtságát éppenséggel nem egy olyan higgadt, nyugodt környezetben képes megtartani, mint a legelők és szántóföldek lankás világa, hanem egy olyan mindig kissé zaklatott szituációban, mint mondjuk egy rádió szerkesztősége és egy élő adás.
Azért megpróbáltam felidézni, milyen szálak kötnek mégis a mezőgazdasághoz. Nos egy komoly élményem bukkant elő, egy sikoly. A gimnáziumban, ki tudja, miért, gyakorlati foglalkozáson kertészetet tanultunk, a sikoly a tanárnőmtől eredt, amikor gyomnak néztem a krizantémjait, és egyetlen - kétségkívül higgadt - mozdulattal mindet lesarlóztam.