Szeptember 13-án Svédországban egyszerre tartottak önkormányzati, regionális és parlamenti választásokat, a megszokottan magas, 80 százalék feletti részvétel mellett. Utóbbihoz a rekordmennyiségű, 3,6 millió (a 8 millióból leadott) előszavazat is nagyban hozzájárult.
Csatát nyert a balközép koalíció
Az egykamarás parlament 349 törvényhozói székéért a magyar választási rendszerrel (106 egyéni és 93 listás hely) ellentétben egy rendkívül arányos rendszerben kellett megmérettetniük magukat a svéd képviselőjelölteknek. A 310 választókerületi/egyéni mandátumhoz mindössze 39 „kiegyenlítő” (körülbelül listás) mandátum párosult a jelenleg nyolcpárti törvényhozásban.
Ahogy azzal a svéd TV4 riporterei már a választás előestéjén viccelődtek, bár annak volt némi esélye, hogy vasárnapra – ahogy itt mondják - az ég nem lesz kék és a fű sem lesz zöld (azaz nem teljesen a papírforma-eredmény születik), ahhoz kétség sem férhetett, hogy a Szociáldemokrata Párt idén is győzedelmeskedik majd a választásokon, és – csakúgy, mint ahogy 1917 óta minden egyes alkalommal – ők adják a svéd parlament, a Riksdag legnépesebb frakcióját.
Ez azonban nem minden esetben jelent számukra kormányzati pozíciót, hiszen Svédországban a nagypolitika a pártcsaládokon belüli és néha az azokon átívelő kompromisszumokról szól.
Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Jonas Ekstromer
Ahogy azt a közvélemény-kutatók helyesen sejtették, Skandinávia legnépesebb országában a Mérsékeltek, Kereszténydemokraták és Liberálisok alkotta kisebbségi kormánykoalíció a jelen formájában alulmaradt a baloldali blokkal (Szociáldemokraták, Balosok, Zöldek, Centrum) szemben.
Ha valaki úgy gondolná, hogy a két nagy pártcsalád 2022-es választási eredményei közötti 0,72 százalékpontos különbséget már nem lehet tovább szűkíteni, annak a tegnapi hajrá alatt csalódnia kellett. A két politikai oldal részeredményei már a feldolgozottság korai óráitól fogva sem hagyták el a 49 százalékos tartományt, és az előző parlamenti ciklus 3 mandátumos különbsége csak hajnalban tért vissza – ezúttal a baloldal javára. Jelenleg 0,45 százalékpontos a különbség a két blokk között.
Bár a végleges eredményekre legalább szerdáig várnunk kell, a jelenlegi állás szerint a szocdemek 28 százalékos eredménnyel ismét megnyerték a választásokat. Az önfeledt ünneplést azonban némileg biztosan beárnyékolja, hogy ez lett a párt 1911-es első választási szereplése óta a valaha elért legrosszabb eredménye.
Őket közel 20 százalékkal Kristersson miniszterelnök Mérsékelt Pártja (amire sokan a „villalakó kapitalisták” pártjaként gondolnak) követi, majd a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) 17,6 százalékos eredménnyel lettek a harmadik legnépszerűbb párt.
Bárki is alakítson kormányt hetek vagy akár hónapok múlva Svédországban, az SD már most a 2026-os választások nagy vesztese. Nemcsak azért, mert története során most először torpant meg a támogatottsága növekedése, hanem azért is, mert a négy évvel ezelőtti bravúrt sem sikerült megismételnie, és a jobboldal legnépszerűbb pártja címet átvették tőle a Mérsékeltek. Amennyiben a baloldali blokknak sikerül kormányt alakítania, az SD ellenzékben bizonyos fokig újra marginalizálódhat, bár a mainstream párt billogot már nyugodtan megtarthatja.
A Kereszténydemokraták, a Centrumpárt, a Zöldek, a Liberálisok és a Baloldali Párt mind 10 százalék alatti, ám biztosan bejutó helyen végeztek. Közülük a szélsőbalosnak tartott Baloldali Párt nagyot ment az előző választási ciklusban elért eredményéhez képest, míg a Liberálisok szintén győzelemként tekinthetnek a tegnapi napra – már ha egyáltalán győzelemnek tekinthető, hogy bennmaradtak a törvényhozásban, amit az öt mérvadó közvéleménykutatóból három nem tartott valószínűnek még 2 nappal a választások előtt sem.
