
Ugyanakkor a tudósok, akik a népegészségügyi logikát a gazdasági következmények számbavételével együtt alkalmazták, azt is végiggondolták, hogy ha a nagyon zsíros, nagyon cukros vagy nagyon sós kaják ára meredeken felszökne, akkor milyen más, nem annyira zsíros, cukros vagy sós táplálék után néznének azok, akik ragaszkodnak az egészségtelen táplálkozáshoz. Innentől kezdve egy nehezen követhető spirált vázolnak a kutatók, míg el nem jutnak a zsíros-cukros és sós élelmiszereket helyettesítő kevésbé zsíros-cukros és sós termékeken át az egyáltalán nem zsíros, cukros és sós táplálékok fogyasztásának lehetséges harmadik fokozatáig.
De gondolkodnak egy még ennél is radikálisabb rendszeren, ennek pedig az a lényege, hogy nem csak a zsíros, cukros és sós élelmiszereket vennék számba, hanem minden élelmiszert, bizony, valamennyi terméket egészségessége szerint pontoznának, és ha ezt a lehető legszigorúbb adóztatási szekvenciával kapcsolnák össze, akkor a szívbetegségekben elhalálozottak éves számát 3200 fővel lehetne csökkenteni.
- Több jut italra, mint egészségre - Adjon valami erőset! Nem merünk beteget jelenteni - Kezd alábbhagyni a magyarok öngyógyító kedve - Egészségtelenül élünk - na és? |
Nem tudom, egy biztos, Magyarországról nézve a dolgot, a zsíradó esélye is elolvad, mint a zsír. Egyrészt nálunk az emberek a britekhez képest sokkal inkább szeretik a hasukat, másrészt sokkal kevésbé törődnek az egészségükkel, harmadrészt most különösen érzékenyek árra és adóra. Vagyis: ha a kormányzat ezzel próbálkozna, akkor sokan elutasítanák, hogy bármiféleképp, különösképp adókkal befolyásolják azt a szokásukat, hogy zsíros, cukros és sót ételeket egyenek.
Közben a honpolgárok többségét többnyire még mindig nem érdekli igazán, hogy zsíros, cukros és sós ételek miatt károsodik az egészsége, végül gyanúim szerint rengetegen nem is hinnék el, hogy a kormány nem a saját bevételeit akarja hizlalni a zsíradóval.
Márványi Péter