Lepaktáltak a radikálisokkal
Utóbbi, az oktatást szívügyének tekintő párt az elmúlt nyolc évben kétszer is pártcsaládot váltott, és a választóik nagy része a mai napig nem tudta megemészteni az SD-vel való kvázi lepaktálást a 2022-es Tidö-egyezmény keretében.
Ez az egyezmény egy kisebbségi kormány és egy külső támogató párt konstrukciójáról szólt, amelyben a három jobbközép párt megállapodott a szélsőjobboldali múlttal rendelkező, nemzeti-konzervatív SD-vel arról, hogy bár kormányzati pozíciókat nem adnak nekik, a parlamenti támogatásukért cserébe beemelik a kormányprogramba a bevándorlás- és büntetőpolitikai törekvéseik főbb elemeit. Ezeket a vállalásaikat aztán maradéktalanul teljesítették is (erről később még lesz szó).
A választás legizgalmasabb kérdése nem az volt, hogy melyik pártcsalád kap több mandátumot, hanem az, hogy ha az előrejelzések ellenére mégis több voksot szerez a kormányzó jobbközép oldal, akkor a nem is olyan régen még csak megtűrt SD-t egyenrangú félként kellett volna-e a Tidö-pártoknak beemelniük a kormányzásba, az ezzel járó minisztériumi pozíciók megadásával együtt.
Az erről szóló, „Svéd Ígéret” nevű egyezményt még a választások előtt megkötötték az érdekelt felek. Ez igazán jó üzlet lett volna az SD számára, hiszen ennél többen amúgy sem reménykedhettek volna — még úgy sem, ha a négy évvel korábbi választásokhoz hasonlóan ismét ők söpörték volna be a legtöbb szavazatot a jobboldalon.
Bár az általános választási logika értelmében ilyen esetben az SD-nek kellene adnia a miniszterelnököt, de Svédországban ez nem így működik. A miniszterelnök megválasztásánál ugyanis a negatív parlamentarizmus rendszere érvényesül. A kormányzásra képes blokk jelöli a miniszterelnököt, de a jelölt megbukik, ha legalább 175 képviselő (a 349-ből) ellene szavaz. A megosztó SD-vezérnek, Jimmy Åkessonnak így akkor is vajmi kevés esélye lett volna a miniszterelnöki bársonyszékre, ha a jobboldal történetesen a mandátumok többségével tért volna haza a választásokról – de végül nem így történt.
Hogyan tovább?
Csakúgy, mint négy éve, már a mai nap folyamán elkezdődnek a koalíciós tárgyalások a kormányalakításról. A négy évvel ezelőtti hasonló patthelyzetet Ulf Kristersson 37 nap alatt kormányalakításig vitte, ami nem volt kis teljesítmény tőle!
A jelenlegi plusz 3 mandátum egy rénszarvas-faroknyival nagyobb mozgásteret ad Magdalena Andersson szociáldemokrata pártvezérnek a kormányalakításra, de nem lesz könnyű dolga. Ehhez saját háza táján kell majd először próbálkoznia a rendrakással.
Első körben komoly politikai engedmények fejében meg kell próbálnia rávenni a Centrumpártot, hogy tegye félre a liberális, piacpárti ideológiai és gazdaságpolitikai világszemléletéből adódó vitáit a szocialista, nyomokban marxista Baloldali Párttal, amellyel a múltban már nem kevés összetűzése volt.
Szeptember 8-án a Centrumpárt vezetője, Elisabeth Thand Ringqvist például azt nyilatkozta, hogy inkább új választást szeretne, mint hogy a Baloldali Párt bekerüljön egy kormányba. Ha Andersson számára ez az út nem lesz járható, még mindig tehet ajánlatot a másik oldal kisebb pártjainak. Ha ez sem jön össze, akkor jöhetnek a jobboldali próbálkozások, vagy végső esetben egy új választás kiírása.
Az elmúlt négy év
A gazdaság
A kormány gazdasági teljesítményével kapcsolatos elégedetlenség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kormányoldal nem tudta megismételni négy évvel ezelőtti eredményét.
Az átlagos svéd munkavállaló ma aligha érzi úgy, hogy jobban él, mint 2022-ben.
A Tidö-kormány gazdaságilag nem volt könnyű helyzetben: 2022 vége és 2024 eleje között a svéd gazdaság gyakorlatilag stagnált, miközben a munkanélküliség 2024-ben és 2025-ben is emelkedett, 2025-re elérve a 8,8 százalékot. Az export ugyanakkor meglepően erős maradt a gyenge európai kereslet ellenére, az államadósság pedig továbbra is alacsony, a GDP mintegy 34 százaléka körül alakult, jóval az EU 60 százalékos maastrichti határértéke alatt.
A kedvezőbb mutatók azonban elsősorban Svédország erős ipari és exportstruktúrájának, valamint a globális keresletnek tulajdoníthatók, és kevésbé a kormány közvetlen gazdaságpolitikájának.
Beváltott ígéretek
A Tidö-pártok választási eredménye a 2022-ben meghirdetett ambiciózus program fényében vegyes képet mutat. A vállalások jelentős része jogalkotási szinten teljesült, a konkrét szakpolitikai célok elérése azonban több területen továbbra is várat magára. A legnagyobb előrelépés éppen azokban a kérdésekben történt, amelyek a koalíciót kívülről támogató SD számára is kiemelten fontosak.
Szigorodó bevándorláspolitika
A bevándorláspolitika szigorítása már kézzelfogható eredményeket hozott. 2025-ben mindössze 6737 menedékkérelem érkezett a svéd bevándorlási hatósághoz, ezek közül 1957-et hagytak jóvá, ami évtizedes mélypont.
Közben gyakoribbá váltak a kitoloncolások, szigorodtak az állampolgárság megszerzésének feltételei, és a munkaerő-bevándorlást is magasabb minimális kereseti követelményekhez kötötték.
A kormány jelentősen megemelte az úgynevezett újrakezdési támogatást is, amelyet azoknak a korábban tartózkodási engedélyt kapott menekülteknek kínálnak, akik önként elhagyják Svédországot. Egy két felnőttből és két gyermekből álló család esetében ez akár 600 ezer koronát is jelenthet, ami több mint 19 millió forint.
A program kommunikációja ugyanakkor komoly vitákat váltott ki.
A támogatást népszerűsítő SD-s buszhirdetések egyike például a „Hiányzik Mogadishu?” kérdéssel próbálta ösztönözni a hazatérést. Több buszsofőr tiltakozott a kampány ellen, és nem volt hajlandó olyan járművön dolgozni, amelyen ezek a hirdetések szerepeltek.
Az integrációs politika terén már kevésbé egyértelmű a mérleg. Azok a törvények, amelyek több szociális juttatást korlátoznának a svéd állampolgársággal nem rendelkező bevándorlók számára, egyelőre csak az előkészítésig jutottak. A kormány szerint a szigorúbb támogatási rendszer erősebb munkavállalási ösztönzőt teremtene, ezáltal pedig az integrációt és a svéd nyelv elsajátítását is segítené.
Magdalena Anderssonb ezzel szemben úgy érvelt: attól, hogy a bevándorlók támogatásait csökkentik és ezáltal szegényebbé válnak, még nem lesznek jobban integrálhatók.
Keményebb büntetések
A Tidö-pártok a büntetőpolitikai vállalásaik jelentős részét is törvénybe foglalták. A kormány közel ötven bűncselekmény esetében szigorította a büntetési tételeket, és kriminalizálta többek között a büntetés-végrehajtási intézetekből való szökést.
A szervezett bűnözés elleni fellépés egyik legvitatottabb lépése a büntethetőségi korhatár 13 évre csökkentése volt a legsúlyosabb bűncselekmények esetében.
A kormány ezt azzal indokolta, hogy a bűnbandák egyre gyakrabban toboroznak gyermekeket a leszámolásokhoz, kihasználva, hogy életkoruk miatt korábban korlátozottabban lehetett őket felelősségre vonni.
A gyermekek bűnözésbe való bevonásának büntetési tétele így 2–8 év szabadságvesztésre emelkedett, a bűnözői hálózatokhoz kapcsolódó bűncselekmények alapbüntetését pedig megduplázták.
A rendőrség költségvetését jelentősen növelték, bővítették az állományt és a börtönférőhelyek számát is. A bűnszervezetek által különösen érintett területeken úgynevezett ´vizitációs zónákat´ jelöltek ki, amelyekben a rendőrség konkrét bűncselekmény gyanúja nélkül is átkutathat embereket és járműveket.
A kormányprogram két további fontos eleme – a bandatagság önálló büntethetősége, illetve a súlyos bűncselekményeket elkövető személyek svéd állampolgárságának visszavonása – azonban egyelőre még előkészítési szakaszban van.
